Életveszélyes tünet is lehet másodlagos

Ez utóbbit nevezzük (másodlagos) gócbetegségnek. A háttérben álló okok felfedezése nem mindig egyszerű, az erre vonatkozó, szerteágazó és gyakran bonyolult eljárást góckutatásnak nevezik.

Gócbetegségre utaló állapotok, kísérő tünetek

Gócbetegségek esetén – egy „távoli”, krónikus gyulladás által kiváltott, másodlagos megbetegedésről lévén szó – csak másodlagos tünetekről beszélhetünk. Ezek az alábbiak lehetnek, az egészen banálistól a komoly problémákig:

• bőrelváltozások (kiütések, pattanások, ekcéma, csalánkiütés),
• ízületi fájdalmak, gyulladások,
• hajhullás foltokban vagy diffúzan,
• hőemelkedés,
• rendellenes (megnövekedett) vörösvértest-süllyedés,
• krónikus szívbelhártya-, vastagbél- vagy vesegyulladás,
• a szem gyulladásos betegségei,
• fáradékonyság,
• idegesség,
• alvászavar.

A gócbetegségek jellemző fajtái

A gócbetegségeknek a következő jellemző fajtái vannak:

• fogászati gócok (fogszuvasodás, gennyes fogínybetegségek, granulóma, „beszorult” bölcsességfog, szakszerűtlen gyökértömés);
• fül-orr-gégészeti gócok (mandula, középfül, orr-melléküregek, arcüregek);
• szemészeti gócok (szemirritáció, fényérzékenység, látásromlás);
• urológiai gócok (prosztata-, húgyúti betegségek),
• nőgyógyászati gócok (a méhnyak, méhtest vagy petevezeték gyulladásos betegségei).

A gócbetegségek diagnosztizálása

Gócbetegségre általában akkor érdemes gyanakodni, amikor a betegnek látszólag megmagyarázhatatlan eredetű panaszai vannak. Ugyanakkor a gócbetegség diagnosztizálása nem egyszerű feladat, mivel gyakran csak hónapokkal az elsődleges gócbetegség megszüntetése után igazolható.

Gyanú esetén a beteget számos kivizsgálásnak vetik alá az elsődleges (a tüneteket áttételesen kiváltó) gócbetegség feltárása érdekében, elsősorban általában fogászati (szájüregi), fül-orr-gégészeti, urológiai, nőgyógyászati problémákra koncentrálva. Az elsődleges és a másodlagos gócbetegség közötti összefüggés nem feltétlenül nyilvánvaló, de a cél az elsődleges problémák megszüntetése, amelyet követően a másodlagos gócbetegség átmenetileg először felerősödhet, majd gyógyulni kezd.

A gócbetegségek kezelése

Gócbetegség esetén a diagnózis sokszor csak a gyógyulást követően, hónapokkal később, utólag állítható fel nagyobb bizonyossággal. Ennek megfelelően a kezelés sem lehet minden esetben célzott, de gyakori, hogy egy antibiotikumos kezelés vagy egy apróbb beavatkozás (pl. foghúzás) is rendezi a problémát. Ritkább esetben hosszadalmasabb góckutatás szükséges, amely során többféle szakorvosi vizsgálatra, képalkotó eljárásokra, laborvizsgálatokra is sor kerülhet.

A fogászati góc kezelése

Elsődleges (kiinduló) fogászati gócot okozhat fogszuvasodás, krónikus, gennyes fogínybetegségek, granulóma, „beszorult” bölcsességfog vagy akár szakszerűtlen gyökértömés is. A diagnózist szájsebész és fogorvos állítja fel a beteg szájüregi vizsgálata és képalkotó eljárás – például fogászati röntgen – segítségével, amelyet, ha indokolt, gócot megszüntető kezelés – foghúzás, gyökérkezelés, tömés, bölcsességfog-eltávolító műtét – követhet.

A fogorvos rendszeres (évenkénti, félévenkénti) látogatása jelentősen csökkenti a gócbetegség kialakulásának kockázatát.

A fül-orr-gégészeti góc kezelése

Az orr- és a garatmandula, a középfül, az orrmelléküregek, az arcüreg krónikus, elhúzódó gyulladása is kiválthat gócbetegségeket. Gócbetegség gyanúja esetén gyakran elsőként a garatmandulát vetik vizsgálat alá, mert annak akár csak apró gyulladásmaradványa is okozhat ilyen jellegű problémát, ráadásul lokális tüneteket nem produkálva.

A garat gócai általában nem járnak lokális panaszokkal, ezért diagnosztizálásuk a nyirokszövet váladéktenyésztéses vizsgálatával történhet, így megállapítva a kórokozók (baktériumok) esetleges jelenlétét. Ilyenkor az eredménytől függően célzott antibiotikumos kezelés alkalmazható az esetleges góc megszüntetése érdekében.

Amennyiben arc-, orrmelléküreg- vagy például középfülgyulladás okozza a másodlagos panaszokat, úgy irányadók lehetnek a beteg tünetei – ezek ugyanis mind kellemetlenséggel, lokális fájdalommal járnak. A kezelőorvos váladéktenyésztéses, endoszkópos vizsgálattal vagy arckoponyaröntgennel (esetleg CT-vel, MR-vizsgálattal) erősíti meg a gyanút és ír elő antibiotikumos kezelést, amennyiben szükséges.

A szemészeti gócok kezelése

Elsődleges szemészeti gócra a szem krónikus gyulladásos tünetei vagy szemirritáció, fényérzékenység, indokolatlan látásromlás utalhat. A diagnózist a kezelőorvos általában a beteg vizsgálatával felállítja, és megítéli, szükség van-e góckutatásra.

Az orvos a vizsgálatok alapján előírhatja a szem lokális kezelését (szemcseppel vagy kenőccsel, injekcióval), súlyosabb esetben antibiotikum, szteroidos gyulladáscsökkentő szedését rendelheti el. Fontos lehet a szem megbetegedése hátterének feltárása is, amely más területek szakorvosainak bevonását is indokolja.

Az urológiai gócok kezelése

Elsődleges urológiai gócok lehetnek a prosztata és a húgyutak krónikus megbetegedései, gyulladásai, de a vese- vagy hólyagkő is okozhat áttételesen más szervekben panaszokat. A jelen lévő kórokozók antibiotikumos felszámolása jelenthet átmeneti vagy végleges megoldást a másodlagos betegség gyógyításában.

A nőgyógyászati gócok

A méhnyak, a méhtest és petevezeték a leggyakoribb gócforrások egyike, éppen ezért fontos a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatokon való részvétel. A nőgyógyászati gócok leggyakrabban gyógyszeresen kezelhetőek, de előfordulhat, hogy gyógyszeres és műtéti beavatkozások kombinációjára van szükség.