Hogyan zajlik az alváslaboros vizsgálat?

Kétféle alvásvizsgálatot végeznek

Az alváslaborban végzett alvásvizsgálatnak kétféle típusa van. A poligráfiás vizsgálat során rögzíthető az alvás közbeni légzés, a perifériás pulzus, a vér oxigéntelítettsége, a mellkasi légzési kitérés, a szívfrekvencia, a testpozíció, a lábmozgás. A poliszomnográfiás vizsgálat pedig a poligráfiás vizsgálat által mért adatokon túl képes monitorozni az alvás mélységét, szerkezetét, az alvásciklusok számát, az elalváshoz szükséges és a teljes alvásidőt, az éjszakai ébredések gyakoriságát. Mindezen faktorok lehetővé teszik, hogy az alváslaborban minden gyakoribb alvásbetegség vizsgálható legyen, így a többi közt az inszomnia (krónikus álmatlanság), az alvási apnoé, a REM magatartászavar, a nyugtalan láb szindróma és az olyan szokatlan alvás közbeni viselkedések, mint például az alvajárás.

Mennyire kell bedrótozni a pácienst?

Lefekvés előtt az alvástechnikus „drótokat”, vagyis szenzorokat helyez fel a páciens testére, a fejbőrre, a szem köré, a mellkasra, a lábra. Ezek a szenzorok hosszú vezetékekkel csatlakoznak egy számítógéphez, ami lehetővé teszi a szabad mozgást az ágyban. A kézujjra felhelyezett pulzoximéter segítségével a vér oxigénszintjét és a perifériás pulzust is monitorozni lehet. Az alvástechnikus ugyanakkor nemcsak az előkészületekben segít, de egy másik helyiségben ébren felügyeli a vizsgálatot is, akár kommunikálni is lehet vele a vizsgálat során. Szükség esetén bemehet a vizsgáló szobába, megigazíthatja a vezetékeket, vagy segít például a betegnek kimenni a toalettre.