Az alvás egyik fázisa kritikus fontosságú lehet a demencia kockázatának csökkentésében

A mély alvás erősíti izmainkat, csontjainkat és immunrendszerünket, és felkészíti agyunkat több információ befogadására. Egy másik, nemrégiben készült tanulmány felfedezte, hogy az Alzheimer-kórral kapcsolatos agyi változásokkal küzdő egyének jobban teljesítettek a memóriateszteken, ha több lassú hullámú alvást kaptak.

„A lassú hullámú alvás, vagy mély alvás sokféleképpen támogatja az öregedő agyat, és tudjuk, hogy az alvás fokozza az anyagcsere-hulladékok eltávolítását az agyból, beleértve az Alzheimer-kórban felhalmozódó fehérjék eltávolítását is” – mondta Matthew Pase, az ausztráliai Monash Egyetem idegtudósa, számol be a ScienceAlert.

„Eddig azonban nem voltunk biztosak a lassú hullámú alvás szerepében a demencia kialakulásában. Eredményeink arra utalnak, hogy a lassú hullámú alvás hiánya módosítható demencia kockázati tényező lehet.”

Pase és ausztrál, kanadai és amerikai kollégái 346, a Framingham Heart Study résztvevőjét vizsgálták, akik 1995 és 1998, valamint 2001 és 2003 között két éjszakai alvásvizsgálaton vettek részt, a vizsgálatok között átlagosan öt év telt el.

Ez a közösségi alapú kohorsz, amelynek tagjai a 2001–2003-as vizsgálat idején nem mutattak demencia tüneteit, és 2020-ban már elmúltak 60 évesek, lehetőséget adott a kutatóknak, hogy a két mélyreható poliszomnográfiai alvásvizsgálat adatainak összehasonlításával, majd a résztvevők demenciájának 2018-ig történő nyomon követésével vizsgálják a két tényező közötti összefüggést az idő függvényében.

„Ezeket használtuk annak vizsgálatára, hogy a lassú hullámú alvás hogyan változott az öregedéssel, és hogy a lassú hullámú alvás százalékos arányának változása összefüggésben áll-e a későbbi, akár 17 évvel későbbi demencia kockázatával” – mondta Pase.

A 17 éves követés során 52 demenciaesetet regisztráltak a résztvevők körében. A résztvevők alvási vizsgálatok során rögzített lassú hullámú alvási szintjét is megvizsgálták a demenciaesetekkel való összefüggés szempontjából.

Összességében megállapították, hogy a lassú hullámú alvás aránya 60 éves kortól csökken, a csökkenés 75 és 80 év között éri el a csúcspontját, majd ezt követően stabilizálódik.

A résztvevők első és második alvásvizsgálatának összehasonlításával a kutatók összefüggést találtak a lassú hullámú alvás évente bekövetkező százalékos csökkenése és a demencia kialakulásának 27%-os kockázatnövekedése között.

Ez a kockázat 32%-ra nőtt, amikor az Alzheimer-kórra, a demencia leggyakoribb formájára koncentráltak.

A mély alvás erősíti izmainkat, csontjainkat és immunrendszerünket, és felkészíti agyunkat több információ befogadására. (GlobalStock/Canva)

A Framingham Heart Study időben több egészségügyi adatot mér, többek között a hippocampus térfogatának csökkenését (az Alzheimer-kór korai jele) és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában szerepet játszó közös tényezőket.

Az alacsony lassú hullámú alvás összefüggésbe hozható a szív- és érrendszeri betegségek magasabb kockázatával, az alvásra hatással lévő gyógyszerek szedésével és az Alzheimer-kórral összefüggő APOE ε4 gén jelenlétével.

„Megállapítottuk, hogy az Alzheimer-kór genetikai kockázati tényezője, de nem az agy térfogata, összefüggésbe hozható a lassú hullámú alvás gyorsított csökkenésével” – mondta Pase.

Bár ezek egyértelmű összefüggések, a szerzők megjegyzik, hogy ez a típusú tanulmány nem bizonyítja, hogy a lassú hullámú alvás hiánya demenciát okoz, és lehetséges, hogy a demenciával kapcsolatos agyi folyamatok okozzák az alváshiányt. Ezen tényezők teljes megértéséhez további kutatásokra van szükség.

Addig is minden bizonnyal prioritásként kezelhetjük a nemcsak a memória erősítéséhez fontos, elegendő alvás biztosítását. Akár lépéseket is tehetünk annak érdekében, hogy többet aludjunk ebből a fontos lassú hullámú alvási fázisból.