Charles Bukowski versei magyar fordításban jelennek meg

Bár a magyar olvasók elsősorban prózaíróként ismerik az 1994-ben elhunyt Bukowskit (regényei A Ponyva, a Posta, a Nők, a Tótumfaktum, a Hollywood, A kezdő), több mint ezer verset írt, ezek egy része Macskák címmel 2017-ben a Helikon Kiadónál jelent meg először magyarul.

Bukowski Amerikában költőként vált először ismertté, versfelolvasó estjei mára legendásak. A Vízben égni, tűzbe fulladni című kötet első három részében szereplő versek az 1955 és 1968 közötti évekből származnak, míg az utolsó rész az 1972-1973-as munkákat tartalmazza.

„A gyűjtemény átfogó képet ad arról, hogyan vált Bukowski költővé, és miként formálta a hétköznapi tapasztalatokat, fájdalmat, gyönyört, dühöt és derűt kíméletlenül őszinte lírává” – idézte a kötetet fordító Pritz Pétert a közlemény. Pritz Péter az elmúlt két évtizedben valamennyi Magyarországon megjelent Bukowski-művet magyar nyelvre ültette.

„Húsz éve indult a Charles Bukowski-életműsorozat Magyarországon, és felemelő élmény látni, hogy egyre többen szeretik, élvezik Bukowski írásait, és egyre többeket érint meg az, amit ő a világról, az életről és rólunk, emberekről mond” – fogalmazott Pritz Péter. Korábban az MTI-nek arról beszélt, hogy Bukowski egyszerű, de formabontó stílusban, mindenki számára közérthető nyelven volt képes megírni sűrű élete történéseit.

Ezért fedezik fel maguknak újabb és újabb generációk, legutóbb a mai huszonévesek. Az 1994-ben, 73 évesen elhunyt Charles Bukowski huszonéves korától rendszeresen írt, első novellája már 1944-ben megjelent, de utána folyamatosan visszautasították. Arra egészen 1969-ig kellett várnia, hogy bekerüljön az amerikai irodalmi köztudatba, akkor jelent meg két kötete és verseit beválogatták egy antológiába is. Addig alkalmi, sokszor fizikai munkákból élt, hosszú éveken át dolgozott például a Los Angeles-i postán – ezeket az éveket örökítette meg Posta című regényében.

Bukowski a hetvenes években sorra publikálta regényeit, megalkotva bennük alteregóját, Henry Chinaskit, aki leginkább iszik, nőzik, lóversenyre jár, klasszikus zenét hallgat egyedül, és – akárcsak az író – illúzióktól mentesen szemléli a körülötte kavargó nyomorúságos világot. Bukowski stílusát minden művében alapvető közvetlenség, nyílt szókimondás, kíméletlen őszinteség és fanyar humor jellemzi.