Egészség
Tényleg önző az, aki önmagát választja?
Csak akkor tudunk valóban adni, ha nem adjuk fel önmagunkat közben

Új nézőpont a határokhoz
Sokunkban mélyen él egy belső hang, ami így szól:
„Ha nemet mondasz, megbántod.”
„Ha magadra figyelsz, önző vagy.”
„A jó ember mindig segít, bármi áron.”
Ez a hang gyakran nem a saját igazságunk, hanem tanult szerepekből, társadalmi elvárásokból, családi mintákból ered. És bár a szándék jónak tűnhet, hosszú távon kiégéshez, belső feszültséghez, sőt, önutálathoz is vezethet, ha soha nem választjuk önmagunkat.
De vajon valóban önzőség az, ha kiállunk magunkért?
Miért gondoljuk azt, hogy saját magunk választása = önzőség?
1. Gyerekkori programozás
Sokan úgy nőnek fel, hogy:
- csak akkor kapnak szeretetet, ha jók, alkalmazkodóak, csendesek,
- megtanulják, hogy a „jó gyerek” nem mond nemet, nem szól vissza, nem panaszkodik.
Ez a minta felnőttkorban is él tovább és bűntudatot szül minden alkalommal, amikor magunkat helyeznénk előtérbe.
2. Társadalmi elvárások
A társadalom gyakran idealizálja az önfeláldozást különösen nőknél, anyáknál, segítő szakmákban.
Az a gondolat, hogy „a másik mindig fontosabb”, kultúránk mély rétegeiben gyökerezik.
De mi van akkor, ha nem tudunk adni, mert már nincs miből?
3. A szeretet feltételekhez kötése
Sokan tapasztalták: ha nem alkalmazkodsz, „megbüntetnek” elhallgatnak, visszahúzódnak, megsértődnek.
Ez megerősíti azt az érzést, hogy:
„Ha önmagamat választom, elveszítem a szeretetet.”
Ez viszont érzelmi zsarolás, nem valódi szeretet.
A határhúzás nem fal, hanem ajtó, ami szabályoz, de nem zár el.
A határok nem az elutasításról szólnak, hanem önazonosságról.
Határok nélkül nincs valódi kapcsolat, csak alkalmazkodás, megfelelés, ki nem mondott sérelmek és csendes elidegenedés.
Egy egészséges ember:
- tud igent mondani szeretetből,
- de tud nemet mondani önvédelemből,
- és nem vár el mástól többet, mint amit ő is adni képes.
Mi a különbség az önzőség és az önérvényesítés között?
Önzőség |
Önérvényesítés |
Másokat figyelmen kívül hagy |
Másokat figyelembe véve hoz döntést |
Saját érdekeit mások rovására követi |
Saját igényeit anélkül képviseli, hogy másokat bántana |
Kontrollál, elvár, követel |
Kommunikál, kér, tisztel |
Nem vállal felelősséget a hatásért |
Vállalja, hogy döntése másra is hatással van |
A saját magunk választása tehát nem önzés, hanem érzelmi érettség.
Mit jelent „önmagunkat választani”?
1. Őszintén kimondani, amit érzünk
Nem kell bántónak lenni, elég, ha igazat mondunk:
„Ez most nekem sok.”
„Szükségem van egy kis időre.”
„Most nem tudok ezzel foglalkozni.”
2. ❌ Joga van nemet mondani magyarázat nélkül is
A „nem” teljes mondat.
Nem kell túlragozni, mentegetőzni vagy bűntudattal indokolni.
3. Figyelni a belső iránytűre
– Mit érez igaznak?
– Mitől feszül a teste?
– Mi szívja el az energiáját nap mint nap?
A teste és a lelke már tudja a választ, csak meg kell hallani.
4. Vállalni a kellemetlenséget, de nem az áldozatszerepet
Lehet, hogy más megsértődik. Lehet, hogy elhúzódik.
De az önfeladás ára sokkal nagyobb: eltűnik az önbecsülés, az életkedv, a valódi önazonosság.
Új nézőpont: aki magát választja, az másokat is méltóbban tud szeretni
Egy kimerült, haraggal teli, magát háttérbe szorító ember nem tud őszintén, tisztán kapcsolódni.
Aki viszont ismeri és tiszteli a saját határait:
- hiteles, megbízható,
- nem gyűjt sérelmet,
- nem manipulál bűntudattal,
- és valódi jelenlétet tud adni másoknak is.
„Aki önmagát választja, nem elfordul másoktól csak végre önmaga mellé áll.”
Nem önző, ha önmagát választja, hanem bátor.
A határok nem önzőségből épülnek, hanem szeretetből önmaga és mások iránt is.
Mert csak akkor tudunk valóban adni, ha nem adjuk fel önmagunkat közben.