Belföld
Gulyás Gergely: Magyarországon a baloldali ellenzék által kínált politikai termék ma a hazaárulás
A Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint az ellenzék fő politikai célja, hogy a magyar tanárok, a magyar egészségügy és a magyar kis- és közepes vállalkozások ne kaphassák meg az őket megillető uniós forrásokat – INTERJÚ
– A kormány egyik legismertebb minisztere, hiszen a kormányinfókat rengetegen nézik. Hogyan készül fel ezekre az eseményekre, ahol nagyon széles körből kapja a kérdéseket?
– Behozhatatlan előnyben vagyok, mert a mindennapjaim a kormányzati munkával és a tárcák közötti koordinációval telnek. Ami kívülről felkészültségnek tűnhet, az a mindennapi munkánkról történő beszámolás. A hét hat napja a kormányzati munkával telik, ezért jogos elvárás, hogy a fontosabb ügyeket, a döntések mögött meghúzódó érveket ismerjem. Kifejezetten a kormányinfóra általában egy órát szoktam készülni.
A türelem próbája
– Inkább fizikai vagy szellemi kihívást jelent az általában mintegy háromórás rendezvény?
– Fizikailag egyáltalán nem megterhelő, a szellemi próbatétel pedig az újságíróktól függ, egész pontosan attól, hogy milyen kérdések érkeznek. Az a jó, ha a kormányinfó szellemi megterhelést jelent. Semmiképpen nem tisztem az újságírók munkáját minősíteni, de talán véleményezni szabad. Az unalmas, amikor ugyanazt a kérdést tizedszer teszik fel. A feladatom ugyanakkor az, hogy tizedszer is türelmesen válaszoljak a kérdésre, hiszen az újságírók között is lehet olyan, aki lassabban vagy sokadszorra ért csak meg valamit. Ugyanakkor vannak olyan kérdések, amelyek érdemiek, újszerűek és ilyenkor egy-egy megközelítés a kormányt is megfontolásra késztethet.
A választás éjszakája
– Egy évvel ezelőtt volt a parlamenti választás, hogyan emlékszik vissza azokra a napokra?
– A válaszom aligha lesz meglepő: örültem az eredményeknek, bár szinte biztos voltam benne, hogy meg fogjuk nyerni a választást. Az utolsó napokban látszott, hogy a magyar választópolgárok nagy többsége – még sokan azok közül is, akik esetleg kritikusak a kormánnyal szemben – azt a kockázatot nem vállalják, amit a jelenlegi ellenzék kormányzása jelentene. Különösen egy olyan nehéz helyzetben, mint ami a háború kitörésével mindenki számára egyértelművé vált. Visszatekintve, én hetekkel a választás előtt százhuszonöt mandátumot tippeltem, és ennél tízzel többet sikerült elnyerni. A Mi Hazánk bejutását és elnyert mandátumai számát eltaláltam, míg a baloldali ellenzéknek tíz képviselői hellyel többet tippeltem, mint amennyit elértek. Bármennyire magabiztos győzelmet vártam, a bizalom mértéke, így a különbség nagysága még engem is meglepett. A földcsuszamlásszerű győzelmet a kormánypártok nem érdemtelenül érték el, a baloldal a megsemmisítő vereséget nagyon megszolgálta.
Jogállamisági kérdés
– A választás óta eltelt esztendőben a kormány mintha nyakába kapta volna az égi áldást, hiszen nem lehetett tudni, hogy szankciót szankció fog követni, emellett az Európai Bizottság a pénzügyi források felhasználását nehezíti. Ezek tükrében beváltak a reményeik, vagy inkább a nehézségek kerekedtek felül?
– Sajnos, beváltotta a reményeket, mert azt mindannyian tudtuk, hogy nehéz időszak következik. Brüsszel a magyar kormánnyal szemben korábban is kettős mércét alkalmazott, ezért semmi okunk nem volt abban bízni, hogy ez hirtelen megváltozik. Az orosz–ukrán háború pedig több mint egy hónappal a választás előtt kitört, és ugyan reméltük, hogy gyorsan véget ér, de már akkor is a prognózisok többsége azt valószínűsítette, hogy egy elhúzódó háborúra kell számítani. Az biztos, hogy eddig a pesszimistább forgatókönyvek váltak valóra.
Az uniós pénzek kapcsán tegyük hozzá, hogy az agrárforrások ügyében létrejött a megállapodás, ennek köszönhetően a magyar gazdákhoz folyamatosan érkeznek az őket megillető pénzek. A magyar uniós pénzügyi támogatásokat eddig is előfinanszíroztuk, tehát a magyar állam megelőlegezte a kiadásokat, és az Európai Unió később fizetett.
