Önálló betegségként és tünetként is életveszélyes lehet

A dyphagia gyakori probléma időskorban. A nyelési nehézség következtében a falat, ha a gyomor helyett a légutakba kerül, aspirációról beszélünk. Az aspiráció rendkívül veszélyes lehet, hiszen fulladást és tüdőgyulladást is okozhat.

A dsyphagia és az aspiráció hosszú távon a tüdőgyulladáson kívül alultápláltsághoz és kiszáradáshoz (dehidráció) vezethet, ezért érdemes mihamarabb háziorvoshoz fordulni már gyanú esetén is.

A nyelési nehézséghez egyéb tünetek is társulhatnak, előfordulhat köhögés, öklendezés, fulladozás evés, ivás közben.

Nyelési nehézséget jelezhetnek az alábbiak:

• evés, ivás közben a falat megakad a torkon vagy rossz helyre megy;
• az evés hosszú időt vesz igénybe (több mint harminc percet);
• nyelési fájdalom;
• nyelési képtelenség;
• az evés és az ivás köhögést provokál;
• rekedtség;
• testsúlycsökkenés;
• emésztetlen ételdarabok jutnak vissza a szájüregbe, az orrba;
• folyamatos nyálfolyás;
• az étel megfelelő megrágásának képtelensége;
• étkezést, ivást kísérő, gurgulázó hang;
• gyakori gyomorégés;
• evés, ivás közben légszomj;
• ételek kerülése, amelyeket nehéz lenyelni;
• gyakori mellkasi fertőzések (pl. tüdőgyulladás) kiváltó ok nélkül;
• csecsemők, kisbabák esetén a szopás nehézséget jelent.

Mikor forduljon orvoshoz?

Minél hamarabb diagnosztizálásra kerül a nyelési nehézséget okozó betegség, a terápia segítségével annál hamarabb csökkenthetőek a panaszok, javul az életminőség, és a szövődmények kockázata is jelentős mértékben csökken.

Ha a nyelési nehézség következtében fulladást, nehézlégzést, erőteljes köhögést tapasztal, hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

A nyelési nehézség kiváltó okai

A nyelési nehézség kiváltó oka lokalizációtól függően elkülöníthető száj/garat (oropharyngeális) eredetű, illetve nyelőcső (oesophagealis)-eredetű nyelési nehézségre.

Okai lokalizáció szerint csoportosítva az alábbiak lehetnek.

Oropharyngeális eredetű:

• idegrendszeri betegségek;
• idegrendszeri károsodások;
• Zenker divertikulum (a garat alatt található, sérvszerűen kiboltosuló nyelőcsőtasak);
• daganat.

Oesophagealis eredetű:

• achalasia: a nyelőcsőizomzat ellazulásának hibája;
• nyelőcső szűkülete (strictura);
• nyelőcsődaganat;
• idegen test;
• Schatzki-gyűrű (nyelőcsövet szűkítő hártya);
• diffúz spazmus (izom görcsös összehúzódása);
• reflux;
• eosinophil oesophagitis (gyulladás);
• scleroderma (autoimmun betegség);
• sugárterápia.

A nyelési nehézség kiváltó okai részletesebben

Reflux: a reflux következtében a gyomor savas kémhatású tartalma visszajut a nyelőcsőbe, ezzel izgatva és károsítva annak hámborítását.

Idegrendszeri betegség: számos idegrendszert érintő betegség következtében jelentkezhet dysphagia:

• stroke (a stroke-on átesett betegek mintegy felénél jelentkezik nyelési nehézség);
• fejsérülés;
• agydaganat;
• Parkinson-kór;
• motoneuron (mozgató ideg)-betegségek;
• sclerosis multiplex;
• myasthenia gravis;
• demencia;
• csökkent kognitív képesség;
• cerebrális parézis (maradványtünetek, amelyek a méhen belüli vagy 1. életév alatt történt agykárosodás következményei);
• achalasia.

Fej és nyak területét érintő izombetegség, amely a perisztaltika (falatot továbbító izomműködés) hatásosságát csökkenti:

• achalasia;
• scleroderma.

