Az, ahogyan gondolkodunk és érzünk, messzemenő következményekkel járhat a testünkre nézve

Egyre több kutatás utal arra, hogy a gondolkodásunk és érzéseink befolyásolhatják az egészségünket. De valóban így van ez? És ha igen, kihasználhatjuk-e ezt arra, hogy „jól gondoljuk magunkra”?

Test kontra agy

Könnyű úgy gondolni a testre és az agyra, mint meglehetősen különálló entitásokra, de ezek messze nem különálló entitások. Valójában hihetetlenül összekapcsolódnak, ahogyan azt dr. Monty Lyman, az Oxfordi Egyetem kutatója nemrégiben az IFLScience-nek a CURIOUS Live című műsorában elmondta. Lyman az immunpszichiátria feltörekvő területén dolgozik, amely azt vizsgálja, hogy az immunrendszer hogyan befolyásolhatja a mentális egészséget – de azt is, hogy a mentális egészség hogyan befolyásolhatja az immunrendszert.

„Korábban az volt az elképzelés, hogy az agy a nagy fenyegetések – makrofenyegetések – elleni védekezésre összpontosít, mint például egy oroszlán vagy egy másik ember, aki megpróbál megtámadni, az immunrendszer pedig inkább a mikroszkopikus fenyegetésekre. De valójában az elmúlt körülbelül tíz évben felfedeztük, hogy ez egyáltalán nem így van, és van néhány igazán izgalmas tudományos eredmény amely megmutatja, hogy ezek a kettő teljesen összekapcsolódik. Úgy is mondhatnánk, hogy ezek egy kombinált védelmi rendszert alkotnak.”

Lyman anekdotikusan saját tapasztalataira hivatkozik az ekcémával kapcsolatban, amely a nagy stressz időszakaiban fellángolt, példaként arra, hogy az elme hogyan befolyásolhatja az immunrendszert. Köztudott, hogy a stressz messzemenő következményekkel járhat a szervezetre, a légző- és szív- és érrendszeri rendszerektől kezdve a gyomor-bélrendszeri és a reproduktív rendszerekig minden rendszerre hatással lehet.

Egyes kutatások arra is utalnak, hogy a személyiségnek is lehet szerepe. Még 2003-ban egy tanulmány utalt erre. Egy több mint 300 egészséges önkéntesből álló, náthával fertőzött csoportban a pozitívabb érzelmi stílusúak nagyobb ellenállást mutattak a megfázással szemben. Egyre világosabbá válik, hogy nincs olyan mentális egészség, amely ne lenne fizikai is, és nincs olyan fizikai egészségi állapot, amelynek ne lenne mentális vonatkozása.

A személyiség és az egészség közötti kapcsolatot C. Robert Cloninger, a St. Louis-i Washington Egyetem pszichiátria professzor emeritusa széles körben tanulmányozta. Mint azt az IFLScience-nek legutóbbi kutatásairól elmondta: „Azt találtuk, hogy személyiségünk erősen felelős azért, ahogyan agyunk és más szerveink a testünkben működnek a génexpresszió és a változó életkörülményekhez való alkalmazkodás szabályozásával.”

„Konkrétan azt találtuk, hogy az önismeretünk szintje – a rálátásunk arra, hogy milyen szokások, célok és értékek nyújtanak elégedettséget és értelmet az életünkben – előre jelzi, hogy mennyire vagyunk képesek szabályozni testünk és elménk működését, és így egészségünket és jólétünket.”

Emellett az életszemléletünk is fontos lehet, és Cloninger szerint „befolyásolja az egészség minden aspektusát, beleértve a fizikai, érzelmi, szociális és kognitív jólétet. Hatással van a hosszú élettartamunkra és a test és az elme betegségeinek teljes skálájára”.

De ez egy kétirányú utca, és ahogy az agy hatással lehet a testre, úgy a test is hatással lehet az agyra. „Egyre világosabbá válik, hogy nincs olyan mentális egészség, amely ne lenne testi is, és nincs olyan testi egészségi állapot, amelynek ne lenne mentális aspektusa” – tette hozzá Lyman.

Az elme az orvostudomány felett?