Ez a gyakorlat a mostani viták ellenére is csökkenti annak a veszélyét, hogy az országot Brüsszel magatartása miatt kár érje. Azt se felejtsük el, hogy az operatív programjainkat, a helyreállítási alap tervét már jóváhagyta az EU, ezért most már az a cél, hogy a pénzek is minél hamarabb megérkezzenek. Ez ma már nem jogi kérdés, hiszen jogilag semmilyen megalapozott felvetése sincs már Brüsszelnek, a hajánál fogva előrángatott követeléseikre is találtunk megoldást. Kizárólag politikai döntés a végleges megegyezés. Ma Brüsszel legnagyobb hibája, hogy az Európai Bizottság már nem a szerződések őre, ahogy azt egyébként a lisszaboni szerződés is rögzíti, a közösségi jog nem irányadó a bizottság Magyarországgal szembeni fellépése során. Egy olyan nemzetközi szervezetről beszélünk, ahol a jog uralma, így a jogállam alapelvei nem érvényesülnek.
– Tavaly szeptemberben született egy megállapodás az Európai Bizottság és Magyarország között az uniós források kifizetése érdekében, ám úgy tűnik, az akkor megfogalmazott elvárásokhoz rendre újabbakat csapnak hozzá. Ez csupán időhúzási szándékkal történik, vagy ez a bizottság 2024-ig, az európai parlamenti választásokig már nem szeretne fizetni a Magyarországnak járó forrásokból?
– Ezt nem tudjuk, mert fontos kérdésekben akár néhány napon belül is születhet megállapodás. A magyar kormánynak – függetlenül Brüsszel hozzáállásától – az a feladata, hogy készen álljon arra, hogy amikor a bizottság részéről a szándék megvan, akkor a megállapodás létrejöhessen.
Az igazságszolgáltatásnál ehhez nagyon közel járunk. Más területeken, lehet, hogy elhúzódó viták lesznek, de azt is látni kell, hogy a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos nézeteltérések, illetve a migrációs kérdésekben tapasztalható eltérő vélemények egyike sem olyan átfogó feltétel, amely az összes pénzt blokkolná.
Egyre kevésbé magányos a kormány harca a békéért
– Egy másik nagy feladat az lenne, hogy eljussunk a békéhez, bár egyre többen úgy látják, hogy ez idén nem következik be. Mennyire folytat magányos küzdelmet a magyar kormány?
– Pillanatnyilag az Európai Unióban valóban magányos a magyar békevágy, de egyre kevésbé lesz szerintem az. A józan észnek előbb vagy utóbb érvényre kell jutnia. A józan ész pedig azt jelenti ebben az esetben, hogy el kell kerülni a háború kiszélesedését, hogy más országok is részesévé váljanak, mert akkor ez könnyen világháborúvá fajulhat. Ez pedig olyan veszély, amit higgadtan, racionális politikával egyetlen ország vezetője sem vállalhat. Természetesen Magyarország is szolidáris Ukrajnával, elítéltük Ukrajna megtámadását, ami nyilvánvalóan sérti a nemzetközi jogot. Humanitárius és pénzügyi segítséget nyújtunk Ukrajnának, valamint befogadjuk az ukrán menekülteket, de ettől még azt is világosan kell látni, hogy ha egy NATO-ország részesévé válik a háborúnak, onnantól kezdve fenyeget a veszély, hogy a NATO sem kerülheti el ugyanezt. Az pedig atomhatalmak katonai szembenállását jelentené.
Nem vitatjuk Ukrajnának az önvédelemhez fűződő jogát, tiszteljük a hazájuk védelmében harcoló katonákat, de kell, hogy legyen az önvédelem támogatásának európai korlátja, hiszen egy világháború veszélyét nem kockáztathatjuk meg.
– Ezzel mintha egyes országok mit sem törődnének, és már nukleáris jellegű fegyvereket is küldenek Ukrajnába, amire elég határozottan reagáltak az orosz vezetők. Ön szerint közvetlenül fenyegető veszély a világháború?
– Azt remélem, hogy annyi józan ész mindkét oldalon maradt, különösen az atomhatalmak oldalán, hogy ilyen forgatókönyvet mindenképpen el akarnak kerülni. Ettől még tény, hogy sajnos, a fegyverszállítással, különösen ilyen jellegű fegyverek szállításával ez a veszély növekszik. A háború kitörését követően a német kormány első nyilatkozatai még arról szóltak, sisakokat küldenek esetleg, most pedig már tankokat adnak Ukrajnának, sőt jelenleg éppen a vadászrepülők küldéséről folyik a vita.
