„A diktatúrák a szuverenitás, a családok és a kereszténység ellenségei”

Amikor valaki tagadja a család fontosságát, a nemzetek önrendelkezése helyett a nemzetköziséget hirdeti és az európai identitást jelentő kereszténységet egy másfajta konstruált ideológiával akarja leváltani, akkor veszélyt kell szimatolni, fontos a szuverenitás a család és a kereszténység védelme – közölte Rétvári Bence.

Mindkét 20. századi önkényuralmi rendszer a gyűlöletre épült, vagy faji, vagy osztályalapon – tette hozzá.

A politikus emlékeztetett arra: az Európai Unió 2011-ben az első magyar uniós elnökség idején fogadta el azt a határozatot, amely a totalitárius diktatúrák emléknapjává nyilvánította augusztus 23-át, azt a napot, amikor 1939-ben megszületett a Molotov-Ribbentrop-paktum.

Vagyis egészen 2011-ig kellett várni, hogy uniós szinten legyen egy emléknapja annak a sok millió embernek, akiket a kommunista ideológia jegyében meggyilkoltak, bebörtönöztek, akiktől elvették a jövőjüket.

Ezzel kapcsolatban felidézte, hogy a sztálini Szovjetunió és a náci Németország a háború elején még szövetségesek voltak és közösen számolták fel szuverén államok önállóságát, a paktum megkötése után ideológiailag is „egy húron pendült” a két diktátor.

Felhívta a figyelmet arra: az emléknap annál is inkább fontos a Kelet-Közép-Európában élők számára, mert csökkentheti az Európán belüli „kettős mércét”. Vagyis fontos, hogy ne csak, például magyarok, lengyelek és litvánok emlékezzenek a kommunizmus időszakára, hanem az váljon egész Európa történelmének részévé.

Ugyanakkor – folytatta – továbbra is azt érezzük, hogy nekünk ismernünk kell a nyugat-európai tragédiákat, miközben mintha Nyugat-Európa nem érezné kötelességének, hogy Európa keleti felének a tragédiáját megismerje és osztozzon az áldozatok iránti kegyeletben. Vagyis az emléknap arra is figyelmeztet, hogy a nyugat-európai országok vegyék figyelembe a kelet európai országok történelemből fakadó adottságait, igényeit és elvárásait. Soha többet nem fordulhat elő Európában, hogy gyilkos ideológiák vegyék át az irányítást és ne tartsák tiszteletben az emberek méltóságát és a nemzetek szuverenitását.

„Mi egy olyan Európában hiszünk (...) ahol a családot, a nemzetet senki sem támadja, senki sem próbálja elvenni ezek értékét” – mondta beszédében Rétvári Bence.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója felidézte: 1989-ben abban reménykedtek, hogy megtörténik a kommunizmus bűneivel szemben ugyanaz az igazságtétel, ami a második világháborút követően lezajlott a nácikkal szemben, ám csalódniuk kellett.

A világból ugyanis hiányzott a bátorság és a becsület ahhoz, hogy a kommunizmus korszakát bűntettei feltárásával és elítélésével zárja le, a rendszerváltoztatás után pedig több mint húsz évnek kellett eltelnie, hogy az Európai Unióban 2011-től emléknapon hajthassunk fejet a totális diktatúrák áldozatai előtt. Ám a közös főhajtás helyett, a nyugat-európaiak nélkül még mindig csak mi hajtunk fejet – figyelmeztetett.

Felidézte, hogy mi, magyarok saját bőrünkön tapasztaltuk meg a nemzeti szocializmus és nemzetközi szocializmus eleven valóságát. Szuverenitásunkat elvették, függetlenségünket megszüntették, gyűlöleten és kirekesztésen alapuló terrorrendszert vezettek be.

A mértéket egyik rendszer sem ismerte, és a kimeríthetetlen faji- és osztálygyűlölet, az erkölcsi törvények semmibe vétele, a cinikus, emberellenes magatartás tíz- és százmilliók halálához vezetett. Szerinte nekünk, magyaroknak komoly dolgunk és felelősségünk van abban, hogy felnyissuk Európa nyugati felének szemét, mert mi még emlékszünk, mi még ismerjük a szabadság árát.

A megszerzett tudás pedig kötelez minket arra, hogy tisztelegjünk az áldozatok, a hőseink előtt, kötelez arra, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló, figyelmeztető jellé nemesedjen – mondta Fekete Rajmund.

Az emlékezés résztvevői megkoszorúzták az emlékművet.