Mivel a testünk és az agyunk oly mélyen összefonódik, az, ahogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk, valóban befolyásolhatja a testünk működését, de mit jelent ez a „gondolkodjunk jól” szempontjából?

„Mindannyian megfigyelhetjük, hogy amikor stresszesek és aggódunk, mentális problémákat tapasztalunk olyan negatív érzelmekkel, mint a szorongás, a depresszió és a düh. Ezután nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nálunk fizikai problémák is, például megfázás vagy influenza” – mondta Cloninger az IFLScience-nek.

„Az emberek számára kevésbé világos saját megfigyeléseik alapján, hogy gondolataik és érzéseik is sebezhetővé teszik őket számos súlyos krónikus betegség kialakulására, ahogy öregszenek, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a krónikus tüdőbetegségeket, a rákot, a cukorbetegséget és az ízületi gyulladást.”

Jelenleg az orvosi szakterületek hajlamosak nagyon megosztottak lenni: ha hormonális problémáid vannak, akkor endokrinológust keresel fel; ha mentálisan küzdesz, akkor talán pszichiátert keresel fel. De talán annak fényében, amit ma már tudunk a mentális és a fizikai egészség közötti átfedésről, a legjobb megoldás valahol középen lehet.

Egyre több olyan kutatás gyűlik össze, amelyben a tudósok azt próbálják megvizsgálni, hogyan lehetne az elme erejét felhasználni egyes fizikai egészségi állapotok kezelésére, és fordítva.

A terápia például nem csak az agyunkra lehet jótékony hatással. Ígéretes kutatások szerint a kognitív viselkedésterápia (CBT) segíthet enyhíteni az irritábilis bél szindróma egyes tüneteit, és így hasznos kiegészítője lehet a jelenlegi kezelési programoknak.

Vannak, akik a meditációt is lehetőségként hirdetik. Bár a gyakorlat állítólag segít csökkenteni a krónikus fájdalmat és javítani a vérnyomást, az ezt alátámasztó magas színvonalú tanulmányok száma kevés.

E korlátok ellenére néhány tanulmány utalt arra, hogy a meditációnak az agyon túlmutató hatása is lehet: felmerült, hogy a meditáció sejtszinten csökkentheti a stresszt, és hogy a naponta gyakorló tibeti buddhista szerzeteseknek egészségesebb bélmikrobiomjuk lehet ennek eredményeként. Ez még korai, de szilárdabb kutatásokkal az ilyen gyakorlatok is helyet kaphatnak az orvosi beavatkozásokban.

Óvakodjunk a pozitivitás erejétől

Ez azonban nem jelenti azt, hogy pusztán akarattal leküzdhetünk egy betegséget. Bár kétségtelenül van erő a pozitivitásban – kutatások szerint a betegek életminősége javítható egy kis pozitív gondolkodással, sőt, az optimista emberek nagyobb valószínűséggel jelennek meg a rendszeres kezeléseken –, vannak dolgok, amelyeket nem lehet egyszerűen csak úgy elgondolni.

Ez az elme és a test valóban holisztikusabb felfogásának gondolata remélhetőleg áthatja majd az orvostudományt a jövőben.

Bizonyos esetekben pedig a pozitivitás elvárásának erőltetése valójában káros lehet a betegek számára. A The Conversation cikkében dr. Michael Vagg, a Deakin Egyetem Orvosi Karának társult docense, arra hívja fel a figyelmet, hogy a például rákbetegséggel diagnosztizált emberek indokolatlanul szorongóvá válhatnak, ha ezt a retorikát erőltetik rájuk, miközben – teljesen jogosan – félnek, szomorúak vagy bármi mást éreznek, mint hogy a prognózisuk nem túl rózsás.

Hasonlóképpen, egyetlen betegnek sem szabad azt éreznie, hogy az állapota „csak a fejében van”, vagy hogy a diagnózis az ő hibája volt.

A nap végén a pozitivitás csak egy része a képnek. „A pozitív gondolkodásmód a személyiség egyik aspektusa, amely az egészség optimalizálásához szükséges” – mondta el Cloninger. Azonban számtalan más tényező is befolyásolja a betegségekre való fogékonyságunkat: nem szabad figyelmen kívül hagyni például a genetikánkat, az életmódunkat és a környezetünket sem.