Életmód
Mérlegen a Schobert-elmélet
Szakemberek mondták el véleményüket a fitneszguru botrányos kirohanásáról

Dr. Farkas Kitti intenzív terápiás szakorvos, aneszteziológus, akinek egyik szakterülete az életmódváltás egészséges alapokra helyezve, illetve nevéhez köthető az Alakorvoslás Program oldal, a következő gondolatokkal kezdte állásfoglalását:

„Az ostoba, mindig tökéletesen meg van elégedve önmagával” – ez a Bonhoeffer-idézet jut eszembe arról a magabiztosságról, mellyel a magyar fogyókúrás piac vezető szereplője a „fájó igazságra” hivatkozva igyekszik védeni kijelentését, amivel az elhízás jelenségét sikerült leszűkítenie a szülés utáni túlsúllyal küzdő nőkre, valamint a házaspárok szexuális problémáira. Hiába az utólagos magyarázkodás, azt a megfogalmazást, hogy a „nők a szülésnél cseszik el” nőként és orvosként egyaránt felháborítónak tartom. Szakmai szempontból egyszerűen téves és káros útra visz az a megközelítés, mely kizárólag a túlsúlyos emberek felelősségét hangsúlyozza” - mondja, majd így folytatja: „Az egyik legnagyobb magyar akadémiai felmérés szerint az elmúlt évtizedekben a túlsúlyosak és főleg az elhízottak aránya jelentősen megnőtt hazánkban, de leglátványosabban a fiatal férfiaknál. Közöttük a túlsúlyosak aránya 40 százalék, az elhízottaké 32 százalék, míg a nőknél mindkét kategória valamivel kevesebb, mint 32 százalék. A világon a sorban a negyedik ország vagyunk, ami az elhízottságot illeti, ez tehát aligha szülés utáni probléma. (…) Virágzik a fogyókúrabiznisz, mégis egyre kövérebbek vagyunk. Tegyük fel a kérdést: ennek nem fordítva kellene lennie? Nem a fogyni akarókkal van a baj. Az emberek többségében megvan az elszántság, a motiváció, de sajnos, többnyire bedőlnek a csodadiétáknak, a manipulált élelmiszereknek és helytelen módszereknek, amelyeket olyan kontárok kínálnak, akik soha nem foglalkoztak szakmai értelemben az emberi test működésével és a fogyás élettanával. Ehelyett különböző ideológiákkal, mesékkel próbálnak reagálni az elhízás civilizációs okaira. A magyarországi ,elhízással kapcsolatos problématengerbe akkor dobnánk igazán nagy követ, ha végre azoknak a felelősségét vizsgálnánk meg, akik 20 éve osztják az észt mindenféle szakmai felkészültség nélkül.” A szakember erre a gondolataira több ezer lájkot kapott a Facebookon.
Tisza Kata írónő, öregedéskutató, aki az ELTE Pszichológiai tanszékén szerzett mesterfokozatot, a következő gondolatokat fogalmazta meg közösségi oldalán:

„Nem azért reagálok, mert partnernek tekintem a megszólalót. Mindenki másért reagálok viszont.
A megcsalás és a nők elhízása között kábé annyi összefüggés van, mint a megcsalás és a nők csonttá fogyása között, valamint a megcsalás és a nők teljesen átlagos testalkata között.
Vagyis másutt kéne kutakodni, a probléma egy szinttel bonyolultabbnak mutatkozik, statisztikailag, meg mindenhogyan.
Azok a férfiak, akik a nőket a kilóik száma miatt csalják meg, azok a nőket kizárólag a testükre redukálják, és semmilyen más attribútumát nem nézik, amely tételből sajnálatosan az következik, hogy egy, a testére redukált nőt bármikor bármely másik, random vagy épp tetszetősebb vagy elérhetőbb másik női testtel cserélik föl. Vagyis végső soron a kilók száma tökéletesen mindegy, viszont milyen kikezdhetetlenül jól hangzik egy szexista kultúrkörben az érv, amely mindent visz: nagy volt a segge. Mennyi gyönyörűszép sérelmet lehet ezzel okozni annak a nőnek, és máris nem a tetten van a fókusz, hanem azon, hogy pucoljál babám, a konditerembe. És akkor minden jó lesz.
Nos. Ki fogok mindenkit ábrándítani. Nem lesz jobb.”
Benkő Éva orvos, aki az inzulinrezisztenciával és meddőséggel küzdők segítésére specializálta magát, a következőre hívta fel a figyelmet:

