Gyárfás Tamás: Pénz nélkül senkit sem lehet lefizetni, és ingyen nem is gyilkolnak

– Jogi értelemben viszonylag ritka esettel állunk szemben, hiszen a Fenyő-gyilkosság ügyében huszonhét évvel a történtek után jogerős ítélet született a Fővárosi Ítélőtáblán, így önnek a közeli időben be kell vonulnia valamelyik büntetés-végrehajtási intézetbe. Ugyanakkor az mégsem mondható, hogy az eljárás befejeződött, hiszen a jogi képviselője felülvizsgálati kérelmet terjeszt be a harmadfokra a Kúriára. Mi ennek a lényege?

– Általában is köszönöm a sajtónak, így a Magyar Hírlapnak is, hogy ennyire nyitott velem kapcsolatban, hiszen sorra lehetőséget kapok, hogy ügyemről szólhassak. Első fokon 2019-ben kezdődött a tárgyalássorozat, másodfokon pedig a jogerős ítélettel, a hétéves börtönbüntetés meghozatalával, 2024. április 10-én zárult. Közte számos megkeresést kaptam, de megtartottam a véleményemet magamnak. Ügyvédem, Zamecsnik Péter ugyanis azt tanácsolta, jobb, ha a nyilvánosság előtt meg sem szólalok, a bíróság érthetően nem szereti, ha egy folyamatban lévő eljárásban újságcikkekben, vagy tévériportokban üzeneteket kap. Erre mondják, hogy ez nem jött be… Ismert az a vélemény is, hogy a börtönök ártatlanokkal vannak tele. Ezt az állítást sokan megmosolyogják. Most rajtam is nevethetnek. Én azonban változatlanul hiszek az igazságszolgáltatásban, de a Fenyő-ügyben hozott ítélet rossz.

– Bár a közvélemény számos cikkből értesülhetett az ügy egyes részleteiről, amelyek kellően bonyolultak ahhoz, hogy az 1998-ban, illetve azt követően történtek lényegét megértse. Leszűkítve ezt, mi az a momentum, amelyre alapítják a felülvizsgálati kérelmet?

– A büntetőeljárás első fokú bírája két beszélgetésből, amely Portik Tamás és köztem folyt, kreált egy harmadikat. Portik engem 1996-ban keresett meg, majd hét évvel később, amikor bujkálásából az Egyesült Államokból hazatért, egészen pontosan 2004. február 7-én, egykori, tehát az 1996-os beszélgetésünkre úgy emlékezett, hogy amikor megkérdezte tőlem, hogy: „Szétbasszuk?”, emlékezetére támaszkodva az általa feltett kérdésre helyettem úgy felelt: „Igen.” Tehát, ha úgy tetszik magával beszélgetett el. Övé volt a kérdés és a felelet is. Majd két és fél hónappal később, amikor 2004 májusában Portik ismét megkeresett, Kaposvárról beszélgettünk, minek kapcsán én egy más témát érintve kijelentettem: „széttártam a kezem…”

– Hogy az olvasó is pontosan értse, hogy kerül ide Kaposvár s 1996, önnek volt egy adócsalási ügye akkor, amiben később felmentették, s amiben akkor Portiktól segítséget kért, vagy ő ajánlott ilyet a nyomozati iratok szerint. De ez nyilván a Fenyő-ügyben irreveláns.

– Annyiban mégsem, hogy nem tudni milyen megfontolásból, de a bíró az egymástól teljesen független két, Portik által titokban hangszalagra rögzített beszélgetést eggyé forrasztotta, és ebből lett az ítélet egyik meghatározó kitétele. És ebből lett aztán maga az ítélet, amelyben a bíró úgy fogalmaz: „Az egyik találkozás során Portik Tamás vádlott azon kérdését, hogy a sértettet »szétbasszuk-e«, és egy ismeretlen, de ugyancsak a sértett megölését jelentő kézmozdulatát Gyárfás Tamás vádlott megértette és a sértett megölésébe akként egyezett bele, hogy széttárta a kezét és rábólintott.”

– Ez az egyetlen ok, amelyre a felülvizsgálatot alapozzák?

