Belföld

Újgenerációs tankönyvek, korszerű módszertannal

Kóródi Bence: Érthető, hogy sokan jobban szeretik a régi, jól bevált kiadványokat, hiszen azt ismerik már oldalról oldalra. Egy új könyvből való tanítás sok időt és energiát igényel

A korábbiakkal ellentétben nem egy-egy tankönyvszerző pedagógiai elképzelései jelennek meg bennük, hanem egy egész csapat közösen kidolgozott koncepciója, gyakorló pedagógusoktól a felsőoktatásban dolgozó szakemberekig – hangsúlyozta az újgenerációs tankönyvekkel kapcsolatban lapunknak Kóródi Bence, az oktatáskutató intézet kiadójának főszerkesztője.

Korodi
„A jövő a digitális tankönyvrendszer” (Fotó: Varga Imre)

A hamarosan kezdődő tanévben már csaknem minden évfolyamon tanulhatnak a diá-
kok az Eszterházy Károly Egyetem Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (EKE-OFI) újgenerációs tankönyveiből. Ugyanakkor nem kötelező ezeket használni, a pedagógusok rendelhetnek mást is a tankönyvlistáról, hiszen a legtöbb tantárgynál rendelkezésre áll kerettantervenként két-két tankönyv a választható, támogatott könyvek között.

Ha a pedagógusok vagy a szülők egy része idegenkedik az újfajta tankönyvektől, az nem csoda, hiszen ezek fejlesztése folyamatos ellenszélben zajlott. Alig telt el hét, amikor ne érte volna kritika a még csak kipróbálás alatt lévő kiadványokat, és alig változott a helyzet a kötetek átdolgozása után. Legutóbb például Sokkal jobb könyvből tanulhatnak a magyar gyerekek Romániában, mint idehaza címmel jelent meg írás a Magyar Nemzetben. Csakhogy a cikkben dicsőített, üdítőnek, korszerűnek és példamutatónak nevezett magyar nyelv és irodalom tankönyv nagyon hasonló módszertannal büszkélkedhet, mint az újgenerációs, ugyanolyan feladatokat alkalmaz, ugyanazokat a példákat használja a hazai is.

Erről a jelenségről és magáról a fejlesztői munkáról beszélgettünk Kóródi Bencével, az EKE OFI Köznevelési Tankönyvfejlesztési Központ Alsó Tagozatos és SNI-s Szerkesztőségének vezetőjével.
– Mindannyian, akik ezen dolgozunk, több évtizedes szakmai tapasztalattal, sokéves tankönyvfejlesztői és szerkesztői múlttal rendelkezünk – hangsúlyozta a főszerkesztő. – Ráadásul a könyveket a kipróbálási fázisban gyakorló pedagógusok tömkelege használta, és leckéről leckére online munkanaplóval részletesen értékelték is: tüzetesen leírták, hogy mi tetszett és mi nem az órai tapasztalatok alapján. Azaz úgymond bevontuk őket a fejlesztésbe. Ilyesmi a régi kiadványoknál alig vagy egyáltalán nem volt. Az észrevételeknek megfelelően aztán minden egyes kötetet átdolgoztunk, így készültek el az újgenerációs tankönyvek. A korábbiakkal ellentétben tehát nem egy-egy szerző egyébként tiszteletre méltó pedagógiai elképzelései jelennek meg a könyvekben, hanem egy egész csapaté – mutatott rá a szakember. – Összességében három komoly szűrőn mentek át a kiadványok: először is az őket kipróbáló pedagógusok véleményezték őket, majd a Nemzeti Tankönyvtanács egyetemi professzorai, ezeket szintézisbe hoztuk, végül pedig a korábbiakhoz hasonlóan akkreditálta őket az Oktatási Hivatal, így kerülhettek fel a tankönyvjegyzékre.

Korábban négy évre minősítették a tankönyveket, ez alatt nem lehetett módosítani akkor sem, ha hibát találtak bennük, most azonban azonnal lehet javítani.

– Hibák mindig is voltak, és persze most is előfordulnak – folytatta. – Óriási különbség viszont, hogy ezek „nyitott könyvek”, bárki beléjük lapozhat a honlapon, és felfedezheti a hibákat is. Sőt, egyesek mintha kifejezetten ezért nézegetnék ezeket – jegyezte meg. – Nyilvánvalóan helyük van a szülői felvetéseknek, bírálatoknak is, ezeknek is nagyon örülünk, beépítjük a jogos észrevételeket. Az is előfordul persze, hogy olyasmit jeleznek, miszerint például megoldhatatlan matematika-feladatot találtak a könyvben. Ez lehet hiba is, de nem mindig. Ekkor arról tájékoztatjuk őket, hogy létezik olyan feladattípus, amelynek éppen az a megoldása, hogy nincs megoldása, erre kell rájönniük a gyerekeknek a tanulási folyamat során.
A kérdésre, hogy egyáltalán miért volt szükség az új tankönyvekre, miért nem voltak jók a régi, kipróbált kiadványok, a válasz kézenfekvő: a változó világhoz igazodó, a modern módszertan szerinti, innovatív tananyagok a gyermekközpontúságot és a könnyebb taníthatóságot szolgálják. Az internet korában a gyerekek érdeklődését sokkal nehezebb felkelteni és ébren tartani, mint korábban, ezért mozgalmas, színes, változatos tankönyvekre van szükség, olyan leckékre, amelyeket csoportmunkában is fel lehet dolgozni. És nem utolsósorban olyan tartalomra, amely digitális formában is megállja a helyét, hiszen nyilvánvalóan ez a jövő.

