Egészség
Úgy kell a hobbi, mint falat kenyér
Nem a drágaság, hanem a tény a lényeg
Meg kell becsülni, ami jut - tartja a régi mondás. Az állítás igazságtartalmához nem férhet egy szemernyi kétség sem, hiszen az a mindennapi élet bármely szeletében megállja a helyét. Így vonatkoztatható a hobbira is, melynek lélek és kedélynyugtató hatásait régóta vizsgálja a tudomány.
A kötelező elfoglaltságok mellett keletkező szabadidő valamilyen szintű eltöltése/elütése az egyik legemberibb tulajdonságunk. Mind a fizikai, mind a mentális egészségre elképesztő mennyiségű - és ami legalább ennyire fontos: orvosilag bizonyított - pozitív hatása van. A hobbik érezhetően segítenek csökkenteni a stresszt - elegendő például a vasút-, hajó-, repülő- esetleg gépkocsimodellezésre gondolni, ahol az apró, gyakorta pár milliméteres kiegészítők összeszerelése, festése, fölragasztása nem folyhat idegtől' remegő kézzel és/vagy zúgó lélekkel.
A szabadidős elfoglaltságok szemmel láthatóan növelik a boldogságérzetet - legalább is vajmi elvétve látni összeköttetés közben síró rádióamatőrt vagy ásás-locsolás mellett zokogó hobbikertészt. További előnyük, hogy fejlesztik a kreativitást - ami dettó nem szorul magyarázatra, lévén egy terepasztal vagy dioráma elkészítése annyi figyelmet és ötletet kíván, amivel több ezer könyvtárat is meg lehetne tölteni.
Az pedig szinte csak amolyan „mellékes” hozadék, hogy a hobbizók sikerei nem csak a saját, hanem környezetük önbizalmát is hizlalják, továbbá az új készségek idővel öröklődnek, hírük kel, s ez szintúgy a lélek örömét szolgálja.
A hobbik pozitív hatásait taglaló kutatások megemlítik még a társadalmi kapcsolatok bővülését is. A legtöbb szabadidős tevékenység űzői ugyanis általában klubokba tömörülnek, s ezáltal az egyént - például a rendszeresen megtartott kiállításokon - arra késztetik, hogy rendszeresen kilépjen a saját komfortzónájából, új társakkal ismerkedjen meg, s (ha korábban erre nem volt lehetősége) kezdjen el a közönséggel, látogatókkal együttműködni.
Fontos megjegyezni, a hobbik döntő része rendre megjáratja az agyat - ami azzal a nem megvetendő örömmel jár, hogy így lassul e szervünk öregedése.
A hobbikutatók - lévén már ilyen is van - gyakorta megjegyzik, nem a választott szabadidős tevékenység „ára/értéke” számít. Aki ugyanis pusztán financiális szempontból, azaz az „én hobbim drágább mint a szomszédé” alapon áll hozzá e témához, az valójában nem a megelégedettséget, hanem éppen ellenkezőleg, a kudarcot fogja bezsákolni. A hobbi ugyanis nem a hajhászásról, hanem éppen a türelemről, az egymás után következő apró sikerekről szól.
