Életmód
A túlsúlyos nyelv okozhatja a horkolást

Habár a szakértők már korábban rájöttek arra, hogy a fogyás segíthet mérsékelni a horkolás tüneteit, arra azonban még csak most derült fény, hogyan tudja a csökkenteni a fogyókúra az obstruktív alvási apnoe szindróma, azaz az alvás közben a felső légutak elzáródás következtében kialakuló több mint 10 másodpercig tartó légzéskihagyás kockázatát.

Ez a betegség igen gyakori Magyarországon, hiszen a lakosság 2-4 százalékát érinti, azaz a kutatások szerint jelenleg hazánkban kettő- és négyszázezer ember szenved obstruktív alvási apnoe szindrómában, akik közül minden ötödiknek-tizediknek súlyos az állapota.
A mostani vizsgálatok szerint azonban a fogyás során javuló tünetek erősen kapcsolódnak a testünk egy szokatlan részéhez, a nyelvünkhöz.
A felfedezéssel kapcsolatban Richard Schwab professzor, a Pennsylvaniai Egyetem alvásgyógyászati vezetője elmondta, hogy a legtöbb klinikusra, de még az alvási apnoea szakértőire sem jellemző, hogy a nyelv zsírtartalmára koncentráljanak a probléma kezelése során, korábban ugyanis úgy hitték, hogy a betegség tüneteit a vastag nyak okozhatja.

Schwab professzor elmondása szerint azonban az újabb vizsgálatok azt mutatják a túlsúlyos nyelv az egyik legnagyobb kockázati tényezője a betegségnek, amelyet több páciensen végezett tesztek alapján igazolni is tudnak. A kutatók olyan embereken végeztek teszteket, akik fogyókúrán vagy súlycsökkentő műtéten estek át, és akik közel hat hónap alatt elvesztették testtömegük 10 százalékát.
A tesztek azt mutatták, hogy az alvási apnoe vizsgálatokhoz tartozó pontszámaik összességében 31 százalékkal javultak, amiről az American Journal of Respiratory and Critical Care Medicine számolt be. Ezzel egy időben a szakemberek ráadásul különböző MRI-vizsgálatok során összehasonlították a teljes súlycsökkenés és a felső légutak szerkezetének térfogatcsökkenése közötti változásokat, hogy megtudják, pontosan mi okozza a javulást.
Ekkor jöttek rá arra kutatók, hogy nyelv zsírtartalmának csökkentése az egyik legfontosabb része a betegség tüneteinek enyhítésére, amelynek felismerése a továbbiakban olyan terápiás kezelések létrehozásához vezethet, amely segíthet ennek kezelésében.