– Érthető, hogy sokan jobban szeretik a régi, jól bevált eszközöket, hiszen azt ismerik már oldalról oldalra. Egy új könyvből való tanítás nem kevés idővel és energiával jár, át kell tanulmányozni, elolvasni hozzá az akár több száz oldalas útmutató szakanyagot, tanmeneteket, azaz felkészülni az órákra – mondta Kóródi Bence. – Azonban ezek az elsősorban mégis csak a diákoknak készült, az ő fejlődésüket szolgáló tankönyvek megérik a fáradozást – vélekedett a szakember. – Azt szeretnénk, ha a diákok örömmel forgatnák, kedvvel tanulnának a segítségükkel, ahogy az olvasókönyvekben is kíváncsiságból előrelapoznak a gyerekek, mert tetszik nekik. Hozzáteszem, a bírálatok mögött módszertani iskolák ütközéséről is szó van. Ha egy tanár egy másik, régebbi vagy eltérő módszertan elkötelezettje, akkor nem biztos, hogy felfedezi bennük az értékeket és megtalálja az örömet, ami viszont a tanulókra is kihathat.

Felvetődik a kérdés, hogy az új Nemzeti alaptantervhez (Nat) megint minden könyvet teljesen át kell majd dolgozni? A szakember szerint amíg nem készül el az új Nat, addig ezt nem lehet megmondani, de itt is látható a digitális tankönyvfejlesztés fontossága. Hiszen a jövő útja ez, a hangsúly néhány éven belül egyre inkább áthelyeződik a digitális oktatásra, a papír alapú kiadványokat egyre növekvő százalékban felváltják az okostankönyvek és interaktív tananyagok. Márpedig a tanulási útvonalakat is tartalmazó digitális tankönyvrendszer sokkal dinamikusabb, könnyebben fejleszthető, módosítható, bővíthető.

Kóródi Bence megjegyezte: írni viszont meg kell tanulniuk a gyerekeknek majd a jövőben is. A kézírás fontos agyi területeket fejleszt, így nem váltható fel teljes egészében a klaviatúrán való gépeléssel. Kutatások szerint azoknak a gyermekeknek ment könnyebben az olvasástanulás, akik kézzel tanultak írni. A folyóírás tehát, még ha reformra is szorulhat az oktatása, azaz kevésbé uniformizáltan, tehát megengedőbben is lehetne tanítani azt, önmagában készségfejlesztés is, mint egyébként a tananyagrendszer számtalan egyéb része. Többek között ezért sem lehet egy belelapozással, kiragadott példákkal eldönteni, hogy jó vagy rossz egy tankönyv. Mindegyik komoly felépítéssel, szerkezettel, végigvitt módszertannal, a fejezetek és az évfolyamok tudatos egymásra épülésével rendelkezik.

– Azt is látni kell, hogy a tankönyvek csak segédanyagok, a tanítás kulcsa a jól felkészült pedagógus, aki ízlése és módszertani repertoárja szerint használja őket – tette hozzá Kóródi Bence. – Természetes, hogy a kultúra iránt fogékony embereknek van valami képük a tankönyvekről, hogy szerintük azoknak milyennek kellene lenniük, és ha ebbe valami nem illik bele, akkor elsőre kevésbé tetszik nekik. Legszívesebben mindenki megírná a maga tankönyvét. Van, akinek nem tetszik például, hogy sok a kortárs mű az irodalomkönyvekben. De azért sok, mert ezekkel lehet megfogni őket. A klasszikusok egyes alkotásait ugyanis a gyerekek nem mindig vagy nehezebben értik meg, nem is feltétlenül a veretesebb nyelvezetük, hanem sokszor maga a téma és a megváltozott kulturális, szociológiai háttér miatt. A mai költők, írók alkotásai közelebb állnak hozzájuk, jobban felkeltik az érdeklődésüket, hiszen az ő világukról szólnak, hozzájuk szólnak, és alkotóik az általuk is használt nyelven szólítják meg őket.

– A könyveink nem pusztán mérik, hanem tanulhatóvá is teszik a szövegértést és a szövegalkotást, tanítják az olvasási és tanulási stratégiákat – hangsúlyozta a főszerkesztő. – Tele vannak infografikákkal. Ráadásul a felső tagozatos könyvek ráépülnek az alsós könyvekre, hiszen együtt lettek fejlesztve. Teljes rendszert alkotnak, és újszerű megoldások felé is terelgetik a pedagógusokat. Azt nyilván elfogadom, ha valakinek nem tetszik egyikük-másikuk, azonban ha bárki általában azt állítja, hogy nem jók, akkor azt szakmailag is meg kellene indokolnia, hovatovább reprezentatív mérésekkel bizonyítania, márpedig ez általában elmarad – mondta Kóródi Bence, hozzáfűzve, a visszajelzések szerint nagyon sok értő pedagógus van a pályán, akik elégedettek ezekkel a kiadványokkal, csak az ő hangjuk kevésbé hallatszik. Az új könyvek eredményessége csak később lesz mérhető, azonban a könyvenként ötven, összességében több száz kipróbáló pedagógus értékelése szerint tízes skálán nyolc-kilenc pontot értek el az új generációs taneszközök.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom