Történelmi párhuzamok lehetnek, ismétlődések nem annyira

- Miközben a szomszédban több mint egy éve háború dúl, mi régen látott tempóban fejlesztjük a Magyar Honvédséget. A modernizálás nem tavaly kezdődött, s az arzenálban seregnyi ország fegyverzete fellelhető. Az ember fellapozza a történelemkönyvet, s azt találja, 1938-ban és nem sokkal előtte roppant hasonló volt a világ folyása. Ismétli magát a történelem?

- A történelem soha nem ismétli meg magát – ha szabad ezt a szót használni – egy az egyben. Manapság az a divat, hogy párhuzamokat keresünk a történelemben, így például a jelen kapcsán rengetegen az 1930-as éveket vélik megismétlődni – ám úgy vélem, ez nem helyes. Hasonló momentumok persze akadhatnak, sőt vannak is, de azt gondolni, hogy a nagyszüleink ezt már egyszer látták és ebben a formában átélték, úgy vélem nem jó ötlet.

- A világ fegyverkezik – az 1930-as években is így történt.

- Meg több tucat más esetben korábban. Nézzünk valami konkrétumot! A trianoni békediktátum megtiltotta hazánk fegyverkezését, legyen szó a haderő- vagy a hadiipar fejlesztéséről. Természetesen Magyarország ezeket a megkötéseket a maga tehetségéhez és anyagi erejéhez mérten igyekezett kijátszani, de a meghatározó mégiscsak az volt, amikor 1938-ban meghirdették az egymilliárd pengős úgynevezett „győri programot”. Ebből hatszázmilliót a honvédség, míg a fennmaradó részt – ma így mondanánk – az infrastruktúra modernizálására szánták. S ugyanebben az esztendőben a bennünket körbevevő három kisantant állam elismerte és elfogadta hazánk fegyverkezési egyenjogúságát. Nos, efféle párhuzam ma nincs, sőt, a NATO több évtizedes tagjaként nem hogy tiltott, hanem egyenesen szorgalmazott a fejlesztés.

- Nem erőltetném a párhuzamok keresését, de óhatatlanul szembe ötlik, 1938 – és 2015 – előtt ha akartuk volna sem nagyon tudtuk volna elindítani a fegyverkezést...

- Persze, hiszen nem volt rá forrás és/vagy politikai akarat. De ettől függetlenül ebbe a korábbi harminc évben nem lett volna senkinek sem mérhető beleszólása, míg mondjuk 1938 előttre ez nem annyira áll.

- És a külföldi fegyvervásárlások sem ismétlik meg magukat? Gondolok itt arra, hogy II. világháborút közvetlenül megelőző időszakban is tömegével szereztünk be külhoni termékeket, s ezzel párhuzamosan a magyar termelést is igyekeztünk felfuttatni. Ma mintha ugyanezt látnánk.

- Mint említettem, párhuzamok akadhatnak, s léteznek is. De attól az állítástól, hogy a történelem ismétli önmagát e téren is igen-igen messze állunk. A „győri program” meghirdetése előtt Olaszország volt hazánk fő partnere, e mellé zárkóztak föl a svédek, majd a németek. Most gyakorlatilag szinte minden nevesebb vállalattól vásárolunk. Az is igaz, hogy a magyar hadiipart is igyekszünk fejleszteni, de azért mostanság nem abból a csapnivaló pénzügyi és ami legalább ennyire fontos: műszaki háttérből kellett elstartolni, mint 1938-ban.

- Itt zajlik a háború a határunkban – 1939 után szintén ugyan ez történt, csak akkor nem tőlünk keletre, hanem északra, Lengyelországban.

- Valóban, efféle konfliktussal szinte egyik kormányzat sem számolt a rendszerváltoztatást követően, és azt mondták, ha baj van, ott a védelmi szövetségként aposztrofálható NATO, melynek tagjai vagyunk. Ugyancsak igaz, hogy a háborúban, azaz a fegyverekkel végrehajtott revízióban 1938 előtt egyetlen komolyan szóba jöhető politikus vagy katona sem gondolkodott, mert látta, hogy erre az ország erőforrásai alkalmatlanok. Ám a két korszak között találtatik egy hatalmas különbség – jelesül az, hogy a korabeli Magyarország 1938–39-ben nem rendelkezett semmi olyan szerződéssel, mint ami nekünk ma a rendelkezésünkre áll a NATO-val.

- Most milyen háború folyik ön szerint?

- Egyetlen NATO tagország sem harcol egy másik állammal.

- Hát azért...

- Nyíltan nem. Tudjuk, persze, hogy az Amerikai Egyesült Államok és számos más NATO tagország (is) az ukránok mellett áll annak ellenére is, hogy semmilyen szerződéses kötelezettség nem kényszeríti őket erre. Mi történt 1939-ben? Akkor három állam, Németország, a Szovjetunió és Szlovákia támadta meg időben némileg eltérően Lengyelországot, s bár Franciaország és a Brit Birodalom hadat üzent Németországnak, a nyugati fronton mégsem történt semmi érdemleges.

- A jelenlegi konfliktus világháborúvá válhat?

- Nem vagyok jós, de ha így lesz, akkor az szerintem nagy eséllyel az emberiség végét jelenti. Hiszen kár lenne feledni, ha az oroszok azt gondolják, hogy az atomfegyverekkel meg tudják oldani a helyzetet, akkor nem csak fenyegetődzni fognak a bevetésével. Lett volna jobb megoldás, csak be kellett volna tartani azt, amit a szerződésben leírtak Minszkben, ám ezt a Nyugat nem igazán érezte magáénak. S akad itt még valami, a II. világháború után az Amerikai Egyesült Államok – úgymond – „kényszerűen” lett a világ egyik legnagyobb hatalma, ma pedig minden, ha tetszik: bármi áron az akar lenni egyedüliként.