– Van még jócskán megmagyarázhatatlan, durva hiba. A bíró például velem, az én vallomásommal szemben Sz. József tanúnak hitt abban a kérdésben, hogy ő már 1997-ben egy Portik üzenettel járt nálam. Ez így hangzott: „A dolgok hamarosan realizálódni fognak.” Ez a tanú azt állította a perben, 2017-ben a Portik–Gyárfás-beszélgetések idézeteivel kapcsolatosan, hogy annak összeállítói azért őt küldték hozzám, mert ő már 1997-ből ismert engem. Ám az iromány készítői (Gyárfást ezzel próbálták meg zsarolni 2017-ben – a szerk.) a tárgyaláson elmondták, ők ilyenről nem tudtak. A bíróság, a rendőrség azonban tudta, hogy én és a feleségem is az elénk tett mintegy száz képből választottuk ki azt a személyt, aki valójában minket felkeresett. Azt az embert el is fogták, egy üvegfal mögött felsorakoztatták, és őt másodszor is azonosítottuk. Ennek ellenére a bíró hitelt adott Sz. József állításának.

– Ez nyilván az ön álláspontja, de nekünk újságíróknak tiszteletben kell tartanunk a bíróság jogerős, halasztó hatállyal nem bíró ítéletét is, ha már a Kúria falán az a tábla díszeleg, az ítélt dolgot igazságként kell elfogadni. Persze, az is tudható a móri gyilkosság ügyéből, amelyben két embert úgy ítéltek el, hogy a helyszínen sem jártak. Utóbb ezt is korrigálták. Ez a lehetőség tehát az ön számára is adott lehet. Hadd kérdezzem azonban meg a nyelvi szakértő nyilatkozatáról, ami a napokban kapott csak nyilvánosságot, s amely szakvéleménynek helyt adott a bíróság első és másodfokon is.

– Megnéztem a Ránki Sára eseti bűnügyi nyelvész szakértővel készített interjút, amelyben a Portik Tamás és köztem 2003–2004 során folytatott beszélgetésekből levont következtetéseit osztja meg. Az ítélet szerint bűnösségem legfőbb bizonyítéka, a felbujtás, a dialógusokból minden kétséget kizáróan megállapítható. Sok mindenről beszél. Egyről nem. A lényegről. Az ügyem perdöntőnek bizonyult mozzanatáról. Hiába kap ez nap mint nap kiemelt hangsúlyt a médiában, a súlyos tévedésről nem szól. Ismétlem, a bíró két beszélgetésrészletből kreált egy harmadikat. Gyárfás Tamás maga mondta, hogy „széttárta a karját”. Igaza van. Én mondtam. De mire? Azt megelőzően háromszor hangzik el, hogy Kaposvárról van szó. Ezt Portik is háromszor erősít meg: Így van… Igen… Így igaz. Portik az ujjai összedörzsölésével jelezte, hogy a kaposvári ügyemben pénzzel mindent el lehet intézni. Portik szándékát én nem erősítettem meg, de tény, hogy azt nem is cáfoltam. A széttárt karral kimutattam, hogy csináljon ő azt, amit akar. Egy biztos: tőlem soha nem kapott egy fillért sem. Márpedig pénz nélkül senkit sem lehet lefizetni, és ingyen nem is gyilkolnak. Fenyőről ebben a dialógusban szó sem esik. Fenyő János soha nem élt Kaposvárott… A kéz széttárása tehát nem a gyilkosságra utal. Ennek sajátos értelmezése súlyos és mindmáig megmagyarázhatatlan tévedés.

– A büntetőperben első és másodfokon is bűnösnek mondták ki. Nem fordult meg a fejében, hogy védőt cserél? Kezdetben Bánáti János látta el a védelmét, neki miért vonta vissza a megbízását?

– Bánáti János a kilencvenes években a sértett, Fenyő János médiavállalkozó jogi képviseletét látta el, így ebben a perben az ügyészség összeférhetetlennek találta a szerepvállalását, és az ügyvéd urat tanúként is meghallgatták a büntetőeljárás nyomozati szakaszában. Ezért kellett váltanom. Zamecsnik Péter ügyvéd úr lelkiismeretes és alapos munkájában pedig, ahogyan eddig is, a továbbiakban is maximálisan megbízom.