Bűnügy
A halálbüntetés visszaállítását akarja több állam is, Szerbiában már betelt a pohár
„Az ilyen szörnyek felett ítélkezni kell (…), az átlagemberek bizonyosan a puszta kezükkel is meg tudnák őket fojtani” – mondta Aleksandar Vučić szerb államfő azon a sajtóértekezleten, amelyen bejelentette, hogy az akkor már tíz napja keresett kétéves kislányt, Danka Ilicset meggyilkolták. Mint ismertette, Danka a család Borban lévő házukból egy óvatlan pillanatban kiszökött az utcára, ahol egy autó elütötte. A gázoló kocsiban a helyi közművek két alkalmazottja ült. A baleset után az eszméletlen, vérző gyereket betették a kocsi csomagtartójába, ahol rövidesen Danka magához tért. Az autó utasa, D. D. ekkor megfojtotta. Ezt követően egy illegális szeméttelepen kidobták. Az ügybe a két férfi rokonai is belekeveredtek, akik később segítettek a kislány holttestének elrejtésében.
A szörnyű üggyel kapcsolatban Vučić bejelentette: az újonnan megalakult kormánynak ajánlani fogja a halálbüntetés újbóli bevezetését. Az elmúlt időszakban nem ez az első eset, hogy Európában felmerül a halálbüntetés ismételt alkalmazásának lehetősége.
A moszkvai terrortámadás után, amely 144 halálos áldozatot követelt, már komolyan szóba került a halálbüntetés visszaállítása. Törökországban maga a köztársasági elnök két évvel ezelőtt az erdőtüzek és a velük kapcsolatos gyújtogatások nyomán akarta a legszigorúbb büntetés alkalmazását újból bevezetni. Ez nem volt mindenkinek elég, mert az elnöktől jobbra álló nacionalisták, akik Erdoğan politikai szövetségesei, még ennél többet akartak. A halálbüntetést ki akarták terjeszteni a terrorizmusra, a nemi erőszakra és a nők meggyilkolására is.
Kezd úgy tűnni, hogy az Európai Unión kívüli államok komolyan kacérkodnak a halálbüntetés ismételt bevezetésével. Az unióban azonban ez fel sem merülhet. A közösség tagja csak az az ország lehet, ahol nincs halálbüntetés.
Azért persze itt is találunk „renitenskedő” államot, például itt van Lengyelország. A varsói parlament elé került 2005-ben az a törvényjavaslat, amellyel a konzervatív lengyel képviselők a halálbüntetés visszaállításával akartak hatékonyan küzdeni a korrupció és a bűnözés ellen. A szejm leszavazta a tervezetet, de csak igen kis többséggel. Azt persze nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot.
A lengyelek azonban még 2013-ig egy jogi kiskaput kihasználva elméletileg alkalmazhatták volna a halálbüntetést. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye lehetővé tette, hogy háború vagy háború közvetlen veszélye miatt, illetve kivételes körülmények esetén alkalmazzák a halálbüntetést. Ezt a kiskaput azonban 2002-ben bezárták, vagyis rendkívüli helyzetekben is megtiltották a halálos ítéleteket. De ezt Lengyelország csak több mint tíz év múlva iktatta be saját jogrendjébe.
Frank-Walter Steinmeier, mint a legnagyobb uniós tagállam, Németország államfője egy nyilatkozatában teljesen kizárta a halálbüntetés visszaállításának minden lehetőségét. Egyik nyilatkozatában kijelentette: „Az állam nem gyilkolhat.” A kijelentés szóhasználata azonban jogi értelemben támadható. A gyilkosság fogalma arra vonatkozik, ha valakivel minden bírósági és jogi eljárás nélkül olyat tesznek, hogy az illető életét veszti. Például leszúrják az utcán. Ha azonban valakit a bíróság halálra ítél és az ítéletet végre is hajtják, akkor az illetőt kivégzik.
Kérdés, hogy a szélsőséges iszlám terrorizmus európai terjedésével meddig lesz képes az EU ezt az álláspontot védeni, különösen azért, mert az áldozatok hozzátartozói nem képesek elfogadni szeretteiknek terrorizmus általi elvesztését.
Viszont a halálbüntetés visszaállítása ellen érvelők úgy látják: ha a halálbüntetést végrehajtják, akkor az visszavonhatatlan és jóvátehetetlen. Sok esetben nem kizárt a bírósági tévedés vagy az sem, hogy idővel olyan bizonyítékok kerülnek elő, amelyek a kivégzett személy ártatlanságát támasztják alá. Ez is igaz. De kérdés, hogy történetesen Danka brutális meggyilkolása után a közvélemény megnyugtatására elégségesnek bizonyulhat-e egy súlyos börtönbüntetés kiszabása? Szerbiában sem egyszerű a halálbüntetés ismételt bevezetése. Mert az biztos, hogy abban az esetben Belgrád búcsút mondhat az EU-ba való felvételének, és még az alkotmányt is módosítani kellene.
Oroszországban nem törölték el a halálbüntetést, de moratóriumot vezettek be a legsúlyosabb büntetés ítélkezési gyakorlatában. Moszkva viszont lehet, hogy talált egy kiskaput. Annak ürügyén, hogy a moszkvai terrortámadásnak két belarusz áldozata is van, az elkövetőket át akarják adni a minszki hatóságoknak. Belaruszban van halálbüntetés, és kétrendbeli gyilkosságért bíróság elé lehet állítani az elkövetőket. Az orosz politikai vezetés nyíltan meg is mondta, hogy a terroristák kivégeztetése a célja.
Ami Törökországot illeti, Ankarának is attól kell tartania, hogy ha visszaállítja a legsúlyosabb büntetést, akkor lemondhat arról, hogy valaha is az EU tagja legyen. Ez ma Törökország számára valójában nem jelent visszatartó erőt, mert a csatlakozási tárgyalások már befagytak és nincs sok remény újraindításukra.
Törökországban nagy hagyománya van a halálbüntetésnek, különösen a gyerekek elleni bűncselekmények esetében követeli ezt a közvélemény.
Néhány évvel ezelőtt egy vidéki esküvőn egy vendég belopakodott egy négyéves kislány hálószobájába, és megerőszakolta. Az eset hamar kiderült, az elkövető menekült, de addigra már megérkeztek a csendőrök is, akik azonnal elfogták. Ezzel az ügy messze nem zárult le, mert a násznép a falu lakosságának támogatásával a csendőrőrsre indult, hogy kezébe vegye az igazságszolgáltatást. Az ötszáz főre duzzadt tömeg le akarta rohanni azt az egy tucat csendőrt, akik az épületet védték. Egy helikopter segítségével a tetőn keresztül sikerült az elkövetőt kimenekíteni és egy háromszáz kilométerre lévő fogdában elzárni, azt remélve, hogy a bosszúállók oda nem mennek utána.
A halálbüntetés ellenzőinek van még egy érvük. Szerintük a halálbüntetés nem szolgálja a súlyos bűncselekmények, például a gyilkosságok számának csökkenését, vagyis nincs visszatartó ereje. Tajvan esete azonban árnyalja a képet. A szigeten 1987-ben oldották fel a második világháború után bevezetett rendkívüli állapotot, amely addig lehetővé tette a halálbüntetés alkalmazását.
Amíg a törvény érvényben volt, évente átlagosan hét gyilkosság történt, amiért a szigeten halálbüntetés járt. A rendkívüli állapot feloldását követő első órában ugyancsak hét gyilkosság történt.
