Egészség
A fájdalomnak nyoma van az agyban is
Az objektív biomarker felfedezése reményt ad a gyógyíthatatlan fájdalommal élők kezelésére

Ez az első alkalom, hogy a kutatók megfejtették a betegek krónikus fájdalmának hátterében álló agyi aktivitást, ami felcsillantja a reményt, hogy a Parkinson-kór és a súlyos depresszió kezelésére már alkalmazott agyi stimulációs terápiák segíthetnek azoknak, akiknek már nincs más lehetőségük.
Amit megtanultunk, az az, hogy a krónikus fájdalom sikeresen nyomon követhető és megjósolható a való világban, miközben a betegek a kutyát sétáltatják, amikor reggel felkelnek és amikor az életüket élik – mondta Prasad Shirvalkar, a Kaliforniai Egyetem (San Francisco) neurológusa és a projekt vezető kutatója.
A krónikus fájdalom csendes járványa csak az Egyesült Királyságban mintegy 28 millió felnőttet érint, ami azt jelenti, hogy a lakosság közel 44 százaléka a gyógyszeres kezelés ellenére legalább három hónapja szenved a fájdalomtól. Az okok sokrétűek, az ízületi gyulladástól, a ráktól és a hátproblémáktól kezdve a cukorbetegségig, a stroke-ig és az endometriózisig terjednek.
Az erős fájdalommal élőknek kénytelenek az orvosok egyre erősebb gyógyszereket felírni, amivel csökkenthetik a krónikus kínt. Egyetlen terápia sem mutatott hatékony kezelést a tünetekre. A megoldatlan probléma a szakembereket arra késztette, hogy újragondolják a tartós fájdalommal élők terápiás kezelését.
A Nature Neuroscience című szaklapban közzétett legújabb tanulmányhoz Shirvalkar és munkatársai négy olyan betegbe ültettek be sebészi úton elektródákat, akik stroke-ot vagy végtagvesztést követően kezelhetetlen krónikus fájdalommal küzdöttek. Az eszközök lehetővé tették, hogy a páciensek két agyi régiója – az elülső cinguláris kéreg (ACC) és az orbitofrontális kéreg (OFC) – aktivitását egy kézi készülékkel rögzítsék
Az önkénteseket naponta többször megkérték, hogy töltsenek ki rövid kérdőíveket az általuk tapasztalt fájdalom erősségéről és típusáról, majd rögzítsenek pillanatfelvételeket az agyi aktivitásukról. A kérdőíves válaszok és az agyi felvételek alapján a tudósok úgy találták, hogy képesek egy algoritmust betanítani arra, hogy az OFC elektromos jelei alapján megjósolja egy személy fájdalmát. „Kifejlesztettünk egy objektív biomarkert az ilyen típusú fájdalomra" – mondta Shirvalkar.
A kutatócsoport megállapította, hogy az akut vagy rövid távú fájdalmat – például a bőrhöz érő forró tárgy okozta fájdalmat – nagyon eltérő agyi aktivitás kíséri. Ez a megállapítás legalábbis részben magyarázatot adhat arra, hogy a rutin fájdalomcsillapítók miért kevésbé hatékonyak a krónikus fájdalom, mint a lábujjbecsípés okozta rövid fájdalom esetén.
„A krónikus fájdalom nem csupán az akut fájdalom tartósabb változata, hanem alapvetően más az agyban a lefutása és a nyoma is" – mondta Shirvalkar.
„A remény az, hogy amint ezt jobban megértjük, az információkat felhasználhatjuk arra, hogy személyre szabott agyi stimulációs terápiákat fejlesszünk ki a fájdalom legsúlyosabb formáira."
Az eredmények azonnali hatással lehetnek azokra a klinikai vizsgálatokra, amelyek a krónikus fájdalom megfékezésére szolgáló mélyagyi stimulációnak nevezett eljárást vizsgálják. A mélyagyi stimuláció elektromos impulzusokat küld az agyba, hogy megzavarja a problémás jeleket.
Mivel agyműtéttel jár, a DBS a végső menedék kezelésének számít, de már alkalmazzák a Parkinson-kór és a súlyos depressziós zavar kezelésére. Ahhoz, hogy hatékony legyen, az orvosoknak pontosan tudniuk kell, hogy mely jeleket kell megcélozniuk.
Blair Smith professzor, a Dundee-i Egyetem krónikusfájdalom-szakértője, aki nem vett részt a kutatásban, elmondta, hogy a fájdalom objektív mérésének hiánya megnehezíti az orvosok számára annak értékelését, hogy a kezelések hatékonyak-e. „Ha ezt a kutatást sikeresen kiterjesztjük, akkor nemcsak arra nyílik lehetőség, hogy a fájdalom egyes típusainak objektív mérését fejlesszük ki, hanem arra is, hogy jobban megértsük a biológiai mechanizmusokat" - mondta.
A fájdalom azonban összetett jelenség – figyelmeztetett Smith –, amelybe pszichológiai, társadalmi és kulturális tényezők, a fájdalommal kapcsolatos korábbi tapasztalatok és elvárások egyaránt beleszólnak.