Belföld

Hiába állt a fal mögé, a Gepárd úgyis meglelé

Az 1990-es évek egyik hazai haditechnikai sikere volt a Gepárd-fegyvercsalád. A másik pedig időben kissé odébb a Szép mesterlövészpuska. Mivel mindkettő ott szerepel (még) a honvédség kelléktárában, pár szót érdemes nekik szentelni...

Hiába állt a fal mögé, a Gepárd úgyis meglelé
Egy különleges műveleti katona Szolnokról és a Gepárd 2010-es változata
Fotó: MH archív / Sárközy György

A Magyar Néphadsereg egyik legismertebb mesterlövészpuskája az 1960-as évek közepétől alkalmazott legendás SZVD (Снайперская винтовка Драгунова), azaz Dragunov volt. A 7,62 milliméteres, 1,225 méter hosszú, üresen 4,3 kilogrammot nyomó és 1300 méteres lőtávolsággal bíró eszköz – bár itt-ott még ma is látható egyes honvédségi mozzanaton – lassan kikopik a rendszerből. Tegyük gyorsan hozzá, természetesen csak a hivatalos használatáról van a szó, hiszen a vadászok és sportolók között ma is igen keresett termék a Jevgenyij Dragunov által a Szovjetunióban 1958 és 1963 között megalkotott fegyver. Ami persze nem is csoda, hiszen egy eléggé robosztus, strapabíró és viszonylag igénytelen termék, ami ennek ellenére tekintélyt parancsoló pontossággal bír. Jellemző, hogy a hozzá rendszeresített PSzO-1 optika a maga korában a világ egyik (ha nem a) legjobb irányzékának számított.

Régi idők mozija: egy Dragunov Moszkvában egy katonai bemutatón
Régi idők mozija: egy Dragunov Moszkvában egy katonai bemutatón
Fotó: Sefa Karacan / Anadolu Agency via AFP

Aki régebb óta követi a honvédség háza táján történő eseményeket talán még emlékszik rá, hogy az első, tömegesen alkalmazott, hazai fejlesztésű, nagy erejű romboló- és mesterlövész puska család tagjai, azaz a Gepárdok 1990 környékén kezdtek föltünedezni. Az alaptermék Földi Ferenc tervezőmérnök alkotása, aki 1988-ban lett kész művével, s bár ez az időpont a néphadsereg idejére esett, rendszeresítésére már a rendszerváltás után a nevét visszavevő honvédség szánta el magát 1991-ben.

A 12,7x107 mm-es (vagy 12,7x99 NATO) űrméretű lőszert tüzelő famíliának akad egylövetű (GM1), ismétlő (GM5) és öntöltő (GM4) mesterlövész-verziója, de létezik öntöltő romboló (GM2, GM2A1, GM6 Hiúz) valamint 14,5x114 mm-es űrméretű öntöltő nehéz romboló (GM3) kivitel is. Hadseregünk eleddig a GM1, GM2, GM2A1 és GM3 változatokat rendszeresítette. A legnagyobb darabszámban manapság (állítólag) a Gepárd M1 található a raktárakban és a csapatoknál.

A GM2, GM3, GM6, valamint a GM4 és GM5 verziókat Szép József tervezte. Az első a GM2 puska azért született meg 1989-ben, hogy a 12,7 mm-es Gepárd M1 egylövetű mesterlövészpuska mellett a honvédségnek legyen egy nagy tűzerejű fegyvere is. A fejlesztés a Haditechnikai Intézet bázisán zajlott 1988-tól. A 7,62x51 (.308 Winchester) űrméretű Szép-féle mesterlövészpuskát (amely hivatalosan nem tagja a Gepárd-családnak) szintén Szép József tervezte.

Túllépve a változatok kavalkádján, érdemes áttekinteni, mire képesek e fegyverek? Előre bocsátva azonban érdemes leszögezni, e paraméterek az 1990-es években erősen lázba hozták a nyugati gyárak és haderők képviselőit, s bizonyos példányoknál ez ma sincs másként. Ami nem is csoda, hiszen akkortájt nem nagyon akadt hasonló képességű eszköz a piacon.

A 12,7 milliméteres, 1,2 méter hosszú egylövetű romboló mesterlövész Gepárd M1 tömege tizennyolc kilogramm. Célzott lőtávolsága két, álló alakra pedig 1,2 kilométer. Páncélátütési képessége száz méteren huszonöt, nyolcszázon tizenöt milliméter. Ez egy átlagos, negyven centiméteres tégla vagy húsz centis betonfal esetében annyit tesz, hogy az esélytelenek nyugalmával bújhatunk el a lövedéke elől.

Még akkor is, ha esetleg nem ér bennünket közvetlen találat, ugyanis a becsapódás nyomán a fal túloldalán széthulló-szétfröccsenő törmelék is olyan súlyos sebeket képes okozni, hogy abba könnyedén belehalhat bárki. De alapvetően már a „testi sértés" is cél lehet, hiszen a katonát ilyenkor valakinek el kell látni, majd másnak hátrakísérni – s ezek a történések is az ellenfél harci erejét apasztják.

Nem mellékesen szólva, rajtunk kívül Török- és Horvátország, az Egyesült Államok és seregnyi szovjet utódállam rendszeresítette, azaz bátran nevezhető korabeli sikersztorinak.

A Szép-féle mesterlövészpuska. A honvédség eddig kisebb darabszámban rendszeresítette
A Szép-féle mesterlövészpuska. A honvédség eddig kisebb darabszámban rendszeresítette
Fotó: Wikipedia

Az M3 változat már a brutálisabb képességű 14,5 milliméteres lőszert tüzeli. Igaz, súlya is nagyobb, hiszen huszonhat kilogrammot nyom, míg a hossza 1,880 méter. Páncélátütési képessége száz méteren harminc milliméter, azaz kereken öttel több mint az M1 teljesítménye. Ez látszólag nem igazán acélos bővülés, de valójában itt arra kell gondolni, hogy nem csak a „könnyen" páncélozott járművek, hanem az erődített, alkalmi fedezékeket is képes leküzdeni. Márpedig utóbbiakat ritkán bélelik ki több száz kilogrammot, esetleg pár tonnát nyomó golyóálló lemezekkel...

A família legfrissebb tagja a Gepárd M6 Hiúz öntöltő személyvédő romboló puska. Utóbbi eszköz a legmodernebb szerkezeti anyagok felhasználásával készült. Elektrooptikai célzórendszerrel szállítják, s akár úgynevezett kapáslövések leadására is alkalmas. Élettartama hatezer lövés, ami gyakorlatilag messze kiemeli a világ hasonló termékei közül. A teljesen felszerelt és betárazott fegyver tömege 11,4 kilogramm, ami ugyancsak eléggé ütős érv akkor, ha az egy speciális katonára felaggatott cuccok tömegét – helyesebben annak csökkentési szándékát – tekintjük. Találati pontossága háromszáz méteren a világ élvonalába emeli. A honvédségen túl eddig India, az Egyesült Államok, Kanada – és Románia rendszeresítette.

Az utóbbi tény a magyar szakértők szerint többet mond mindennél...

Kapcsolódó írásaink