Vélemény és vita
A davosi kultúra
Új koncepcióra van szükség, mivel nincs megoldásunk minden kihívásra. A nyugati típusú piacgazdaság primátusa megtört
Minden év januárjában Davosban gyűlnek össze a globális piacgazdaság vezetői. Ebben a svájci luxusvároskában, ahol a januári átlaghőmérséklet fagypont alatti, a Világgazdasági Fórum képviselői pár nap alatt megvitatják, milyen esztendőn van túl a piacgazdaság, illetve mire számíthatunk a következő évben. Az átlagember fejében ez a gyűlés jelenhet meg úgy, mint amikor a drága öltönybe bújt társadalmi érzéketlenség önnön felsőbbrendűségének tudatában dorbézol. Minden évben komoly témákat, nagy horderejű kérdéseket vitatnak meg a résztvevők, de az idén valóban fel kell kötni a nadrágjukat. Olyan kihívásokra kell választ adniuk, amelyekkel a globális piacgazdaság talán még sosem nézett szembe.
Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból nem csupán egy gazdasági és politikai távolodás a kontinenstől, hanem a teljes európai integrációt megkérdőjelező esemény. Az angolok nem a közös belső piacra vagy a közös uniós jogrendre mondtak nemet, hanem a Brüsszel és Berlin vezette közös, a lobbiérdekek közé beszorult európai politikára. A tengerentúlon még kifejezőbb volt a népharag: Donald Trump elnökké választása ellentmond minden rációnak. A kemény hangvétellel, tudatos politikai inkorrektséggel felfegyverzett milliárdos remekül lovagolta meg társadalmának elégedetlenségét. Hollandiában és Franciaországban készül hasonló fordulat, az olyan gazdasági nyalánkságokról meg ne is beszéljünk, mint az olasz bankválság, a venezuelai államcsőd, a kínai növekedés lassulása. Mindeközben gazdasági bevándorlók milliói tartanak Európa felé, mert Afrikában és a Közel-Keleten nemsokára elfogy az ivóvíz. A klímaváltozást pedig az évek alatt még csak lassítani sem sikerült.
Nem véletlen, hogy a davosi résztvevők szerint is reformra szorul a kapitalizmus. Ahogy éves jelentésük megállapítja: az elmúlt esztendőben kirívóvá vált az elitellenes populizmus terjedése, és ennek elsődleges oka a jövedelmi és vagyoni különbségek mélyülése. A davosi konferencia egyik alapítója, Klaus Schwab is megjegyezte: történelmi fordulópontnál vagyunk – új koncepcióra van szükség, mivel nincs megoldásunk minden kihívásra. A nyugati típusú piacgazdaság primátusa megtört, már nem hiszik el a világon mindenhol, hogy ez lenne az egyetlen üdvözítő út. Kétséges, hogy a jövő kedden kezdődő konferencia képes lesz-e megreformálni a kapitalizmust. Az is kétséges, hogy történik-e egyáltalán bármi. Akár megállapodás, akár valamilyen új irányvonal megszabása, még a résztvevők önkritikája is kétséges. Pedig muszáj lenne lépniük. Ha nem a kapitalizmus irányítói változtatnak a rendszeren, akkor azok, a társadalmi elégedetlenséget végletekig kihasználó politikai erők teszik ezt meg, amelyek eddig nem kerülhettek a hatalom közelébe. Azok az elemek, amelyeket a dühös társadalmak juttatnak kormányra. És amelyek vélhetően nem lesznek tekintettel a „davosi kultúra” felsőbbrendűségének tudatára.
Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból nem csupán egy gazdasági és politikai távolodás a kontinenstől, hanem a teljes európai integrációt megkérdőjelező esemény. Az angolok nem a közös belső piacra vagy a közös uniós jogrendre mondtak nemet, hanem a Brüsszel és Berlin vezette közös, a lobbiérdekek közé beszorult európai politikára. A tengerentúlon még kifejezőbb volt a népharag: Donald Trump elnökké választása ellentmond minden rációnak. A kemény hangvétellel, tudatos politikai inkorrektséggel felfegyverzett milliárdos remekül lovagolta meg társadalmának elégedetlenségét. Hollandiában és Franciaországban készül hasonló fordulat, az olyan gazdasági nyalánkságokról meg ne is beszéljünk, mint az olasz bankválság, a venezuelai államcsőd, a kínai növekedés lassulása. Mindeközben gazdasági bevándorlók milliói tartanak Európa felé, mert Afrikában és a Közel-Keleten nemsokára elfogy az ivóvíz. A klímaváltozást pedig az évek alatt még csak lassítani sem sikerült.
Nem véletlen, hogy a davosi résztvevők szerint is reformra szorul a kapitalizmus. Ahogy éves jelentésük megállapítja: az elmúlt esztendőben kirívóvá vált az elitellenes populizmus terjedése, és ennek elsődleges oka a jövedelmi és vagyoni különbségek mélyülése. A davosi konferencia egyik alapítója, Klaus Schwab is megjegyezte: történelmi fordulópontnál vagyunk – új koncepcióra van szükség, mivel nincs megoldásunk minden kihívásra. A nyugati típusú piacgazdaság primátusa megtört, már nem hiszik el a világon mindenhol, hogy ez lenne az egyetlen üdvözítő út. Kétséges, hogy a jövő kedden kezdődő konferencia képes lesz-e megreformálni a kapitalizmust. Az is kétséges, hogy történik-e egyáltalán bármi. Akár megállapodás, akár valamilyen új irányvonal megszabása, még a résztvevők önkritikája is kétséges. Pedig muszáj lenne lépniük. Ha nem a kapitalizmus irányítói változtatnak a rendszeren, akkor azok, a társadalmi elégedetlenséget végletekig kihasználó politikai erők teszik ezt meg, amelyek eddig nem kerülhettek a hatalom közelébe. Azok az elemek, amelyeket a dühös társadalmak juttatnak kormányra. És amelyek vélhetően nem lesznek tekintettel a „davosi kultúra” felsőbbrendűségének tudatára.