Belföld

„Hiánypótló szellemi műhely a cél”

Széles Gábor: Az Echo TV-t még nem adtam el, egyelőre tárgyalunk, a Magyar Hírlap biztosan marad a kizárólagos tulajdonomban

„Féléves tárgyalások vannak mögöttünk több befektetői csoporttal, de döntés még nem született. Kizárólag olyan befektető jöhet szóba, akinél egyértelmű számomra, hogy az Echo Tv szellemiségét tovább fogja vinni” – mondta a tévécsatornával kapcsolatban lapunknak Széles Gábor nagyvállalkozó. Kifejtette, a cél az, hogy olyan jobboldali médiacsoport alakuljon, amelyik nemcsak a jobboldali szavazótábornak fontos, hanem olyan műhelyként is szolgál, amely az utóbbi években a Hír Tv és a Magyar Nemzet pálfordulása miatt megszűnt.

széles„Az én értékrendem viszont nem változik” (Fotó: MH)
– A balliberális média hetek óta arról cikkezik, hogy részben vagy egészben eladja az Echo Tv-t. Mi az igazság?

– Tudom, mindenkit elsősorban ez érdekel, de az elejéről kell kezdeni a történetet, hiszen az olvasónak tisztában kell lennie a háttérinformációkkal is. Soha nem volt célom a médiába való beruházás, ezt csak az értékrendem, a politikai elkötelezettségem miatt tettem meg. Mindig is az iparfejlesztést tekintettem elsődleges feladatnak, erre bizonyítékul szolgálnak cégeim, a Videoton, a Műszertechnika és az Ikarus is.

– Mi motiválta a médiabefekte­­­téseiben?

– Arról, hogy befektetek a médiá­ba, 2002-ben, az első Orbán-kormány választási veresége után kezdtem gondolkodni. Ekkor győződtem meg arról, személyes felelősségvállalásomra is szükség van ahhoz, hogy a jobboldal és a médiaportfóliója is megerősödjön. 2004-ben döntöttem arról, hogy megalapítom az Echo Tv-t, amelyet egy évre rá indítottam el, 2006-ban aztán megvásároltam az addig balliberális Magyar Hírlapot, és jobboldali orgánummá alakítottam.

– Mennyi pénzt áldozott a média-vállalkozásaira?

– Körülbelül hatmilliárd forintot tett ki 2004 és 2010 között az az összeg, amelyet teljes mértékben én finanszíroztam. Évente tehát egymilliárdot költöttem erre a célra, hétszázmilliót az Echo Tv-re, háromszázmilliót pedig a Magyar Hírlapra fordítottam.

– Már az indulás óta minden hullámhosszon támadják a médiavállalkozásait. Miért alakult ez így?

– A balliberális média vezetői és a baloldali politikusok is számoltak azzal, hogy súlyos következményei lesznek a médiapiacra való belépésemnek. Amikor 2009-ben Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök bojkottot hirdetett a Magyar Hírlap ellen, tíz-tizenkétezer ember tüntetett az újságért és a sajtószabadságért a Kossuth téren, úgy, hogy a Fidesz – meggyőződésem, hogy Simicska Lajos akkori közbenjárására – nem állt ki mellettünk. Most, amikor megszűnt a Népszabadság, néhány százan – ha jóindulatúak akarunk lenni, egy-két ezren – mentek demonstrálni a volt MSZP-s pártlapért. Ez is mutatja, már régóta van különbség a két tábor között, és az is kiderült, hogy mennyire elkötelezett olvasótábora van a Magyar Hírlapnak. De visszatérve Simicskára: őt a féltékenység vezette, a Hír Tv és a Magyar Nemzet miatt erős konkurenciát látott a tévémben és az újságomban, éveken át „betartott” mindenhol, ahol tudott. Úgy látta, miattam megszűnik az ő jobboldali monopolhelyzete, ezért minden eszközt bevetett, hogy Orbán Viktort félrevezesse.

– Mi változott a Fidesz újbóli kormányra kerülése, 2010 után?

– A miniszterelnök minden Simicska-gáncsoskodás ellenére tisz­tában volt azzal, hogy a jobboldalon mindkét médiacsoportra szükség van. Ezt még inkább nyomatékosította benne a 2012. január 21-i Békemenet, amelynek szervezéséből jócskán kivettem a részem. Az Echo Tv és a Magyar Hírlap Békemenet melletti kiállásának, előzetes propagálásának is köszönhetően hétszázezren álltak ki a fővárosban a miniszterelnök mellett, soha nem látott tömeg hömpölygött az Andrássy út teljes hosszában. Hatalmas erő volt ez a kormányfő mellett, miközben Simicska médiumai nem álltak ki a rendezvény mellett, sem előtte, sem utána. Őszintén mondom, soha nem gondoltam volna azt, ami mára bekövetkezett: az Echo Tv a legnézettebb tévé, míg a Magyar Hírlap a legnagyobb példányszámú politikai napilap lett a jobboldalon, hiszen mára a Hír Tv és a Magyar Nemzet is kormányellenes hangra váltott. Az én értékrendem viszont nem változik, az Echo Tv és a Magyar Hírlap sikere is az erős jobboldali elkötelezettségen, a kitartó munkán alapul.

– Mi lesz az Echo Tv jövője?

