Belföld

Halottak napján

Fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.

Halottak napját Szent Odilo clunyi apát 998-ban vezette be emléknapként az apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.

Halottak napján
Halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé. Képünk a Fiumei úti Sírkertben készült (illusztráció)
Fotó: MH/Török Péter

A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, a közbenjárás értük a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Eszerint azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtanak az elhunyt szerettek emlékére. A szokáshoz kapcsolódó népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a "véletlenül kiszabadult lelkek" visszataláljanak sírjukba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírokat is azért kell megszépíteni ilyenkor, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A bukovinai székelyek - ahogy más kultúrákban is szokásos - még ennivalót is vittek ilyenkor a temetőbe. Az eredetileg az örök életről szóló "reményünnepet" a mediterrán népek ma is fiesztával ünneplik.

Kapcsolódó írásaink

Halottak napi kisokos

ĀIndulás előtt zárjuk be a lakást, és kérjük meg szomszédainkat, hogy figyeljenek, ha tudnak