Egészség
Mik a lehetséges rákkeltő anyagok?
Tovább bővült a WHO legújabb listája
A rákkeltő anyagokat listázó csoportban 94 tétel szerepel, ezek közül sok nem meglepő, például a benzin, a bitumen, de van, amin elcsodálkozhatunk, mondjuk az ázsiai savanyított zöldségeken.
Több szakmáról köztudott, hogy potenciálisan rákkeltő – a vegyszerekkel foglalkozó fodrász, a szobafestő, a hegesztő, vagy a rovarirtókkal dolgozó, az asztalos, a vegytisztító.
Idén júliusban a WHO várhatóan hozzáadja a mesterséges édesítőszert, az aszpartámot a listához. A terméket évtizedek óta vizsgálja a tudományos közösség. Az aszpartám körülbelül 6000 élelmiszertermékben található meg világszerte.
A WHO lehetséges rákkeltő anyagok listáját a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) állította össze. A humán és állatkísérletek tudományos bizonyítékait más releváns adatokkal, például a rákkeltő hatás lehetséges mechanizmusaival kombinálva négy lehetséges csoportba sorolják az aggodalomra okot adó elemeket.
Ez a négy kategória a következő:
- rákkeltők (például az alkohol, a HPV kórokozói)
- valószínűleg rákkeltők (vörös hús, levegőszennyezés),
- lehetségesen rákkeltők (vörös hús, levegőszennyezés),
- bizonyíték híján nem minősíthetők rákkeltőnek (érzéstelenítők, hajfestékek)
A lista most újabb elemekkel bővült, és már foghatjuk is a fejünket, mert az egyik új szereplő a népszerű aszpartám, a másik pedig a szintén közkedvelt aloe vera, a sebgyógyító növény kivonata.
Patkányokon végzett vizsgálatokból ugyanis kiderült, az aloe verás ivóvíz növeli a vastagbélrák kialakulásának esélyét, mert a növény bizonyos vegyi anyagai károsíthatják a DNS-t.
1. csoport – rákkeltők (például az alkohol, HPV kórokozói)
2A csoport – valószínűleg rákkeltő (vörös hús, levegőszennyezés),
2B csoport – lehetséges rákkeltő (vörös hús, levegőszennyezés),
3. csoport – emberre gyakorolt karcinogenitása szerint nem osztályozható, nincs megfelelő bizonyíték az emberre vagy állatra gyakorolt rákkeltő hatásra (érzéstelenítők, hajfestékek)
A 2B csoport:
A WHO irányelvei nem számszerűsítik a 2B csoportba tartozó anyagok kockázatát, és nem ajánlanak határértékeket az Ön expozíciójára. Ehelyett a kategória egyszerűen azt jelzi, hogy mennyire erős a bizonyíték arra, hogy bizonyos rákkeltő hatásuk van.
Például az aloe verát a 2B csoportba teszik, miután egy kétéves patkányokon végzett vizsgálat azt találta, hogy azoknál, amelyeknek ivóvizét levélkivonattal meglocsolták, nagyobb az esélye a vastagbélrák kialakulásának. A legfontosabb, hogy más kutatások kimutatták, hogy bizonyos aloe vegyi anyagok olyanokká alakulnak, amelyek károsíthatják a DNS-t – és így valószínűleg rákot okozhatnak – mind a patkányok, mind az emberek bélrendszerében.
A páfrányok és a savanyított zöldségek mellett a 2B csoport leginkább figyelemreméltó termékei közé tartoznak a csak progeszteront tartalmazó fogamzásgátlók, a rádiófrekvenciás mágneses mezők – amelyeket számos elterjedt elektronikus eszköz, köztük a mobiltelefonok bocsátanak ki és a naftalin, a lepkegolyók fő összetevője.
A lista számos növényi izolátumot is tartalmaz, például a kávakivonatot, amelyet évszázadok óta használnak a dél-csendes-óceáni szigeteken bódító hatású szertartási italként, valamint a Ginkgo biloba-kivonatot és az aranypehely gyökérport, amelyeket gyógynövényként árulnak.
Végül számos szakma és tevékenység is található a 2B csoportban: az asztalos- és bitumenmunkák mellett a WHO a vegytisztítást és a textilgyártó ipart az emberre esetleg rákkeltő kategóriákba sorolja.
Így az emberek még mindig élvezhetik az édesített üdítőt vagy egy tányér ázsiai savanyú zöldségget – észszerű határokon belül.
Az aszpartámot a hatvanas években fedezték fel, és egyből óriási népszerűségre tett szert, mivel nincs benne kalória, de 180-szor édesebb, mint a fehér cukor. A terméket évtizedek óta vizsgálják, körülbelül 6000 élelmiszer összetevője világszerte. Megtalálható: cukormentes üdítőkben, rágógumikban, konyhakész szószokban, cukormentes reggelizőpelyhekben és az orvosi szirupokban is.
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága szerint az aszpartám megengedett bevitele naponta legfeljebb 50 mg testtömeg-kilogrammonként, ami átlagosan körülbelül 19 szabvány méretű diétáskóla-dobozban található mennyiségnek felel meg.