Kultúra
Csinszka szilvakék ülőgarnitúrája
Szalon, női és férfiszoba: a budapesti Ady Endre Emlékmúzeumban az eredeti berendezés idézi meg a költő és felesége közös életét
A Petőfi Irodalmi Múzeum már 1972-től szerette volna Ady Endre és Boncza Berta, azaz Csinszka egykori pesti lakását megszerezni, restaurálni és megnyitni a nagyközönség előtt, de az akkori lakóktól vissza kellett vásárolni, és a helyreállítás, berendezés folyamata elég sokáig, 1977-ig elhúzódott. Végül ekkor, negyven éve nyílt meg az Ady Endre Emlékmúzeum a belvárosi Veres Pálné utca 4-6. számú házban.
A napokban az intézményben tartott ünnepségen emlékeztek meg erről, fényképek, levélrészletek alapján előadásokkal, versmondással és Lakatos Mihály prímás zenéjével. E. Csorba Csilla irodalomtörténész az eseményen úgy fogalmazott: az Ady-kutatás szempontjából az 1970-es éveket egyfajta kettősség jellemezte. Egyrészt hatalmas érdeklődés volt tapasztalható a költő személye iránt, másrészt az irodalomtörténészek úgy értékelték, mintha a költő népszerűsége zuhant volna. Ezekben az években és ennek a lakásnak a megnyitásával az Ady-kultuszt szerették volna erősíteni – tette hozzá. Az irodalmárok célja az volt, hogy Erdélyen kívül is legyen állandó tárgyi kötődés Ady Endréhez, így Érmindszent, Nagyvárad, Zilah és Nagykároly után Budapest is őrzi emlékét. A szakember hangsúlyozta: most nem csak a pesti lakás megnyitásának negyvenedik évfordulóját ünnepelhetjük, hanem azt is, hogy száz éve költözött ide Ady és Csinszka. Ebbe az első emeleti, korszerű és tágas, háromszobás polgári lakásba, amely a költő első és tulajdonképpen egyetlen igazi otthona volt a szállodai szobák után – mutatott rá.
Száznégy fotót gyűjtöttek össze eddig Adyról. Székely Aladár, a kor kiváló fotósa portrékat készített a mindig kifogástalan megjelenésű, hiú költőről, így Ady azt a költői arcát tudta közvetíteni a nagyközönségnek, amit láttatni szeretett volna. Hihetetlen érzékkel építette fel imázsát, páratlan tehetsége volt népszerűsége növeléséhez. Mai kifejezéssel élve Ady jól marketingelte magát – emelte ki E. Csorba Csilla.
Ady és Csinszka életét hatszázhuszonkét levélből ismerhetjük meg: Csinszka hosszas és részletes levelekben számolt be barátnőinek arról, hogyan tervezi a lakberendezést 1917 őszén. Ady viharos, nagyvilági élete miatt folyamatos „hotel-hányódásban élt” – derül ki a nő visszaemlékezéséből. Igazi otthona negyvenéves korára lett, amelyet felesége teremtett neki. A Csinszka ízlése szerint berendezett lakás mai napig azokat a bútorokat őrzi, amelyben éltek. Ezeket régiségboltokban és színházakban szerezte be, folyamatosan a megfelelő kiegészítők után kutatott – tudtuk meg Hegyi Katalintól. Mindent aprólékosan kiválasztott, hogy minél otthonosabbá tegye közös lakásukat. Az előszobában fonott bútorok fogadták a vendégeket, és itt kapott helyet a telefon. Az előszobából nyílik a szalon, amelyet étkezőként használtak és a társasági élet központja volt. A szilvakék ülőgarnitúrát Csinszka hozatta Csucsáról. A szalonból jobb kéz felől az ő szobája nyílik, bal kéz felől a költőé. A saját szobáját szecessziós stílusban, nőiesen rendezte be sok mintával, fodorral. Ady szobája ezzel szemben rendkívül puritán, egyszerű, funkcionális tér. Két ágy, egy íróasztal és egy könyvespolc áll itt, amelyen akkor is alig voltak könyvek. Adyt ugyanis két dolog érdekelte igazán: a napilapok minden mennyiségben és a Biblia.
A falakon látható festmények, rajzok nagy része pedig már akkor az ő tulajdonukban volt, amikor ideköltöztek. Hegyi Katalin tájékoztatása szerint a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai három szobában varázsolták vissza azt a miliőt, amely a költő idejében fogadta a vendégeket.
Csinszkától egyébként 1902 és 1934-es halála között maradtak fenn levelek, a legintenzívebb időszak 1904-től 1912-ig tartott, amikor különböző leánynevelő intézetekben tanult. A barátnőknek küldött írásokban többször megjelent a halálvágy, nagyon elkeseredett volt, hogy távol kellett élnie a családjától, és az édesanyja hiánya is folyamatosan gyötörte. Aztán az udvarlók is feltűnnek a levelekben, barátnőinek megvallotta, épp ki keltette fel az érdeklődését. Adyval 1911-ben kezdett el levelezni, de három év telt el, míg 1914-ben először találkoztak Csucsán – világított rá előadásában Zeke Zsuzsanna. A második találkozásukkor már el is jegyezték egymást, de a házasságkötésükig vezető út nem volt egyszerű, Csinszka édesapja mindvégig ellenezte a kapcsolatot. Mint ismert, a költő 1919-es halála után Babits Mihállyal és Márffy Ödön festőművésszel is kapcsolatban volt – később az ő felesége lett. Ebben az időszakban rajzos kéziratokat is küldött az ismerőseinek. A levelek sok adalékot adnak a kor hátteréhez és ahhoz, hogy milyen volt egy művész házaspár élete – mondta Zeke Zsuzsanna.