Jövőre változás történhet Amerikában
– A korábbi amerikai elnök, Donald Trump többször beszélt arról, hogy véget vetne ennek a háborúnak. Elképzelhetőnek tartja, hogy a konfliktus menetét a jövő évi amerikai elnökválasztás fogja eldönteni?
– Ha addig eltart ez a háború, amire sajnos van esély, akkor igen. Az amerikai belpolitika mindig is meghatározta a külpolitikát, ezért ha Amerikában a háború népszerűtlenné válik, akkor az még a hivatalban lévő adminisztrációt is politikai irányváltásra késztetheti. Ennek egyelőre nincs jele, és ha ebben nem lesz változás, akkor valóban egy republikánus adminisztrációtól várhatjuk azt, hogy ők tegyenek hatékony lépéseket a tűzszünet és a béke irányába.
A meghatározó erő itt egyértelműen Amerika, és azt is látjuk, hogy a NATO-n belül és az európai országok magatartásában is az amerikai érdekérvényesítés rendkívül erős és hatékony.
Baráti gesztusokat 2010 előtt gyakoroltak
– A magyar kormányt számos támadás érte, úgy beállítva, mintha Orbán Viktor miniszterelnök Vlagyimir Putyin barátja lenne. Személy szerint örülne, ha meghívást kapna az orosz elnök dácsájába, esetleg családi látogatásra meghívná?
– Ez a baloldali kormányoknak volt a szokása. Gyurcsány Ferenc volt az utolsó Magyarországon, aki a saját házában látta vendégül az orosz elnököt. Mióta polgári kormány van Magyarországon, azóta racionális, az ország érdekeinek megfelelő, elsősorban energetikai együttműködésünk van Oroszországgal, ami nyilvánvalóan a magyar gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen energiaforrások beszerzését helyezi előtérbe. Olyan baráti gesztusok ma nincsenek, mint ami Vlagyimir Putyin és Gyurcsány Ferenc között megszokott volt. Mi mindig is azt mondtuk, hogy a magyar érdekből kell kiindulni, ami egyértelműen az, hogy egy energiaszegény országban az energiaimport lehetősége biztosított legyen. Bár 2010 után sokat tettünk azért, hogy az oly sokáig csak emlegetett diverzifikáció megvalósuljon, de ma az ország kőolaj- és gázellátása Oroszország nélkül nem biztosított.
A paksi atomerőmű új blokkjainak építésénél is érdemes megemlíteni, hogy Bajnai Gordon mondta kérészéletű miniszterelnöksége idején, hogy ha van abszolút nemzeti ügy, amiben a politikai erők egyetértése elvárás, akkor az a paksi bővítés. Az MSZP-kormány is úgy gondolta, hogy az új blokkokat az oroszokkal kell építeni.
2010 óta mi építettük ki a környező országokkal az interkonnektor kapacitásokat, mi tettünk nagyon sokat azért, hogy legyen meg az a fizikai adottság, amellyel máshonnan is tudunk nyersanyagot vásárolni. Ma a hét szomszédunk közül nem kettővel, ahogyan 2010 előtt volt, hanem hattal áll rendelkezésre ilyen összeköttetés. A baj az, hogy ez önmagában kevés, abban versenyképes áron gáznak és olajnak is kellene lennie, és Európa ezt ilyen gyorsan nem tudta megoldani.
A magyar politika borzalmas alakja
– Ha már Gyurcsány Ferenc szóba került, ki kell térni arra, hogy vannak olyan vélemények, amelyek szerint addig könnyű a kormánynak, amíg Gyurcsány Ferenc vezető szerepre tör a baloldalon, mert olyan magas az elutasítottsága, hogy a kormányról mindig pozitívabb kép élhet a választókban. Valóban ilyen egyszerű ez?
– Ez taktikai megfontolásként felvethető, de ez nem írhatja felül az elvi megközelítést. Gyurcsány Ferenc egy olyan borzalmas és kártékony alakja a rendszerváltoztatást követő magyar politikának, akihez hasonló nem volt, és az ország érdekében bízzunk benne, hogy nem is lesz. Önmagában az a kockázat, hogy Gyurcsány Ferenc, mint az ellenzék vezetője, bármilyen formában, bármilyen koalícióban hatalomra kerülhet Magyarországon, olyan fenyegetés minden jószándékú honfitársunknak, hogy ehhez képest csekély vigasz, hogy országromboló és államcsődöt okozó kormányzásának szörnyűségeire ma is sokan emlékeznek.
– A választások óta már nem csupán vélemény, hogy a magyar baloldal külföldi érdekeket szolgál, hiszen Márki-Zay Péter nyilvánosan beszélt ezekről a pénzügyi támogatásokról. A magyar jogrendszer történetének fordulópontja ez az ügy?