Fej és nyak területét érintő, strukturális elváltozás, amely obstrukcióhoz (szűkülethez) vezethet:

• ajak- és szájpadhasadék (fejlődési rendellenesség);
• légúti, szájüreget, garatot vagy nyelőcsövet érintő daganatok;
• garattasak (fejlődési rendellenesség);
• eosinophil oesophagitis;
• sugárterápia következtében létrejövő hegesedés;
• reflux;
• fertőzés: tuberculosis, a szájpenész ráterjedhet a nyelőcsőre.

A COPD következtében létrejövő légzési nehezítettség szintén eredményezhet nyelési nehézséget.

A nyelést segítő izmok a kor előrehaladtával is gyengülnek, ezért gyakori időskorban a dysphagia.

A nyelési nehézség szövődményei

A nyelési nehézség aspirációhoz vezethet, amely következtében a falat a légutakba jut, amely tüdőgyulladást okozhat.

A dysphagia következtében hosszú távon alultápláltság és dehidráció (kiszáradás) jelentkezhet, valamint a nyelőcsődaganat kialakulásának esélye is megnő.

A dysphagia súlyos esetben fulladáshoz is vezethet.

A nyelési nehézség diagnosztizálása

A nyelési nehézség diagnosztizálása során a részletes anamnézis (kórtörténet) felvételét követően fizikális vizsgálatra kerül sor.

Ezt követően az alábbi vizsgálatok válhatnak szükségessé:

• nyelési teszt: célja a nyelési képesség felmérése, vízivás közben a kortyok számának, szilárd táplálék fogyasztása közben a nyelv, az izmok, a nyelés hatásosságának vizsgálatára alkalmas;

• báriumos nyelésröntgen-vizsgálat: bárium nyelése közben kirajzolódik a felső emésztőtraktus, így bizonyos rendellenességek (pl. daganat, achalasia) diagnosztizálhatók;

• gasztroszkópia („gyomortükrözés”): gasztroszkópia során egy vékony, kamerával és világítással felszerelt csövet vezetnek a nyelőcsövön keresztül a gyomorba, a vizsgálat közben ellenőrizhető a garat, a nyelőcső és a gyomor épsége;

• fiberoszkópia: az orron keresztül vezetik be az endoszkópot, a garat és a légutak vizsgálatára alkalmas;

• a nyelőcső manometria-vizsgálata: megvizsgálják a nyelőcső izmainak erősségét és a nyelőcsőben lévő nyomást;

• CT- és/vagy MR-vizsgálat.

A nyelési nehézség kezelése

A nyelési nehézség kezelését a kiváltó tényező határozza meg.

A lehetséges terápiás eljárások a következők:

• ételek, italok állagának megválasztása (pépesebb ételek előnyben részesítése);

• kiegyensúlyozott, egészséges étrend kidolgozása;

• új nyelési technika tanulása (új beszédtechnika tanulása);

• gyakorlatok végzése, amelyek segítenek az izmok erősítésében;

• izomstimuláció;

• gyógyszeres terápia: gyomorsavcsökkentő gyógyszerek (pl. protonpumpagátlók), nyelőcső izomzatának ellazítása, kortikoszteroid;

• műtéti megoldás: endoszkópos ballonos nyelőcsőtágítás, stent behelyezése, ajak- és szájpadhasadék megszüntetése, myotomia (pl. Heller-myotomia);

• achalasia kezelésére lokális botoxterápia (hat hónapig tart).

Súlyos esetben előfordulhat, hogy folyadék formájában célszerű a megfelelő tápanyagbevitelről gondoskodni, illetve nasogastricus szonda (orrlyukon át a gyomorba vezetett szonda) – rövid távon vagy perkután endoscopos gastrostoma (PEG: bőrön át, közvetlenül a gyomorba helyezett tápszonda) – hosszú távon is szükségessé válhat.

A nyelési nehézség kezelése számos esetben multidiszciplináris feladat, ezért neurológus, gasztroenterológus, dietetikus, beszédterapeuta együttes segítségére van szükség.

A nyelési nehézség rendkívül nagy lelki terhet jelent a beteg számára, ezért fontos a támogató környezet és szükség esetén a szakembertől való segítségkérés.