Kulcs az egészséghez

A vércsoportdiéta azt ígéri, hogy ha az étkezéseinket a saját vércsoportunkhoz igazítjuk, javulni fog az egészségünk, sőt csökken a krónikus betegségek kialakulásának esélye. Utánajártunk, hogy valóban így van-e?

A diéta koncepciója Peter D’Adamo természetgyógyász nevéhez fűződik, aki az 1990-es évek végén tette közzé az elképzelést, miszerint az emberek emésztőrendszere és immunrendszere másként működik az egyes vércsoportok szerint. A teória szerint például az „A” vércsoportúaknak vegetáriánus étrend az ideális, míg a „0” vércsoportúaknak a húsalapú, „vadászó” étrend a megfelelőbb. A „B” és „AB” csoportokra szintén külön ajánlásokat fogalmazott meg. Sokan számoltak be arról, hogy jobban érzik magukat, miután követni kezdték az étrendet – kevesebb panaszuk lett, javult a közérzetük. De a kérdés az, hogy mindez valóban a vércsoporthoz illesztett étrend miatt történt, vagy inkább a korábbi, rendszertelen, egészségtelen étkezés elhagyásának köszönhető?

Ebben a rendszerben négy fő vércsoport létezik:

• A – A-antigén van a vörösvérsejteken.
• B – B-antigén van a vörösvérsejteken.
• AB – A- és B-antigén is van. („Egyetemes fogadó”)
• 0 – Nincs antigén. („Egyetemes donor”)

Egy 2013-ban megjelent szisztematikus szakirodalmi áttekintés (Cusack et al.) azt vizsgálta, hogy milyen tudományos alapja van a vércsoportdiéták hatékonyságának. A kutatók 1415 tanulmányt néztek át, de ezek közül mindössze egy foglalkozott olyan kérdéssel, ami távolról érintette a témát – és az sem az ABO-vércsoportokhoz kötődő étrenddel, hanem egy más típusú (MNS) vércsoport és alacsony zsírtartalmú étrend kapcsolatával.

Más szóval: jelenleg nincs olyan klinikai vizsgálat vagy komoly tudományos publikáció, amely megerősítené, hogy a vércsoportunk alapján összeállított étrend javítaná az egészségi állapotot vagy csökkentené a betegségek kockázatát.

A Torontói Egyetem egyik átfogó vizsgálata 1455 fő étkezési szokásait és egészségügyi paramétereit vizsgálta, valamint összevetette ezeket a vércsoportokkal és az ún. vércsoportdiéta ajánlásokkal. Az eredmények meglehetősen árnyalt képet mutattak. Kiderült, hogy például az „A” típusú étrend (ami főként növényi alapú) követése valóban összefüggött kedvező kardiometabolikus mutatókkal – alacsonyabb testtömegindex, jobb vércukor- és koleszterinszint. Ugyanez volt megfigyelhető az „AB” és részben a „0” típusú étrend esetén is. Csakhogy – és ez itt a lényeg – ezek az előnyök nem függtek össze az adott személy vércsoportjával. Vagyis az „A” diéta akkor is kedvező hatással bírt, ha azt egy „B” vagy „0” vércsoportú személy követte. A kutatók konklúziója egyértelmű volt: az étrend minősége számít, nem a vércsoport.

Egyeseknél működik a diéta. Hogy miért? Gyakori jelenség, hogy valaki egy új étrendre váltva javulást tapasztal, függetlenül annak alapjától. A vércsoportdiéták ajánlásai – különösen az „A” típusnál – sokszor egybeesnek a klasszikusan egészséges étrend elveivel: több zöldség, kevesebb feldolgozott étel, mérsékelt állati zsiradékbevitel. Ez önmagában is javíthat az emésztésen, energiaszinten, közérzeten. A hatás tehát nem a vércsoporthoz illesztett „genetikai pontosságból” fakad, hanem abból, hogy az étrend egyszerűen egészségesebb, mint amit korábban követtünk.

A tudomány jelenlegi állása szerint nincs megalapozott indok arra, hogy valaki vércsoport alapján válasszon étrendet. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy egyes diétás javaslatok – még ha áltudományos alapokon is nyugszanak – egyéni szinten hasznosnak bizonyulhatnak. Ha valaki jobban érzi magát egy bizonyos étrend követésével, és azt fenntartható módon, örömmel tudja beépíteni a hétköznapjaiba, akkor az már önmagában értékes eredmény lehet. De mindezt nem érdemes biológiai „sorsszerűségként” értelmezni. Az étkezés sokkal összetettebb, mint hogy egyetlen gén vagy vércsoport alapján meghatározható legyen. Az egyéni életmód, a bélflóra összetétele, az anyagcsere jellemzői, a lelkiállapot és az étkezési szokások mind fontosabbak, mint az, hogy A, B, AB vagy 0 szerepel-e a vérképeden - írta meg a Mindmegette.