A kíváncsiság csökkentheti a demencia kialakulásának esélyét az időskorban

A Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i kutatói megállapították, hogy az idősebb felnőttek, akik továbbra is tanulni vágytak, nemcsak sikeresen tartották aktívnak elméjüket, hanem megvédték agyukat az Alzheimer-kór és más demenciák ellen is.

A PLoS One folyóiratban megjelent tanulmány azt is megállapította, hogy a kíváncsiság hiánya növelheti a kognitív hanyatlás kockázatát, számol be a The Independent.

Az eredmények megkérdőjelezik azt a hiedelmet, hogy a kíváncsiság természetesen csökken az öregedéssel.

A tudósok szerint bizonyos típusú kíváncsiság nem csökken az életkor előrehaladtával, hanem éppen ellenkezőleg, növekszik.

„A pszichológiai szakirodalom gyakran említi, hogy az úgynevezett ”tulajdonságként megjelenő kíváncsiság„ – vagyis egy személy általános kíváncsisága – az életkor előrehaladtával csökken” – mondta Alan Castel pszichológus, a tanulmány társszerzője. „De mi ezt kissé furcsának találtuk, és ellentmondott annak, amit néhány idősebb felnőtt résztvevőnknél tapasztaltunk a kísérleteink során, akik gyakran nagyon érdeklődtek és lelkesen tanultak a memóriáról, de más triviális dolgokról is.”

A „vonásként megjelenő kíváncsiság” egy személyiségjegy, míg a „helyzetfüggő kíváncsiság” az a pillanatnyi kíváncsiság, amelyet az emberek egy adott témáról szóló kérdésre reagálva éreznek.

Vannak, akik nem kíváncsi természetűek, de bizonyos témák iránti szenvedélyes tudásszomjat mutatnak. Az új tanulmányban a tudósok megpróbálták elkülöníteni a kétféle kíváncsiságot egy 20 és 84 év közötti, átlagéletkorban 44 éves résztvevőkből álló nagy mintán.

A résztvevők kitöltöttek egy online kérdőívet, amelynek célja a kíváncsiság jellemvonásuk értékelése volt. Ezután olyan nehéz trivia kérdésekre kellett válaszolniuk, amelyeket a legtöbb ember valószínűleg nem tudott, például: „Melyik ország adta meg elsőként a nőknek a választójogot?”

A kutatók megkérték a résztvevőket, hogy találják ki a választ, majd megkérdezték őket, mennyire érdekelte őket a helyes válasz, mielőtt azt elárulták nekik. Megállapították, hogy azok az emberek, akiknek nagyobb volt az állapotfüggő kíváncsiságuk, azoknak a személyiségjegyeként is nagyobb kíváncsiság volt jellemző, és fordítva.

Az emberek által a triviális kérdésekből szerzett új információk iránti érdeklődésük – amely az állapotfüggő kíváncsiság mérőszáma – azonban különböző életkorokban változott.

Az állapotfüggő kíváncsiság a felnőttkor elején csökkenni látszott, majd középkor után hirtelen megnőtt, és idős korig folyamatosan emelkedett.

Ez azzal magyarázható, hogy középkorig az emberek érdeklődnek az iskolában és a munkában való sikerhez, a jelzálog törlesztéséhez és a családalapításhoz szükséges ismeretek, készségek és lehetőségek megszerzése iránt, amelyekhez meglehetősen magas szintű általános kíváncsiság szükséges.

Ahogy azonban az életkor előrehaladtával megszerzik ezeket az ismereteket, nem kell annyi erőforrást fordítaniuk a személyiségbeli kíváncsiságra. Majd amikor nyugdíjba vonulnak, hajlamosak konkrét érdeklődési köröknek hódolni, és állapotbeli kíváncsiságuk növekszik.

„Eredményeink összhangban állnak a szelektivitás elméletével kapcsolatos néhány kutatásommal, amely szerint az öregedéssel nem akarjuk abbahagyni a tanulást, csak szelektívebbek vagyunk abban, hogy mit akarunk tanulni” – mondta Dr. Castel.

„Úgy gondolom, ez azt mutatja, hogy ez a szintű kíváncsiság, ha megmarad, valóban éles elméjűek maradhatunk az öregedéssel.”