Miért magányosabbak a városban élő emberek?

Eszerint az emberi természet évmilliókon keresztül lassan, de folyamatosan fejlődött, ám a technológiai forradalom gyorsasága miatt az életmódunk radikálisan megváltozott, az emberi agy és érzelmi reakcióink pedig nem tudtak ezzel lépést tartani.

Jó példája ennek az édesszájúság: míg régen azért keresték az édes ízeket a túléléshez az őseink, mert az jelezte a kalóriadús élelmiszereket, ma már szimpla dopamintöltetet szolgáltat, hosszú távon pedig fogszuvasodáshoz, elhízáshoz és cukorbetegséghez vezet. Ilyen paradoxon az is, hogy az ember eredendően társas lények, mégis a nagyvárosokban a legnagyobb a magányosságérzet. Ennek oka, hogy a lakosság ezeken a helyeken milliósra nőtt, ami ellentétes az evolúciós múltunkkal, ahol kisebb, összetartó közösségekben éltünk.

Az évek során több tanulmány is kimutatta, hogy amikor a társas állatokat zsúfolt helyen tartják, megugrik a stressz szintjük, aminek olyan következményei vannak a fizikai egészségükre nézve, mint az immunrendszer gyengébb működése és a termékenység csökkenése. Ezzel párhuzamba állítható, hogy a zsúfolt városokban élő emberek is általában stresszesebbek, és kevesebb gyermeket is vállalnak.

Van okunk a szorongásra

A modern társadalmakban tapasztalható társadalmi egyenlőtlenség is eltér a vadászó-gyűjtögető őseink környezetétől, ami szintén növelheti a bennünk lévő feszültséget. A közösségi média pedig súlyosbítja a társadalmi összehasonlítással kapcsolatos problémákat. Az érték számszerűsítése a kedveléseken és a követőkön keresztül azt is lehetővé teszi, hogy nagyobb pontossággal lássák az emberek, hol állnak másokhoz képest.

Ebből az evolúciós eltérésből több problematikus tendencia is levezethető.

Például a versengés és a státusz miatti szorongás összefüggésbe hozható az iskolai végzettséghez kapcsolódó megszállottságával, a rangos állásokért való versengéssel és a pénzhajhászással. A megélhetési költségek emelkedése miatt sokan érzik úgy, hogy a munkájuk nem alkalmas a jólét növelésére, ezért a Z generációban megugrott a kockázatos befektetések, például a kriptovaluta kereskedelem és a tőzsdézés iránti érdeklődés.

Amennyiben viszont a verseny túl intenzívvé válik, az emberek internalizálhatják a szorongást vagy depressziót. A kutatók az önsértést és a depressziót azzal hozták összefüggésbe, hogy az emberek úgy érzik, már nem tudnak megfelelni a modern társadalom követelményeinek. Ezek a tendenciák különösen elterjedtek az erős szégyenkultúrával bíró országokban, például Japánban és Dél-Koreában.

És akkor még nem beszéltünk az olyan stresszfaktorokról, mint a szomszédban zajló háború, a nemrégiben véget ért koronavírus-járvány, vagy a napjainkban kibontakozó mesterséges intelligencia forradalom.

Mit tehetünk

Jose Yong, a Northumbria Egyetem pszichológiai adjunktusa szerint az evolúciós eltérések elmélete nem azt akarja mondani a követőinek, hogy teljesen vissza kell térni az ősi életmódhoz, hanem azt, hogy találjuk meg a módját annak, hogy környezetünket úgy alakítsuk át, hogy az jobban igazodjon kialakult természetünkhöz.

Ez lehet a zsúfoltság csökkentése, vagy a természethez való könnyebb hozzáférés.

Mindemellett a hétköznapi rutinunkat is megéri átnézni és kigyomlálni a felesleget. A szakértő szerint például a tartalmak, termékek és ételek túlzott fogyasztása inkább a dopaminszükségletből következik, mint a valós belső vágyakból. A közösségi média túlzott használatát is érdemes elkerülni, és a valódi értelemmel bíró, megnyugtató munkák megtalálása is előremutatóbb lehet, mint a céges munkahelyi nyomulás.