Nyomelem, amely nélkülözhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez

A szelén legfontosabb szerepe a szervezetben az ún. szelenoproteinekbe (szelént tartalmazó fehérjékbe) való beépülés, ezzel pedig különböző antioxidáns enzimek felépítése. Ezek az enzimek védik a sejteket és a szöveteket az oxidatív stressz által okozott károsodástól. A sejtek természetes anyagcserefolyamatainak következménye a szabad gyökök képződése – azonban nagy mennyiségben ezek sejtkárosító hatásúak. A szabadgyökök hozzájárulnak számos krónikus betegséghez, mint a rosszindulatú daganatok vagy az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatához – melyet a megfelelő szelénbevitel az oxidatív stressz elleni védőhatásával csökkent. Ezen kívül a szelén hozzájárul a pajzsmirigy és az immunrendszer megfelelő működéséhez.

A szükséges mennyiség nagyon alacsony, de jelenléte nélkülözhetetlen bizonyos folyamatok megfelelő működéséhez.

Változatos étrend tartása mellett az esetek nagy részében nincs szükség a szelén pótlására. Szelénhiány nagyon ritkán alakul ki, túlfogyasztásból eredő panaszok pedig még ritkábban.

A túlzott szelénbevitel szelenózishoz vezethet, melynek enyhe esetben gyomor-bélrendszeri panaszok, jellegzetes fokhagymaszagú lehelet, fáradtság, ingerlékenység, hajhullás és körömrepedezés lehet a tünete.

Nagyon súlyos esetben a túladagolás veseelégtelenséghez és szívelégtelenséghez vezethet. A kórkép ritka, súlyos túlfogyasztás táplálékkal bevitt szelén esetén gyakorlatilag lehetetlen, táplálékkiegészítővel sem jellemző az ilyen mértékű bevitel. Leggyakrabban ipari baleset esetén történhet életet veszélyeztet mértékű szelénmérgezés.

Az alacsony szelénbevitel több betegség kialakulásához vezethet. Ilyen a szív- és érrendszeri megbetegedések; a pajzsmirigy alulműködés; az immunrendszer alulműködése és azzal összefüggő kórképek – fogékonyság a különböző fertőzésekre; bizonyos daganatos megbetegedések; a fogamzóképesség csökkenése.

A szelén részt vesz az antioxidáns enzimek felépítésében; a szervezet gyulladásos folyamatainak mérséklésében; a pajzsmirigy megfelelő működésének fenntartásában; az immunrendszer működésének serkentésében; az asztma tüneteinek csökkentésében és a sebgyógyulás elősegítésében.

Az élelmiszerek szeléntartalma a talaj szeléntartalmából származik – így a szelénben gazdag termőföldön termesztett zöldségek, gyümölcsök, illetve szelénben gazdag növényekkel etetett állatok húsa tartalmazza kellő mennyiségben.

Magas szeléntartalmú élelmiszerek többek között bizonyos olajos magvak (paradió, napraforgómag, kesudió); a hal; a kagyló és garnélarák; a hús (a szelén az állatok izmaiban raktározódik); a tojás, tej, joghurt, sajt; a barna rizs, zab; a gomba; a spenót, lencse és a banán.