– Féléves tárgyalások vannak mögöttünk több befektetői csoporttal, de döntés még nem született. Kizárólag olyan befektető jöhet szóba, akinél egyértelmű számomra, hogy az Echo Tv szellemiségét tovább fogja vinni. A cél az, hogy olyan jobboldali médiacsoport alakuljon, amely nem csak a jobboldali szavazótábornak fontos, hanem olyan szellemi műhelyként is szolgál, amely az utóbbi években a Hír Tv és a Magyar Nemzet pálfordulása miatt megszűnt. Az Echo Tv 2,8 millió háztartásban elérhető, s ez körülbelül hétmillió potenciális nézőt jelent. Ez számomra olyan kötelezettség is, hogy a csatornát technikailag is tovább kell fejleszteni. Át kell állni a 16:9 képarányra, ehhez a vezérlőt meg kell újítani, új kamerákat kell vásárolni, húsz-harminc százalékkal kell bővíteni a szerkesztő- és vágókapacitást. Számításaim szerint ehhez hat-nyolcszáz millió forintos forrásbevonásra van szükség. Az új tulajdonosnak ezt is biztosítania kell.

– Önnek milyen szerepe lesz a továbbiakban a cégben?

– A fejlesztésekért és a csatorna szellemiségének megtartásáért magam is garanciát tudok vállalni, terveim szerint az új cégben is kulcsszerepet vállalok majd. Viszont azt is rögzítenem kell, hogy a balliberális médiában megjelent híreszteléssel szemben Liszkay Gábornak semmilyen szerepe nem lesz a megújuló Echo Tv-ben. Nagyon tisztelem a munkásságát, de nem kerülhettünk soha baráti viszonyba, hiszen korábban a jobboldali konkurens médiacsoportot vezette. Nagyra becsülöm, hogy magára vállalta a Mediaworks igazgatóságának a vezetését, s minden energiájára szükség lesz, hogy nyereséges és sikeres vállalkozást faragjon a cégből.

– A fejlesztésen kívül volt más oka is, hogy az Echo Tv-t eladja?

– Még egyszer tisztázzuk, még nem adtam el, még csak tárgyalásokat folytatok. Amennyiben nem találok megfelelő partnert, nem is fogom eladni, még részben sem. Azt is szeretném kijelenteni, amíg a tárgyalásokat nem zárom le, az eladásról nem döntöttem, nem nyilatkozom, illetve semmilyen médiamegkeresésre nem válaszolok a tárgyalások pillanatnyi állásáról. A kérdést nem megkerülve, valóban van egy másik ok is, nevezetesen az, hogy jobban szeretnék koncentrálni elsődleges feladatomra, az iparfejlesztésre. A céljaim között szerepel, hogy az Ikarus évente háromezer buszt gyártó, ugyanolyan eredményes és sikeres vállalkozás legyen, mint a csődből kivásárolt Videoton, ami már huszonhat éve van a tulajdonunkban, és ez alatt folyamatosan növekedett. Ebben az évben százhetvenmilliárdos forgalmat ér el, és mintegy tizenkétezer embernek ad munkát. Mivel összetett témáról van szó, ezekről a cégeimről, valamint idegenforgalmi, Zala megyei befektetéseimről egy másik, részletes interjúban szeretnék majd nyilatkozni.

– Milyen tervei vannak a Magyar Hírlappal?

– A Magyar Hírlap marad a kizárólagos tulajdonomban, a lapot technikailag fejleszteni fogom, a cél, hogy megtartsuk vezető pozíciónkat mint országos politikai napilap a jobboldalon.

– Mit szól a baloldali médiában zajló folyamatokhoz?

– Azért, amit most látunk a baloldalon, csak saját magukat okolhatják. De ez a helyzet egyáltalán nem új keletű. Az akkor még balliberális Magyar Hírlapot 2006-ban azért vásároltam meg, mert Szombathy Pál főszerkesztő azzal keresett meg, segítsek a lapon. Arról panaszkodott, hogy a balliberális oldalon nem talált megfelelő anyagi támogatót, ezért ajánlotta fel nekem a lap megvásárlását. Gyalázatosnak tartom, hogy a ma is tőkeerős baloldali vállalkozók közül egy sem volt, aki annak idején a Magyar Hírlapot vagy most a Népszabadságot meg akarta volna menteni. Ugyancsak gyalázatos, hogy a Népszavát egy olyan, Liechtensteinben bejegyzett cég vásárolta meg, amelynek hátteréről semmit nem lehet tudni, és ezzel várhatóan nehéz helyzetbe hozhatják a lapot. Az MSZP még a saját részvényeit is egy olyan csoportnak adta el, amelyről nem tudta, hogy nem elvi, hanem pusztán nyereségalapon gondolkodik. Szomorú azt is látni, hogy a rendszerváltás után az MSZP által hazánkba csábított nagy nemzetközi médiacégek, például a Ringier, a Maxwell vagy a Marquard egy idő után mind kifaroltak a baloldal mögül. Egy lehetőség lett volna a baloldali médiumok megmentésére, méghozzá a magyar baloldali vállalkozók szerepvállalása a médiapiacon. Világos, hogy a baloldal legerősebb tévéje az ATV, amely változatlan hevességgel támadja a kormányt. Szerencsére ezek a támadások már nem olyan hatékonyak, mint korábban, hiszen nem a teljes baloldal érdekét, hanem az egymással is hadakozó kis pártocskák pitiá­ner érdekeit szolgálják – feladva a baloldal szellemi műhelyének szerepét is. Visszatekintve a rendszerváltás óta eltelt időszakra, kijelenthető, hogy huszonhat évvel ezelőtt a szocialistáké volt szinte minden meghatározó médium az országban, de kitartó munkával leépítették befolyásukat és érdekeltségeiket ebben a szegmensben is. Egyértelműen meggyengültek mára, de még mindig fele-fele arányban van jelen a médiapiacon a bal- és jobboldal – ide értve a bulvártelevíziókat, a közéleti csatornákat vagy az internetes felületeket is.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom