Posztcovid betegek áradata a rendelőkben

A Covid–19-megbetegedések három fázisra oszthatók:

– az akut Covid–19-megbetegedésre,

– a tünetek kialakulását követően két héttel induló, posztakut hiperinflammációs betegségre (többszervi gyulladásos szindróma),

– illetve a tünetek kezdete után négy héten túl elhúzódó, késői maradványtünetekre, károsodásokra. Utóbbit nevezhetjük posztcovidszindrómának vagy más néven hosszú covidnak (angolul long Covid).

A posztcovidszindróma egy nagy betegségterhet jelentő állapot, amely az új típusú koronavírus (SARS–CoV–2) okozta fertőzésen átesett betegek legalább tíz százalékát érinti. Eddig több mint 200, a posztcovidszindróma részeként fellépő tünetet azonosítottak, amelyek a legkülönfélébb szerveket érintik.

A tünetek tartósan, hónapokon, de akár éveken át is fennállhatnak.

A posztcovidszindróma-incidenciák eltérőek lehetnek attól függően, hogy mennyire súlyos lezajlású volt a Covid–19-fertőzés. Míg a nem hospitalizált covidbetegek 10–30 százalékánál, addig a hospitalizáltak 50–70 százalékánál alakulhat ki posztcovidszindróma.

A pandémia időszakában a covidbetegek túlnyomó többsége otthon vészelte át a koronavírus-fertőzést, nem került kórházba. Emiatt, noha a százalékos adatok az ellenkezőjét sejtetik, az esetszámot tekintve a legtöbb posztcovidszindrómás beteg azok közül kerül ki, akik nem szorultak kórházi ellátásra a koronavírusos tüneteikkel, mert enyhe lefolyású Covid–19-en estek át. Ők jellemzően fiatalok, az életkoruk tipikusan 36 és 50 év közé esik.

Vagyis a posztcovidszindrómás betegek jelentős része korábban nem került kórházba az akut fertőzéses panaszai miatt. Éppen ezért lehet érthetetlen számukra az, hogy a Covid–19 akut fázisának a lezajlása után mennyire súlyos/zavaró posztcovidtünetek keserítik meg a mindennapjaikat.

„A betegséget könnyen átvészeltem, hogyan okozhat utólag ekkora bajt?” – kérdezhetik.

A posztcovid súlyát jól kifejezi az, hogy az érintett betegek jelentős hányada nem tudja a munkáját elvégezni, munkaképtelenné válik.

Mi okozhatja a hosszú covidot?

A posztcovidszindróma pontos oka jelenleg még nem ismert. A tartósan, akár egy éven túl fennálló tünetek hátterében egymással átfedő okok tömkelege húzódhat meg.

A hipotézisek

– a SARS–CoV–2 perzisztáló rezervoárjairól,

– immunrendszeri diszregulációról,

– korábbi, ún. szunnyadó fertőző ágensek (pl. herpeszvírusok [Epstein-Barr-vírus]) újraéledéséről,

– mikrobiombeli változásokról,

– endothel-diszfunkcióról,

– mikrovascularis károsodásokról,

– nem megfelelő idegrendszeri szignalizációról szólnak.

– Több tudományos munkában rámutattak arra, hogy a SARS–CoV–2 fehérjéi és/vagy RNS-e jelen lehet a posztcovidszindrómás betegek szervezetében, többek között a reproduktív szervekben, a cardiovascularis rendszerben, az agyban, az izmokban, a szemekben, a nyirokcsomókban, a mellben, a tüdőben, a májban csakúgy, mint a plazmában, a székletben vagy a vizeletben.

Ismert olyan vizsgálat, amely a posztcovidszindrómás egyének 60 százalékánál kimutatta a cirkuláló SARS–CoV–2 tüskeantigént a fertőzést követően akár 12 hónap elteltével is.

– Sajátos változásokat fedeztek fel a posztcovidszindrómás betegek immunrendszerében, így többek között a monocitáik, aktivált B-sejtjeik, interleukin-4-, ill. interleukin-6-szekretáló CD4+ T-sejtjeik, dendritikus sejtjeik számában.

– Reaktiválódott vírusokat (köztük Epstein-Barr-vírus, humán herpeszvírus–6) mutattak ki több posztcovidszindrómás betegnél, amely mitokondriális fragmentációhoz, az energia-metabolizmus súlyos zavarához vezetett. Mindez gyengeségben, fáradékonyságban, neurokognitív diszfunkcióban nyilvánulhat meg.

– Tényként kezelhető, hogy a Covid–19-betegeknél a bélflóra összetétele eltér az egészséges egyéneknél jellemzőtől. Ismertek olyan eredmények, amelyek a perzisztáló respiratorikus, ill. neurológiai tüneteket bizonyos intestinalis patogének jelenlétével hozzák kapcsolatba. A bélflóra jelentőségét igazolják a bélflóra-transzplantációs kísérleti eredmények is. A posztcovidszindrómás betegek bélflórájának az egészséges egerek bélcsatornájába való átültetése kognitív zavarokat, ill. a tüdőfunkció romlását okozta az állatoknál. Az eredmények ráirányították a figyelmet a bélflóra probiotikumokkal való befolyásolásában rejlő lehetőségekre is, mivel az idézett kísérletben a Bifidobacterium longum adása preventívnek bizonyult a posztcovidtünetek kivédésében.

– Az érfalat belülről érintő károsodások, az endothelfunkció sérülése súlyos posztcovid-következményeket idézhet elő, köztük mélyvénás trombózist, tüdőembóliát, vérzéses eseményeket.

– A neurológiai és kognitív tünetek igen gyakoriak a posztcovidszindrómás betegek körében. Memóriavesztés, paresztézia, szaglásvesztés és -romlás, egyensúlyzavarok, fény- és hangérzékenység egyaránt jelentkezhetnek.