„A szülés utáni folyamatos kialvatlanság inzulinrezisztenciát okoz, a magas inzulinszint pedig az érintettek zöménél elhízáshoz, fogyási nehézséghez vezet. Ma Magyarországon ez a szénhidrát anyagcserezavar több százezer fogamzóképes nőt érint, és ezt a problémát az orvosok is úgy emlegetik, mint a cukorbetegség előszobáját.”
Fehér Sándor okleveles táplálkozástudományi szakember, A táplálkozz okosan weboldal Facebook-oldalán fogalmazta meg ezeket a sorokat:
„Alapvetően tiszteletben tartom azokat, akik a magyarok romokban heverő egészségi állapota ellen valamilyen módon is próbálnak tenni, de ez (S.N. live videója) nem elfogadható. Mindenkinek lehetnek nehéz periódusai és nekünk, mint szakmabelieknek a segítség nyújtása a legfontosabb feladatunk, nem pedig a megalázás!”
Reinhard Gabriella, az Anyapszichológus oldal működtetője saját tapasztalataira alapozza véleményét:

„Mivel sok-sok anyukával, családdal vagyok kapcsolatban, kötelezőnek érzem elmondani a véleményemet. Szóval, ami a házasságokat illeti.. Valóban nagyon sok kapcsolat végződik válással, és az egyre romló statisztika tényleg elszomorító. De hogy ez azon múlna csupán, hogy hány kilogramm súlyfelesleg marad a feleségen az évek során... Nos ez nem csupán megalapozatlan állítás, de igen nagy butaság is egyben (...)
Félreértés ne essék, nem arra akarom biztatni az anyukákat, hogy engedjék el magukat és éljék több 10 kilogramm súlyfelesleggel az életüket! Csak arra szeretnék világítani, hogy egy igazi kapcsolatot sokkal több tart össze, mint pusztán a testi vágy!
Persze, az is nagyon fontos, de önmagában csupán néhány évre elég.. Én nem ismerek olyan anyukát, aki direkt elhízott szeretne maradni. Olyat sajnos, igen, aki nem boldog a kapcsolatában és ez is nehezíti, hogy olyan testben éljen, amilyet szeretne magának.”

Polgár Tünde, A Luxusfeleségekből megismert családanya egy, a témát érintő bejegyzés alatt fakadt ki:
„Miért nem beszélünk végre arról, hogy fogyni az egészségért kell, ha szükséges és nem megfelelési kényszerből! Az, aki valaha küzdött túlsúllyal, az ezt érezhetné! És ha egy házasságot kilóra mérnek, akkor ott nagyon nagy a baj! Mert akkor a házasság csak külsőség... Épp elég megfelelési kényszert sulykolnak a nők saját magukba! Számomra szitokszó lett a Keto diéta!”

Kalmár András egykori testépítő, aki jelenleg terepeuta és masszőrként dolgozik, így gondolja:
„A magyar társadalom az elmúlt 15 évben testesztétika-tudatosság terén hatalmas ugrást tett meg. Ennek sok összetevője, még több szereplője és valljuk be igény is volt a piac részéről. (..) Ez viszont erősen kettéosztotta a társadalmat. Megszületett a betegesen, rögeszmésen, fanatikusan magukat szépnek, egészségesnek és nagyszerűnek látni akarók erős csoportja, illetve a másik pólus, amelyik az élet egyéb dolgaira fókuszál, így a testesztétika kihűlt egy magazinban látott fényképnél.
Adott egy közös halmaz is, amely nem zárja ki egyiket a másik okán, ám nincsenek túlkapásaik sem az testedzés, sem az egészségmánia terén, de több-kevesebb rendszerességgel teszik a dolgukat e téren is.
A rögeszmések tízezreket költenek hetente magukra a fitnesz termekben, ruházati üzletekben, étrend-kiegészítőkre. Telefont is úgy választanak: amelyik jobb testszelfit készít, azt veszik meg.
Ezek az emberek ma Magyarországon tömegeket jelentenek, módosult tudatállapotban, félinformációkra épített kártyavárakban. Nem a testépítő és fitnesz versenyzőkről írom ezt (bár sokan előbbiek közül azzá lesznek a felhígult sportágban).
Ez a rögeszmés tömeg konkrétan lenézi és alacsonyabb rendűnek titulálja azokat, akik ezzel vagy nem tudnak azonosulni, vagy nincs lehetőségük minden nap másik cicanadrágban edzésre járni, négy különböző terembe.
Akik nem erre a nárcisztikus életmódra esküdtek fel, ők nem nagyon piszkálják a „szépeket”, inkább hagyják őket a saját levükben pácolódni. Ez egy fokkal okosabb és szimpatikusabb, mint az ellenkező szubkultúra reakciója. (…) De vannak rendkívül szakavatott edzők, mozgásterapeuták, akik nyugodt szívvel kiállhattak volna elmondani, emberekhez méltóan szólva, hogy igen, valóban előfordulnak ilyen esetek is. De ne vetítse ki az összes frusztrációját a férfi társadalom egészére.
Vagy olyan nehezen csücsörödtek volna az ajkai arra a két mondatra, hogy: „Ez a személyes tapasztalatom, én így élem meg. Ti mit gondoltok erről lányok, fiúk?”
Ajibola Rita Wanda pszichológus, pár- és családterapeuta egy idézettel indít:

