Egészség

Hogyan lehet megmenteni az elfeledett gyermekeket és a láthatatlan árvákat?

„Nagyon sokszor nem a gyermek működése a kóros, hanem a környezete!” – hangzott el a Máltai Szeretetszolgálat konferenciáján

Mintegy négyszáz résztvevővel, hatodik alkalommal rendezte meg az „Elfeledett Gyermekekért” konferenciát a Máltai Szeretetszolgálat. A találkozón szó esett többek között a gyermekkori traumák és a későbbi mentális problémák összefüggéseiről, a függőség „öröklődésének” megelőzéséről, a szenvedélybeteg szülő elgyászolásáról és a közösségi addiktológiáról – derült ki a segélyszervezet közleményéből.

Hogyan lehet megmenteni az elfeledett gyermekeket és a láthatatlan árvákat?
Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke megnyitja a hatodik Elfeledett Gyermekek Konferenciát
Fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat/Kovács Bence

Magyarországon becslések szerint csaknem négyszázezer gyermek életét befolyásolja közvetlenül a szenvedélybetegség. E sérült családi közegben élő fiatalokat, illetve a már felnőtt érintetteket és a velük foglalkozó szakembereket segítik a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának programjai, támogató csoportjai, kiadványai, online felületei – és az évente megrendezett konferencia is.

Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a rendezvényen nyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a legkisebb sikerért is megéri mindent megtenni.

Frankó András családterapeuta és Kormos Piroska szociálpedagógus, a Máltai Fogadó és az Apa, Anya, Pia program két vezetője az eredményekről beszélt. A függő szülők felnőtt gyermekeinek 2019 januárjában indított első segítő csoport óta már tizenkét tízalkamas csopotfolyamat zárult le, és a fővárosi központon túl vidéken – Egerben, Bonyhádon, Győrben és Kecskeméten – is megjelentek.

Frankó András elmondta, lehet, hogy cseppnek tűnik a tengerben, de számukra nagy eredmény, hogy egyre többen nyíltan beszélnek a témáról. „Korábban elfeledett gyermekeknek neveztük a függő szülők gyerekeit, eljutottunk addig, hogy láthatatlan árvák lettek, és reméljük, láthatóvá válnak” – tette hozzá.

A konferencia első nagyelőadását dr. Makara Mihály, az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért (EGyELV) elnöke, a Szent László Kórház főorvosa tartotta az ártalmas gyermekkori tapasztalatok (ACE) hatásairól. Szerinte az egészséges belső hozzáállás megóvása és megerősítése a legszükségesebb feladat. A gyerekkori családi és környezeti traumák, az ACE-k (mint az érzelmi, a fizikai és a szexuális bántalmazás, az érzelmi és a fizikai elhanyagolás, a válás és a szülők közti erőszak, drog és alkohol a családban, depresszió, börtönviselt családtag jelenléte, kollektív és közösségi erőszak, gyerekek közti kegyetlenkedés) átélése jelentősen megnöveli a későbbi deviáns életvitel, önkárosító magatartás és más traumatikus események valószínűségét.

Minél több ACE-t élt meg valaki gyermekkorban, annál magasabb nála például az ADHD kialakulásának, a felnőttkori szerhasználatnak, az abortusznak és spontán vetélésnek, az öngyilkosságra késztető gondolatok megjelenésének, az önsértésnek, az öngyilkossági kísérleteknek, a mentális betegségnek a kockázata.

„Nagyon sokszor nem a gyermek működése a kóros, hanem a környezete” – tette hozzá, gondolatait azzal zárva, hogy nincs egészség lelki egészség nélkül, ezért a legfontosabb a megelőzés: a mostani generáció gyógyítása egyúttal a következő generációt érintő prevenció is.

A Máltai Szeretetszolgálat pomázi Boldog Gellért Szakkórház Addiktológiai Osztályán április óta végzett munkáját dr. Petke Zsolt szakmai vezető mutatta be. „A változás első színtere a terápiás közösség. Egy jó terápiás intézmény ezért otthont ad, nem kezelést” – jegyezte meg. Hangsúlyozta azt is, hogy spiritualitás nélkül nincs felépülés a függőségből. Döntő jelentősége van annak, hogy a felépülő függőt képessé tegyük három érzelemre: a reményre, a hálára és az alázatra. „Az egyetlen érzés, amire nem lehet inni, a hála” – idézte az intézmény egyik segítettjét az előadó.

A találkozó délutáni részében a Tandem színház előadását kerekasztal-beszélgetés követte, majd három szakmai műhelymunkán, egy színházterápiás workshopon, egy mesékre épülő gyászfeldolgozást bemutató foglalkozáson, valamint a szenvedélybeteg szülők kamasz gyermekeivel végzett munkáról szóló kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklődők.

Kapcsolódó írásaink