Perceken múlt a tragédia, négygyerekes családapa életét mentették meg

A beregszászi Béla a háború kezdete óta a házába zárkózva élte mindennapjait. Még csak bevásárolni sem ment el otthonról, mert attól tartott, hogy a rendőrök vagy katonák elkapják az utcán, és azonnal viszik a frontra. Két héttel ezelőtt azonban gondolt egyet, és nekivágott élete egyik legkockázatosabb vállalkozásának.

„Meguntam a falak közti önkéntes raboskodást, ráadásul munkát is szerettem volna végre vállalni, mert négy gyermekről kell gondoskodnom. Egyik éjjel megcsókoltam a feleségemet, elköszöntem a fiúktól és lányoktól, és elindultam otthonról. Egyenesen a zöldhatárhoz siettem, és a legnagyobb kockázatot vállalva átszöktem Magyarországra. Tudtam, ha még az ukrán oldalon elkapnak, a legjobb esetben is azonnal besoroznak, vagy akár be is börtönöznek. Hogy melyik a rosszabb, azt csak a Jóisten tudja megmondani” – mondta a Borsnak a családapa.

Ezután vonattal érkezett Budapestre, ahol a BOK csarnokban kialakított menekültbázison kapott segítséget. Az önkéntesek enni és inni adtak neki, illetve megmutatták az ideiglenes szálláshelyeként szolgáló tábori ágyát. A nap folyamén éppen a közösségi helyiségben tartózkodott, ahol hirtelen rosszul lett. Az életét az egyik segítő lélekjelenléte mentette meg.

A felesége, amint értesült az esetről, utána indult, ám a határon a négy gyermek közül csupán hármat engedtek át.

„A legnagyobb lányunk már betöltötte a 18-at, ezért az ő esetében nem fogadták el, hogy a fényképe bele van ragasztva az útlevelembe. A kiskorúaknál ez még elegendő. A lányom kénytelen volt visszafordulni. Vele most csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Nem tudjuk, mikor lehetünk végre együtt. Az úton csak imádkozni tudtunk a gyerekek apjáért” – szomorkodott az édesanya.