"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő." (Csitáry-Hock Tamás)
Norbi eszmefuttatása, miszerint ha egy nő meghízik, az többnyire rossz házassághoz vezet - kiverte a biztosítékot sok helyen. Az, hogy a feleség megváltozott külseje, nagy súlygyarapodása miatt a férfi nem tud szexuálisan izgalomba jönni és emiatt másfelé megy - számomra teljesen elfogadható addig, amíg mindezek önvallomásként hangzanak el, nem pedig univerzális igazságként. Nem beszélve arról, hogy mint közszereplő fontos lenne, hogy miként nyilatkozik. És itt van a probléma. Ki is mondja meg, hogy mi a szép, kívánatos? Azt, hogy ki milyen változást képes tolerálni? Milyenek a jól működő párkapcsolatok? Nagyon sokfélék vagyunk és azt gondolom, hogy ez így is van jól. Gyakorlatilag minden szubjektív. A szépség, kívánatosság fogalma. Ugyanígy az egészség fogalma is paradox módon: a testi egészség megőrzése nem jár kézben a mentális egészséggel! Meggyőződésem az, hogy sokféleképpen lehet boldog egy ember. Mint kulturális antropológus is azt tapasztalom, hogy más a női ideál Latin-Amerikában vagy Afrikában, de maradjunk Európán belül akár. Igen, van olyan kultúra, hozzáállás, hogy a nő jó megváltozva, érték a korral megváltozott test. Mi több, szexuálisan kívánatos. És igen, lehet egy duci nő szexis és elégedett. Amennyiben azonban a közgondolkodást követi - nem biztos... Igazat adok Norbinak abban, hogy a nők önbizalma csökken szülés után. Ám ha nem lenne már a tiniknek is az sulykolva, hogy „nem vagy elég jó”, ha nem vagy elég vékony, a kényszer, hogy megfeleljenek mindenféle kívánalomnak, szépségideálnak, akkor nem lenne ennyi önbizalomhiányos felnőtt nő. Természetesen fontos az egészségmegőrzés, fontos a külső; érdemes tenni önmagunkért. Azonban számos módon lehet tenni és jól érezni önmagunkat saját bőrünkben. A változni vágyásunk, a motivációnk lelki háttere a fontos, azt gondolom. Addig, ameddig külső elvárásoknak, a férjemnek, társadalmi normáknak akarok megfelelni - úgy boldogságom zálogát önmagamon kívülre helyezem: feltételekhez, a külsőmhöz kötöm. Mint párterapeuta igen, megtapasztaltam én is számtalanszor, hogy a megváltozott anyai test, a külső szóba került a párkapcsolati problémák kapcsán. Azok, akik szóvá tették párjuknak a felszedett kilókat, azok gyakran nem állnak meg itt: nem csupán párjuk külsejével elégedetlenek, de hajlamosak másban, egyéb belső tulajdonságaikban vagy képességeikben is kritizálni, lenyomni őket. Az elfogadás mint olyan, itt nem játszik. Bántalmazó kapcsolatokban pedig nincs megállás. „A túlsúly fogva tartja a testet és lelket” - ha hagyjuk.