A kognitív zavarok olyan mértékűek lehetnek, amelyek egyébként egy tízéves időtartam alatt bekövetkező fiziológiás kognitív öregedésnek feleltethetők meg. Vagyis rövid idő alatt tíz évet „öregszik” az agy.

A neurológiai tünetek hátterében idegrendszeri gyulladások, idegsejt-károsodások húzódhatnak meg.

Egyes vizsgálatok Alzheimer-kórban tapasztalható szignalizációhoz hasonló elváltozásokat azonosítottak posztcovidszindrómás betegeknél, mások pedig az agysejtek lelassult metabolizmusáról, ill. a cerebrospinális folyadékban bekövetkező változásokról tájékoztattak.

1. táblázat: A posztcovidszindróma gyakori tünetei és a hátterükben meghúzódó, patológiás elváltozások – szerv(rendszer)enkénti csoportosításban [1]

Mik a rizikófaktorok?

Úgy tűnik, hogy a női nem, a 2-es típusú diabétesz, az Epstein-Barr-vírusok reaktivációja, a krónikus urticaria és az allergiás rhinitisz, valamint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) egyaránt hajlamosítanak a posztcovid-tünetegyüttesre. Tény azonban, hogy a Covid–19 utáni szindrómában érintettek egyharmadánál nem azonosítanak semmilyen prediktort.

A Covid–19 elleni védőoltások posztcovidszindróma kivédésében mutatott hatásának a megítélése egyelőre ellentmondásos. Míg egyes vizsgálatok alapján a vakcinált egyének körében sem kisebb a hosszú covid rizikója, mint a nem oltottaknál, addig más vizsgálatok alapján a védőoltások 15-41 százalékkal csökkenthetik a hosszú covid kialakulásának a kockázatát.

Gyermekeknél is kialakulhat hosszú covid

A posztcovidszindróma bármilyen életkorban kialakulhat, így a gyermekeknél is. Fáradékonyság, fejfájás, szédülés, légszomj, mellkasi fájdalom, szaglás- vagy ízlelészavar, étvágycsökkenés, koncentrációs nehézségek, fizikai vagy mentális kimerültség, ill. alvászavarok a gyermekeknél is tipikus tüneteknek számítanak. Felléphetnek súlyosabb szimptómák, így májkárosodás vagy szívizomgyulladás is.

Nincsenek evidenciákkal támogatott diagnosztikai és terápiás eljárások

Egyelőre csak tüneti szintű kezelés/terápia végezhető a posztcovidszindrómás betegeknél.

Mint az a hazai gondozási protokollból is kiderül: „a gyógyszeres kezelések az egyes hosszú hatású, maradandó károsodásoknak megfelelő szakmai ajánlások alapján” történnek.

Mindeközben intenzív kutatások és vizsgálatok folynak világszerte, amelyek célja a posztcovidszindróma esetén rendelkezésre álló, terápiás eszköztár fejlesztése. Az elmúlt időszakban és jelenleg – többek között – a következő gyógyszeres kezelések hatását vették/veszik górcső alá.

– Az immunzavarok kezelésében immunglobulinok adását elemezték.

– A fáradtság kezelésében a koenzim Q10, ill. D-ribóz alkalmazását vetették fel.

– A gastrointestinalis panaszok orvoslásában a probiotikumok alkalmazásában rejtőzhet terápiás potenciál.

– A neurológiai zavarok, főként az alvászavarok, az agyi köd és a fáradtság kezelésében vizsgálják az alacsony dózisú aripiprazol, ill. az alacsony dózisú naltrexon alkalmazásának a lehetőségét.

– Abnormális véralvadási folyamatok esetén antikoaguláns kezelésre kerülhet sor.

– Endothel-diszfunkció esetén szóba jött a szulodexid alkalmazásának a lehetősége, ill. az antioxidáns hatással rendelkező piknogenol használata mikrocirkulációs zavarok, oxidatív stressz esetén.

– A hízósejt-aktivációs szindróma (MCAS) kezelésében a H1- és H2-antihisztaminok adása, elsősorban a famotidin alkalmazása merül fel.

– Perzisztáló SARS–CoV–2-vírusok esetén a nirmatrelvir és a ritonavir együttes adásának a hatását vizsgálják, míg egyéb vírusok reaktivációja esetén antivirális szereket (valaciklovir, famciklovir, valganciklovir stb.) alkalmazhatnak.

– A posturalis tachycardia szindróma (POTS) felálláskor szapora szívverést, szédülést, szívdobogásérzést okoz, de vezethet fáradtsághoz, agyi ködhöz is. A posztcovidszindróma tüneteként fellépő POTS kezelésében többek között béta-blokkolókkal, piridosztigminnel, midodrinnel történnek gyógyszeres próbálkozások, ill. életmódbeli változtatásokat javasolnak a betegeknek, úgymint a só- és a folyadékbevitel növelését, kompressziós harisnya viselését.

Összefoglalás

Megállapítható, hogy a magas előfordulási gyakorisága ellenére a posztcovidszindrómának mind a diagnosztizálása, mind a terápiája egyelőre hiányosságokkal terhelt. Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy magának a kórállapotnak a hátterében meghúzódó, patológiás folyamatok sem ismertek részleteiben.

A patikába betérő, posztcovidszindróma-gyanús betegeket javasolt orvoshoz irányítani.

Az adekvát tüneti kezelés és/vagy az életmódbeli változtatások enyhíthetik a hosszú coviddal társuló panaszokat.

Dr. Budai Marianna PhD,
Dr. Budai Lívia PhD
szakgyógyszerészek