Van remény, gyógymódot találtak az állandó viszketésre

Shayanne Boulet 18 éves volt, és az első főiskolai évének végén járt, amikor a semmiből felbukkant nála a kínzó viszketés. A BBC-nek azt mondta, hogy először azt hitte, ekcéma lehet, de sokkal rosszabb volt. Több kellemetlenséggel is szembesülnie kellett: nem tudott forró zuhanyt venni, a tanulásra koncentrálni, aludni sem, utóbbit azért, mert majdnem két órán át vakarózott az ágyában.

Fel kellett kelnem, hogy megfürödjek, mert a végére már véres volt a lepedőm – mondta. Shayanne-nál prurigo nodularist (PN) diagnosztizáltak, egy krónikus gyulladásos bőrbetegséget, amihez heves viszketés párosul.

A PN csak az egyike a sok krónikus viszketést okozó betegségnek. Általában ez olyan bőrgyógyászati rendellenességekhez társul, mint az ekcéma, a csalánkiütés és a pikkelysömör, de például krónikus vesebetegséghez, májelégtelenséghez és limfómához is köze lehet. Ami a legdurvább: egyes esetekben a krónikus viszketés évekig is eltarthat.

Dante Poklában a hazugokat ítélték állandó vakarózásra, és nem véletlen, hogy az író belevette a büntetések közé, mert az érzés őrjítő. Ráadásul drasztikus lépésekre sarkallja azokat, akiket gyötör: a BBC szerint előfordult, hogy rákbetegek abbahagyták az életmentő gyógyszerük szedését, mert az viszketést okozott.

„Tanulmányok kimutatták, hogy a krónikus viszketés ugyanúgy le tudja gyengíteni, fárasztani az embert, mint a krónikus fájdalom, de szerintem még jobban" – mondta Brian Kim, a New York-i Mount Sinai Icahn School of Medicine orvosa a BBC-nek.

A krónikus fájdalom esetén tompa fájdalmat érzünk, de tudunk aludni. A krónikus viszketés más, mert nem hagy pihenni. A szenvedők egész éjjel fennmaradnak, és vakaróznak – tette hozzá.

A tudósok egészen a közelmúltig nem igazán értették, hogy mi okozza a krónikus viszketést. Az akut viszketés viszont viszonylag jól ismert. Ha megcsíp egy szúnyog, a bőrben lévő immunsejtek hisztamint szabadítanak fel, ami viszketést okoz. Ez viszonylag könnyen, antihisztaminokkal vagy helyi szteroidokkal kezelhető. Az antihisztaminok azonban nem hatnak a krónikus viszketésre.

Korábban úgy gondolták tudósok, hogy a viszketés csak a fájdalom egy enyhe formája. Ez a tévhit az 1920-as évek elejére vezethető vissza, amikor Max von Frey osztrák–német fiziológus hegyes tárgyakkal, úgynevezett spiculumokkal böködte a kísérletében résztvevők bőrét. Megállapította, hogy a kezdeti fájdalomérzetet viszketés utóérzése követte.

2007-ben azonban a St. Louis-i Washington University School of Medicineben Zhou-Feng Shen vezetésével a tudósok felfedeztek egy speciális viszketési receptort a gerincvelőben, illetve találtak egy csomó neuront a gerincvelőben, amelyek kifejezetten a viszketés érzését továbbítják az agyba.

Azóta a kutatók más viszketésspecifikus receptorokat és neuronokat is felfedeztek. 2017-ben Brian Kim és munkatársai a Washington Egyetem Viszketést és Érzékszervi Rendellenességeket Vizsgáló Központjában felfedezték, hogy a bőrben lévő gyulladás hatására az immunsejtek IL–4 és IL–13 nevű kémiai hírvivő anyagokat bocsátanak ki. Ezek a citokinekként ismert vegyi anyagok a bőrben lévő érzékelőneuronokhoz is kötődnek, viszketést okozva.

„Brian Kim munkájában az a klassz, hogy felfedezte, hogy ezek a molekulák nem csak a viszketési neuronokhoz kötődnek, hanem általában érzékenyebbé teszik az allergiás embereket, és így jobban viszketnek” – mondta Marlys Fassett, a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem bőrgyógyász professzora, aki egy másik viszketésért felelős citokint használt, az IL–31-et.

Egy tavalyi tanulmányában Fassett azt írta, hogy a viszketés mellett az IL–31 csökkenti a gyulladást is, így a viszkető érzés végül elmúlik. Kutatócsoportja eltávolította az egerekből az IL–31-et kódoló gént, majd az egereket kitette a háziporatkának, egy gyakori, viszkető érzést okozó kártevőnek. A várakozásoknak megfelelően a poratka nem okozott viszketést azokban az egerekben, amelyekből hiányzott az IL–31. A gyulladási értékek azonban kilőttek a szervezetükben, így kiderült, nem megoldás a vakarózásra, ha az IL–31-et eltávolítják.

A kutatásoknak köszönhetően azonban megjelent egy új gyógyszer, amit ekcéma ellen lehet használni, a lényege, hogy a szer mind az IL-4, mind az IL-13 receptort gátolja.

Egy másik gyógyszernek most volt a 3. fázisú vizsgálata, és prurigo nodularis ellen szánják. A hatóanyaga a dupilumab, aminek hatására 24 hét elteltével a résztvevők 60 százaléka tapasztalta a viszketés csökkenését, szemben a placebót kapó résztvevők 18,4 százalékával. Ennek eredményeképpen az FDA most már engedélyezte a dupilumabot a PN-betegek kezelésére.

A PN az egyik leginkább viszkető állapot, amellyel a bőrgyógyászok találkoznak, és egészen a közelmúltig nem volt jó kezelés, így a betegek sokat szenvedtek, most viszont már van remény – mondta Gil Yosipovitch bőrgyógyász professzor.

Eközben Brian Kim laboratóriuma a difelikefalint teszteli a notalgia paresthetica, egy olyan idegbetegség kezelésére, amelyet a hát felső részén jelentkező tartós viszketés jellemez.

Shayanne Boulet a gyógyszereknek köszönhetően ma már normálisan tud élni, mindössze 10 percet érzi a viszketést egy nap, ami egészen jó ahhoz képest, hogy korábban véresre vakarta magát. „Úgy gondolom, a következő öt évben képesek leszünk meggyógyítani a krónikus vakarózástól szenvedő embereket, vagy a tüneteiket kezelni, így ez egy nagyon hálás időszak a hozzám hasonló orvosok számára, akik évek óta foglalkoznak ezeknek a betegeknek a szenvedésével” – mondta Yosipovitch.