A napallergia jelei

Az utóbbi évtizedekben egyre több egészségügyi probléma származik a napfénynek való tartós kitettségből, aminek az a magyarázata, hogy a légkör védő ózonköpenyének sérülése miatt módosult a földfelszínre – és így az emberi bőrre – jutó napfény mennyisége és minősége is. A jelenség oka, hogy az ipari és mezőgazdasági kemizáció, valamint a környezetszennyezés miatt az ultraibolya fény spektruma a rövidebb hullámhossz felé tolódott el.

A napallergia tünetei fénynek kitett területen jelentkeznek a napfényexpozíció után órákkal, vagy 1-2 nappal. A tünetek változatosak lehetnek: a bőrön vörös foltok, viszkető csalánkiütések (urticaria), hólyagos, hámló kiütések jelenhetnek meg, melyekhez gyakran kellemetlen viszketés társul. A napfényallergia után foltos bőrelváltozás maradhat vissza, mely könnyen összekeverhető a napégéssel. Szerencsére a tünetek általában maguktól, a bőr megnyugvását követően elmúlnak.

Ha a napfény hatására kialakult kiütések hűvös borogatás ellenére sem enyhülnek, erősen viszketnek vagy ismételten jelentkeznek, keresse fel a lakhelye szerint illetékes bőrgyógyászati járóbeteg szakrendelést.

A napallergia kialakulásában a hajlamosító tényezők mellett az UV-A és UV-B sugárzásnak van szerepe. A hajlamosító tényezők között szerepelhetnek a gyógyszerek, kozmetikumok, parfümök, és az érzékeny bőrtípus, világos bőrszín, a fiatalkori túlzott napozás, a szoláriumhasználat és az erős napfényen történő tartós munkavégzés.

Fényérzékenységet okozó gyógyszerek: többek között az antimikrobiális szerek, az epilepsziaellenes szerek, az antidepresszánsok, bizonyos szív- és érrendszerre ható gyógyszerek (például bizonyos vizelethajtók), a nem szteroid gyulladáscsökkentők, egyes bőrgyógyászati szerek, helyileg alkalmazható kezelések (például a kátránytartalmú készítmények), gyógynövény-készítmények (például a szentjánosfű), retinoidok, valamint a cukorbetegségben alkalmazott bizonyos antidiabetikumok.

A napallergia kialakulásában szerepet játszhatnak bizonyos betegségek, például az öröklött porfirin-anyagcserezavar (porfíria), egyes hiánybetegségek (niacinhiány), és bizonyos autoimmun betegségek.

A napallergia direkt szövődménye lehet a viszonylag gyakran kialakuló pigmentáció, ami néhány hónap alatt elhalványodó, olykor évekig fennálló, barnás-lilás bőrelszíneződést jelent.

A túlzásba vitt napozás hosszú távon rosszindulatú bőrdaganatokat okozhat. Az enyhébb változatoktól egészen a festéksejtes bőrrákig bármelyik előfordulhat.

A napallergia provokálhatja bizonyos betegségek kialakulását vagy rosszabbodását. Ilyen, ún. fotoaggravált kórképnek tekintendők egyes autoimmun betegségek (szisztémás lupus erythematosus, autoimmun hólyagos megbetegedések, és dermatomyositis /bőr és izmok gyulladásával járó autoimmun kórkép/), valamint egyéb bőrelváltozások, mint a heveny gyulladásos hólyagos betegség (erythema multiforme), a herpes solaris, a kután T-sejtes limfóma, a niacin hiánya okozta bőrelváltozás (pellagra), a fotoszenzitív pikkelysömör és az atopiás dermatitis.

A napallergia kórismézése a kórelőzmény és a klinikai tünetek megtekintése alapján történik. A kórelőzmény felvétele során a bőrgyógyász szakorvos tájékozódik az esetlegesen meglévő betegségekről és gyógyszerszedésről, valamint arról, hogy a beteg mennyi időt töltött napon, milyen anyagokkal érintkezett, használt-e valamilyen kozmetikumot.

A napallergia tünetei vizes rázókeverékkel, súlyos esetben szteroid krémekkel csökkenthetők. A fotodermatosisok aktív tüneteinek kezelése szájon át szedett gyógyszerekkel, valamint helyi gyulladáscsökkentők alkalmazásával történik.

Kisfokú kiütéses tünetek kezelésére gyulladásgátló spray-k, emulziók, krémek, súlyos esetben szteroidtartalmú, külsőleg alkalmazható szerek használata javasolt. A hólyagocskák vizes rázókeverékkel száríthatók, ritkábban hólyagmegnyitás válik szükségessé. A letisztított felületekre antiszeptikus, hámosító kenőcsös fedőkötés helyezése javasolt.

A fény által is provokált (fotoaggravált) kórképek esetén az alapbetegség kezelését rendszeres és tartós fényvédelemmel kell kiegészíteni.

A napallergia kialakulásának megelőzése a közvetlen napfény elkerülésével, védőruházat viselésével és fényvédők használatával lehetséges. Cél a bőr természetes védelmének megőrzése és a bőr védekezőképességének stimulálása.

Fotoallergiás, idiopathiás kórképekben ún. megelőző fényterápia javasolt, amelynek lényege, hogy a tavasz kezdetekor, négyhetes kúra keretében, alacsony dózisú ultraibolya sugárzással szoktatják hozzá a beteg bőrét a napfényhez (deszenzibilizálás). Valamennyi fotodermatosisban a lokális fényvédők személyre szabott használata a leghatásosabb védekezési módszer. Más-más készítményt kell használniuk azoknak, akiknek a bőrén melasma (pigmentált, barna foltok), a bőr öregedésével együtt járó pigmentfoltok találhatók, vagy akik napallergiában szenvednek.

A fényérzékenyek, azaz a napsugárzásra intoleráns bőrű személyek különösen ki vannak téve a bőrrák veszélyének, ezért nekik erős fényvédelemre van szükségük. Tanácsos a helyes napozási szokások kialakítása: mivel a napsugarak 60 százaléka 11-15 óra között éri el a földfelszínt, ebben az időszakban mellőzendő a napozás. Tévhit, hogy a vízben nem lehet leégni, az ultraibolya sugarak ugyanis behatolnak egy méterrel a víz felszíne alá. A fényvédelmet újra és újra meg kell ismételni, azaz fürdés, izzadás, törölközés után gyakran és bőségesen fel kell vinni a bőrre a készítményt a folyamatos védelem biztosítása érdekében.

Amennyiben napallergiában szenved, maradjon árnyékban, viseljen védőruházatot, és ha a kiütések már megjelentek, a kezelőorvosa által javasolt külsődleges készítményt használja. Használjon 50 faktoros fényvédő krémet.

Az életkor előre haladásával megváltozik a bőr struktúrája, ezzel együtt sérülékenyebbé válik a bőr. Ezért időskorban a nyári időszakban fokozott fényvédelem – magas faktorú fényvédő készítmény használata, megfelelő védőruházat és szalmakalap viselése – javasolt.

Várandósság alatt fokozott figyelmet igényel a bőr védelme, mivel a megváltozott hormonháztartás hajlamosíthat bőrbetegségekre, így a napallergiára is.