Belföld

Az Apró–Gyurcsány-villa titkai

Rózsadombi örökség pazar kilátással a szemlőhegyi káderdűlőn, avagy a kommunista elkobzásra kijelölt zsidó vagyontól a piacgazdasági szociális bérlakásig

A rózsadombi villa sorsa történelmi tükör a diktatúrákról, a haszonélvezők mentalitásáról – olvasható egy helytörténeti tanulmányban. A Szemlőhegy utcai palota elkobzásra kijelölt zsidó vagyon volt, végül a kommunisták lakóhelyéül jelölte ki a pártállami hatalom. Ma Gyurcsány Ferenc „építi” benne a demokratikus jogállamot.

Apró–Gyurcsány-villa 20180310
Mesés lak. A nyilas, a kommunista, a vadkapitalista zabrálás öröksége (Fotó: MH)

A Rózsadomb a két világháború között épült ki és vált a felső középosztály és a pénzarisztokrácia előkelő lakónegyedévé. Az egykori elit helyét az 1950-es években a kommunista pártelit, a közép- és felső vezetés foglalta el. Ahogy Gál Éva várostörténész tanulmányában rámutat: ettől kezdve gúnyolták „káderdűlőnek”. A 19. század közepén még szántók, szőlők, legelők, agyag- és kavicsbányák tarkították a területet, ám a Margit híd megépítése a századforduló idején lendületet adott a festőien szép tájékon a nyári lakok megépülésének. A jelenlegi Szemlőhegy út akkoriban Rézmál dűlő néven volt ismert. A Budapesti Név- és Címjegyzékben először 1899-ben szerepel a Szemlőhegy dűlő megnevezés. A 42. szám alatti ház tulajdonosa ekkor Kurtz Károlyné volt – írja tanulmányában a történész.

Az 1930-as években az Odescalchi család egyik tagja, Erba Odescalchi Sándor mint ügyvéd lakja a Szemlőhegy utcai villát, amelynek építészeti – és tegyük hozzá ingatlanforgalmi – értékéről mindent elárul, hogy a Szemlélő-hegyről tiszta időben egészen a Magas-Tátráig is el lehet látni. A villa akkori lakója, Sándor herceg mint a svéd király egyik budapesti ügyvivője, gyakorta utazott külföldre, ám a háborús időkben Stockholmban ragadt, s többé már vissza sem tért. A villát 1936 tavaszán eladták Sebestyén Aladárnak és nejének, Grünwald Rózának. Sebestyén a Weiss Manfréd alapította Ferro­globus Rt. igazgatója volt. A birtoklap szerint Sebestyén Aladár és felesége házát 1944. április 28-án, a német bevonulás után a faji törvények alapján a nyilasok nyilvántartásba vették. Ismeretes, az első világháborús hősök bizonyos fokú mentességet élveztek a zsidóságot kollektívan sújtó intézkedések alól. Nem tudható, miként élték túl a háború poklát – jegyzi meg a várostörténész –, csak annyi bizonyos, hogy az 1949-es és ’50-es telefonkönyvben Sebestyén Aladár újra szerepel a Szemlőhegy utca 42. lakójaként.

Rákosi Mátyás hatalomra kerülése után a villát 1952-ben államosították. A földhivatali, köznyilvános dokumentumok között nincs arra nézve adat, hogy pontosan mikor került az egykori Sebestyén-villa Apró Antal használatába. Annyi bizonyos, Apró Antal 1947-ben még egy Dózsa György úti lakásban élt. Az államosítás ideje táján azonban már miniszteri rangban volt, s bár politikai karrierjében akadt némi zavar, Nagy Imre kormánya idején őt nevezték ki a Minisztertanács elnökhelyettesévé. Ekkor már minden bizonnyal helye volt az elzabrált villában, a „káderdűlőn”.

A történelem viharaiban a tulajdoni lapon történt változások ismertetését kis időre – mondjuk a rendszerváltoztatásig – függesszük fel. A villa új, immár a kommunista elithez sorolt lakójáról, Apró Antalról azt kell tudni, hogy állami árvaként nőtt fel. Miután túlesett szobafestő-mázoló tanoncévein, 1930-ban Szegedről Budapestre költözött és belépett a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe. Ő volt az egyik szervezője az 1933-as nagy sztrájknak, s tagja lett az illegális kommunista pártnak is. Az 1944-es vészterhes időkben Zimányi Márton néven, hamis papírokkal bujkált, s ez év szeptemberében lett tagja az újjászervezett illegális kommunista párt központi vezetőségének. Életét többek között Tüdős Klárának és férjének, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkárnak, majd kereskedelmi és közlekedési államtitkárnak köszönheti: ők bújtatták – saját villájukban. Jó tett helyébe jót várj: az embermentő Tüdős Klárát a kommunisták kitelepítették, férjét meghurcolták, a fővárosba csak férje halála után térhetett vissza. Villájukat elkobozták, Tüdős 1961-ben egy panellakásban rendezhette be otthonát Gál Éva szerint.

