Belföld
Napjaink egyik legfontosabb titka: a lőszerkészlet
Elborzasztó mennyiségű hagyományos tüzérségi lőszer fogy az orosz–ukrán háborúban. A felhasználás mértékére jellemző, hogy Moszkva csapatai egyetlen nap alatt több gránátot lőnek ki az ellenségre, mint amennyit az összes európai üzem jelenleg egy hónapban képes lenne gyártani. Korábban arról is volt szó, hogy a támadók néhány óra leforgása alatt akkora tételt használtak el, mint amennyi az Egyesült Királyság összes tartaléka. S bár a „független” nyugati hírforrások lassan napi szinten kürtölik világgá, hogy a támadó fél kifogyott a gránátokból, ez a „biztos forrásból származó információ” több mint egy éve csak vágyálom maradt.
Mindezek fényében az olvasóban joggal ötlik föl a kérdés, miként áll tartalékok tekintetében a Magyar Honvédség? A felvetésre természetesen nem fog senki konkrétumokkal felelni, ám némi kutakodás után azért valamiféle válasz azért adható.
A fizetős adattároló oldalakon böngészve egy témába vágó bejegyzést az 1998-tól 2004 júniusáig létezett Üzleti7 című hetilapban lelhetünk föl. A 2001-ben nyomtatásba került anyagban az akkori Ipari Minisztérium Hadiipari főosztályának vezetője egy interjúban arról beszélt, hogy hadseregünk tizennégy csatanapra elegendő lőszerrel rendelkezik. Az, hogy ez a szenzitív információ miként maradhatott benne az írásban, ma már kideríthetetlen. Állhatott mögötte szimpla figyelmetlenség, de akár némi szándékosság – értsd: üzengetés – is.
Ugyancsak támpontúl szolgálhat a kutakodáshoz az nyilvánosan elérhető információ, amely szerint a spanyol gyártású és 2008–2010 között beszerzett kilencvenhat darab EXPAL M–08 Combi 60 milliméteres aknavetőhöz ugyancsak akkortájt durván tizenötezer repeszromboló, kétezer gyakorló és 1800-1800 világító és ködképző gránátot vettünk. Annyi biztos, a készletek azóta növekedtek, ám az arányok ismeretlenek.
Egy, a háború kitörése előtt nem sokkal a győri rakétaezrednél tartott háttérbeszélgetésen a meghívott újságírók megkérdezték, mennyi orosz eredetű légvédelmi rakéta van még idehaza a raktárakban? A tájékoztatást tartó parancsnok érthető okokból nem említett/említhetett számokat, pusztán annyit felelt, még bőven sok repülőt képesek lennének megsemmisíteni. Ugyanakkor önkritikusan azt is hozzátette, a szovjet–orosz eredetű technika pótlása és életben tartása egyre nehezebb és költségesebb, továbbá modernizáció ide vagy oda, az idő is eljár(t) fölöttük. (A hamarosan – várhatóan 2024-ben – érkező új eszközök lehetővé teszik, hogy a még rendszerben lévő KUB-okat letárolják, majd kivonják a hadrendből és esetleg értékesítsék őket.)
A honvédség légvédelmi rakétáinak javítóbázisát és raktárait egyébként pár esztendeje a Magyar Hírlap munkatársai is felkereshették. (A cikkben szereplő két fotó ott készült.)
Lapunk információi szerint a kézifegyverekhez való lőszer terén elég jól állunk, igaz, ez jelenleg még nem az új cseh eredetű eszközökre, hanem a régi AK-családra vonatkozik. A modern, itthon is gyártott Bren CZ eszközökbe illeszkedő, NATO szabványú lőszerek terén jelenleg is zajlanak a nagy arányú beszerzések. Ugyancsak elszórt információkat lehet gyűjteni arról, hogy a Gripen-flotta miféle pusztító eszközöket kapott a közelmúltban. E szerint bombák, rakéták és speciális lőszerek százas, több tíz- és százezres nagyságú vásárlásáról szólnak a hírek.
A sajtóvisszhangot kapott gyakorlatok képsorait elnézve biztosan kijelenthető, akad lőszer az új harckocsikhoz és PZH–2000-es önjáró lövegekhez, illetve a harci helikopterekhez is.
Ami a jelenleg zajló háború kapcsán egyébként nagy biztonsággal kijelenthető, nem volt igaza azoknak, akik nem is oly rég még a hagyományos tüzérség hanyatlásáról értekeztek. Pont a szemünk előtt zajló konfliktus mutatja élesen, hogy a drónok és műholdak világában még mindig komoly szerep jut e harci eszköznek.
(E cikkben nem említünk szót a tárolásról és az anyagi vonzatokról. Ez a következő cikk tárgya lesz.)
