Egészség
A demencia gyökerei egészen a gyermekkorig nyúlnak vissza
Becslések szerint több mint hatvanmillió ember él demenciával, amely évente több mint 1,5 millió halálesetet okoz
Sokak véleményével ellentétben a demencia nem egyszerűen az öregedés vagy a genetika elkerülhetetlen következménye. Becslések szerint a demenciás esetek akár 45 százaléka megelőzhető lenne, ha csökkentenék a világszerte elterjedt, 14 módosítható kockázati tényezőnek való kitettséget.
Ezeknek a kockázati tényezőknek – amelyek között szerepel az elhízás, a mozgásszegény életmód és a dohányzás – nagy részét hagyományosan középkorúaknál (40–60 év körül) kezdik vizsgálni. Ennek eredményeként a világ vezető egészségügyi szervezetei és demenciával foglalkozó jótékonysági szervezetek többsége ma már azt javasolja, hogy a demencia kockázatának csökkentésére irányuló stratégiáknak ideális esetben erre a korosztályra kell irányulniuk ahhoz, hogy a legnagyobb hatást érjék el.
Számos, életmóddal összefüggő demencia kockázati tényező a tizenéves években jelentkezik, majd felnőttkorban is megmarad. Például a túlsúlyos serdülők nyolcvan százaléka felnőttkorban is túlsúlyos marad. Ugyanez vonatkozik a magas vérnyomásra és a mozgásszegény életmódra is. Hasonlóképpen szinte minden dohányzó vagy alkoholt fogyasztó felnőtt tizenéves korában vagy annak környékén kezdte el ezeket az egészségtelen szokásokat.
A leghatékonyabb intézkedések valószínűleg azok lesznek, amelyek elsősorban az egészségtelen szokások megelőzésére irányulnak ahelyett, hogy évtizedek óta kialakult szokásokat próbálnának megváltoztatni.
A demencia gyökerei
De mi a helyzet az emberek életének még korábbi szakaszaiban? Lehet, hogy a demencia gyökerei egészen a gyermekkorig vagy csecsemőkorig nyúlnak vissza? Egyre több bizonyíték utal arra, hogy igen, és hogy az élet első évtizedében (vagy akár a méhben) való kockázati tényezőknek való kitettség kihatással lehet a demencia kockázatára, írja a ScienceAlert.
Ahhoz, hogy megértsük, miért lehet ez így, fontos megjegyezni, hogy agyunk életünk során három fő szakaszon megy keresztül: a korai életkorban fejlődik, a felnőttkorban viszonylagos stabilitás jellemzi, majd az öregkorban (egyes funkciókban) hanyatlás következik be.
A demenciával kapcsolatos kutatások érthető módon elsősorban az időskori hanyatláshoz kapcsolódó változásokra koncentrálnak. De egyre több bizonyíték utal arra, hogy az időskori demenciával összefüggő agyi szerkezeti és funkcionális különbségek legalább részben már gyermekkorban is meglévőek lehetnek.
Például olyan, hosszú távú tanulmányokban, amelyekben az emberek kognitív képességeit egész életük során nyomon követték, az egyik legfontosabb tényező, amely megmagyarázza egy személy hetvenéves korában megfigyelt kognitív képességeit, a 11 éves korában megfigyelt kognitív képességei. Vagyis az idősebb felnőttek, akiknek gyengébbek a kognitív képességeik, gyakran már gyermekkori gyengébb képességeiknek köszönhetik ezt, és nem kizárólag az időskori gyorsabb hanyatlásnak.
Hasonló minták figyelhetőek meg akkor is, ha agyi vizsgálatok során a demenciával kapcsolatos károsodásokra keresünk bizonyítékokat, és egyes változások szorosabb összefüggést mutatnak a korai életkorban fennálló kockázati tényezőkkel, mint a jelenlegi, egészségtelen életmóddal.
Összességében talán eljött az ideje, hogy a demencia megelőzését ne csak az időskorban, hanem egész életen át tartó célként tekintsük.