A Szemlőhegy úti villa – Ap­róék előtt utolsó – lakója, Sebestyén Aladár valamivel jobban járt: 1952-től, a villából való kiköltöztetésétől egy Szent István körúti lakásban élt, s az általa korábban igazgatott Ferroglobusnál osztályvezetőként dolgozhatott tovább. Még mondja valaki, hogy a kommunistákban nem volt irgalom és könyörület. Sebestyén a nyolcvanas évek második felében hunyt el.

A kommunisták által elzabrált villában Apróéknak társbérlője is akadt: az ’56-os ítéleteiről elhíresült vérbíró, Jahner-Bakos Mihály és családja. A hátsó telekszomszéd pedig maga Kádár János volt. A rendszerváltozás után pedig az Apró család immár „demokratikusan”, a piacgazdaság törvényeinek megfelelően tehette magáévá az egykori tulajdonosától elrablott ingatlant, miután a reprivatizációt elutasítva a III. Magyar Köztársaság inkább a kárpótlás jogintézményét szentesítette törvényben.

A piacgazdaság hajnalán a harmadik generációba tartozó Dobrev Klára – akinek apja a pártállami bolgár titkosszolgálat vezetője volt –, Apró Antal unokája a 159 négyzetméteres „szociális bérlakást” huszonhárom évesen, egyedülállóként vásárolta meg 1995-ben a kerületi önkormányzattól, kevesebb mint kilencmillió forintért. Az akkori lakásrendelet szerint a vételár tíz százalékát kellett készpénzben fizetni, a fennmaradó összegre huszonöt éves részletfizetési kedvezményt kapott. Dobrev a tulajdonjog megszerzése után még azon mele­gében tizenhatmillió forintért eladta az ingatlanhasznosítás jogát a Gyurcsánnyal közös családi vállalkozásnak, a Fittelina Kft.-nek, majd megindulhatott a később – Gyurcsány színre lépése után – nagy vihart kavaró uszodaberuházás is a Szemlőhegy úti villában.

A villa másik házrészét – amelyben korábban az ötvenhatos vérbíró lakott – Apró Piroska, Apró Antal lánya, Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnöke vette meg. Az Apró-családba történő benősülése hozta el a későbbi bukott miniszterelnöknek az aranykort. Apró ugyanis a Magyar Hitel Bank elnökeként hétszázmillió forint kölcsönhöz segítette Gyurcsányt, így az új családtag ötmillió forintos önerővel hozzájuthatott a Motim többmilliárdos értékű vagyonához, amelynél a kisrészvényesek kivásárlása révén száz százalékban a Gyurcsány kizárólagos tulajdonában álló Altus lett a tulajdonos. Maga Gyurcsány Ferenc egyébként 1996-ban költözött be a Szemlőhegy utca 42. szám alatt lévő rezidenciába: a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás örökségébe.


Stadinger elvtárs nagylelkűségéből zuglói lakás

A pápai panellakásban cseperedő, Pécsett előbb a Tanárképző Főiskolán, később pedig a Pécsi Tudományegyetem közgazdasági karán tanuló Gyurcsány Ferenc, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára szerencsés csillagzat alatt született. Még 1989. áprilisában, amikor a KISZ kongresszusa kimondta megszűnését, és átalakult a Demokratikus Ifjúsági Szövetség alakuló kongresszusává, Gyurcsányt a Demisz alelnökévé választották. A nagy eseményt a Fővárosi Tanács utolsó elnöke, Stadinger István azzal koronázta meg, hogy Gyurcsány Ferenc elvtársnak kiutaltatott egy zuglói, a Jurisics utcában lévő lakást. Gyurcsány azonban – akit a kiutaló határozat szerint kifejezetten a KISZ „jogutódjánál”, a Demiszben betöltött magas tisztsége predesztinált a Fővárosi Tanács nagylelkű gesztusára – csupán 1989. június végéig volt a Demisz alelnöke. Akkor látványosan megsértődött volt KISZ-es pajtásaira, s kilépett a Demiszből. Azt követően, hogy az utódszervezet elajándékozta az ötvennégy hektáros csillebérci Úttörőtábort, és eladta a KISZ KB Duna-parti székházát is. A Demiszben óriási volt a felháborodás, és a volt KISZ-esek, akkor már demokratikus ifjak azt követelték, hogy Gyurcsány haladéktalanul adja vissza a kiutalt lakást. De az öntudatos KISZ vezető – bejeletve, új ifjúsági szervezetet alapít – kitartott, nem engedett a nyomásnak, nem adott vissza semmit. Jóval később, már a kétezres évek közepén a Legfelsőbb Bíróság jogerős döntése mondta ki, hogy a Demisz nem volt a KISZ jogutódja, sőt joghatályosan létre sem jött. Emiatt a KISZ-t a társadalmi szervezetek nyilvántartásából csupán 2012-ben törölték végleg. A KISZ akkori értéken harmincmilliárd forintra becsült vagyonából a vagyonhasznosító Demisznél a szervezet törlésekor 1410 forint maradt. Az egyik vagyonhasznosító, a Demisz Gazdasági Iroda ügyvivője, Varju László, a mai DK alelnöke volt.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom