Miniatűr implantátum gyógyíthatja az egyik legsúlyosabb ráktípust

A hasnyálmirigyrák globálisan nem tartozik a leggyakrabban előforduló ráktípusok közé, az Egyesült Államokban például az American Cancer Society adatai alapján csak a daganatos megbetegedések három százalékáért felelős, de ez az arány nem minden ország lakosságára érvényes: Magyarország a World Cancer Research Fund International listáját, amelyet a WHO adataira alapozva készítettek el, 2020-ban vezette mind a hasnyálmirigyrákos megbetegedések (2499), mind az ebből származó halálesetek számának (2348) tekintetében, az össznépesség számával összevetve. A KSH adatai szerint 2019-ben a magyar lakosok körében négyféle ráktípus volt a leggyakoribb: a tüdőrák, a vastagbélrák, a hasnyálmirigyrák és az emlőrák. Százezer főre vetítve a hasnyálmirigyrák 21 férfi és 22 nő halálát okozta.

A hasnyálmirigyrákkal kapcsolatos egyik legnagyobb probléma, hogy elhelyezkedése miatt nehezen detektálható, így gyakran már előrehaladott állapotban veszik csak észre, másrészt könnyen áttétet képezhet más szervek felé, emellett pedig a gyógyszerek sokszor nehezebben hatnak rá a ritkásabb érhálózata miatt. A gyógyszeres, intravénás terápiáknak egyébként is megvan az a hátrányuk, hogy nemcsak a célzott sejteket, hanem a test jelentős részét is érik a hatásai, ami az egészséges sejtek esetében rendkívül káros lehet, és további problémák, mellékhatások kialakulásához vezet. A megoldást a helyi kezelések jelenthetik, amelynek során a rákos szövetek közvetlen közelébe juttatják el a hatóanyagot tartalmazó eszközt, ami azután kifejezetten arra régióra koncentrálja a hatását.

Ilyen miniatűr eszközökből többfajta is létezik, az évek során a különböző kutatóintézetek más-más módszereket kísérleteztek ki a gyógyszerek szállításának megoldására: a kemoterápiás tapasztól kezdve a radioaktív gélig beültethető eszközök sokaságát alkották meg.

• Az MIT és a Massachusetts General Hospital 2016-ban bemutatott implantátuma például egy olyan, hajlékony polimerből készült, vékony filmet tartalmaz, amelybe kemoterápiás gyógyszereket integráltak, amelyeket előre beprogramozott időközönként enged ki magából, csak azon az oldalán, ami a tumorhoz csatlakozik. Az egérkísérletek során a paclitaxel nevű gyógyszerrel tesztelték az eszközt, és az eredmények alapján az ugyanazt az anyagot intravénásan kapó egerekhez képest sokkal jobb hatást sikerült elérni: a daganat növekedése bizonyos esetekben nemcsak lassult, hanem vissza is fordult, tehát csökkent a tumor mérete.
• A Duke Egyetem mérnöki iskolájának fejlesztése még hatékonyabbnak bizonyult: a tapasz jód–131 izotópot szállít egy zseléállagú tapaszban, amely a csomagolásnak köszönhetően védelmet nyújt az egészséges szövetek számára. Az eszköz a tumort az egerek nyolcvan százalékánál teljes mértékben megszüntette.

A legújabb találmányt a Houston Methodist kutatói alkották meg, és némileg eltér a korábbi megoldásoktól: ez az implantátum egy rizsszemnél is kisebb fémhengerből áll, amelyben folyadékban tárolt hatóanyag található. A nanofolyadékos eszközben D40 monoklonális antitesteket szállít az implantátum a rákos sejtekhez, és hosszú idő alatt engedi ki az anyagot a szervezetben, mivel a rozsdamentes acél bevonat meggátolja az eszköz lebomlását és a membránt alkotó csatornák az antitestek terjedését kontroll alatt tartják. Az egereken végzett vizsgálatok szerint a beültethető eszközzel körülbelül negyedannyi anyaggal érhető el ugyanaz a gyógyhatás, ami intravénás módszerrel szükséges a kezeléshez.

A hagyományos terápiáknál sokkal kevésbé invazív és kevesebb mellékhatással járó beavatkozás ígéretes alternatívát jelent a hasnyálmirigyrák gyógyításában, de az innovatív metódusok sokasága ellenére még várni kell arra, hogy az alkalmazások ténylegesen elérhetőek legyenek: a Houston Methodist kutatóinak tervei szerint körülbelül öt év múlva kezdhetik el a rákos betegekbe beültetni az eszközt.