– A jogrendszer eddig is tiltotta, hogy a pártok és jelölő szervezetek a választási kampányban külföldi pénzt használjanak fel. Ez a jogsértésekben jelent fordulatot. Az, hogy a magyar ellenzék baloldali részének választási kampányát Amerikából fizették ki négymilliárd forint összegben, olyan mértékű megvásárlása és önfeladása a magyar baloldalnak, ami példátlan, és nem csupán a jogellenesség miatt. Azt mutatja, hogy egész egyszerűen ma kilóra meg lehet venni a baloldali ellenzéket. Ennek megfelelően látjuk a viszonyulásukat Brüsszelhez is. Ma fő politikai céljuk, hogy a magyar tanárok, a magyar egészségügy és a magyar kis- és közepes vállalkozások ne kaphassák meg az őket megillető uniós forrásokat.
Magyarországon a baloldal által kínált politikai termék ma a hazaárulás. Nem szabadok és nem függetlenek, mert megvették őket és nem magyar érdeket képviselnek, mert a vevőik külföldiek. Nyilvánvaló, hogy aki négymilliárd forintot ezeknek a politikusoknak ad, az vár is cserébe valamit. Önmagában a magyar baloldali ellenzék ennek a töredékét sem éri, őszintébb pillanataikban ezt ők is így gondolják.
Az egész ország számára fontos ügyeknél, mint amilyen az egészségügy fejlesztése, vagy a pedagógusok béremelése, ők minden eszközzel igyekeznek megakadályozni, hogy az ország hozzájusson azokhoz a forrásokhoz, amelyekből ezeknek a költségeknek egy csekély részét legalább biztosítani lehetne.
A nemzeti minimumról
– A választások óta eltelt egy évben tovább csökkent a baloldali pártok támogatottsága, ennek a baloldalnak van még valahol súlya?
– Magyarországon kívül. Ott van súlyuk, ahol a támogatóik, finanszírozóik élnek, és ahol feljelenthetik az országot.
Itthon azt látjuk, hogy a magyar társadalom nagyon nagy része, még az is, amelyik nem szimpatizál a polgári kormánnyal, csalódott az ellenzékben, elégedetlen velük, és a tisztességes baloldali emberek nagy többsége sem gondolja azt, hogy amerikai pénzekből kellene Magyarországon választási kampányt folytatni. Miként azt sem, hogy ne kellene lennie egy nemzeti minimumnak, amit az ellenzék is támogatni tudna.
Az, hogy hozzájussunk a Magyarországnak járó európai uniós forrásokhoz, nyilván ebbe a körbe tartozik. Ennek ellenére az európai parlamenti képviselőik – Dobrev Klárától Cseh Katalinon vagy Donáth Annán át Ujhelyi Istvánig – olyan frakciók tagjai, amelyek arról fogadnak el határozatokat a bizottságra nyomást gyakorolva, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó európai uniós pénzeket. Ők felvesznek Brüsszeltől havi nettó öt-hatmillió forintnak megfelelő eurót, és cserébe azért dolgoznak, hogy a magyar tanárok ne kereshessenek bruttó nyolcszázezer forintot.
Mit tükröz a miniszter irodája?
– Az Ön szobájában is kiemelt helyett kapott a Nagy-Magyarország térképe, amit a baloldal az elmúlt napokban ismételten elutasított a revizionizmus gondolata mögé bújva. Mit jelent ez a térkép az ön számára?
– Ha valakinek a magyar történelem nem a bolsevizmussal kezdődik, akkor ez számára a magyar államiság majd ezeréves történetének kilenctizedét jelenti. A magyar történelem nem az orosz megszállással és a kommunista hatalomátvétellel kezdődött. Sajnos vannak, akik a mai napig sem tudnak szabadulni azoktól a dogmáktól, amelyek a kommunista történelemtanítást meghatározták.
– Ennek egyfajta szimbóluma a nagyszalontai születésű Arany János, akit egy interjúban kedvenc költőjének nevezett?
– Természetesen. Ahogy sokakra a magyar irodalomban, úgy Arany Jánosra is vonatkozik, hogy nem a mai Magyarország területén született. Sőt, ha valaki Erdély című versét elolvassa, akkor a prófétai énjét, a jövőbe látását is megismerheti. Szerintem Arany János a leggazdagabb szókincsű, anyanyelvét a költészetben legbriliánsabban használó magyar költő, akinek a költészete tökéletes és felülmúlhatatlan. Utóbbi állításnak a magyar költészet rendkívüli gazdagsága különösen nagy súlyt ad.
