Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince

A Wikipedia szerint Vince az Ibériai-félszigeten élt. Szülei nemesek lehettek, ami a középkorban okot adott a tiszteletére. Neve latin eredetű: a „Vincentinus” jelentése győzedelmes. Tanítója Szent Valér, Zaragoza püspöke volt.

Diakónussá szentelése után Vince látta el mindazon tennivalókat, amelyekre püspöke öregsége miatt már nem volt alkalmas. Amikor Diocletianus császár 303-ban elrendelte az utolsó nagy keresztényüldözést, Valencia helytartója a parancs végrehajtását a püspökön és a diakónusán kezdte: bilincsbe verve Zaragozából Valenciába vezették, majd kínozni kezdték őket. A püspök hamar belehalt a tortúrába, Vince szenvedéseit azonban a helytartó igyekezett elnyújtani. A temetést is megtagadta tőle: a holttestet kidobták a szántóföldre. A legenda szerint Isten egy nagy hollót küldött, és az megvédte a tetemet, amit ezért zsákba varrtak, és a tengerbe vetették. A hullámok azonban újra meg újra a partra sodorták a szentet, míg csak egy keresztény meg nem találta, és illően el nem temette. Csontjait ma is Valenciában őrzik.

Szent Vince elsősorban ünnepének dátuma miatt lett népszerű, mint úgynevezett időmeghatározó szent: ebbéli minőségében különösen a szőlősgazdák tisztelik. Máig sok nyelven használatos a mondás: „Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince.” Ebben valószínűleg szerepet játszott nevének népies etimológiája: Vin-Cent annyi, mint százszoros bor.

A szőlőtermesztő falvakban sok helyen volt szokásban az úgynevezett „vincézés”, amelynek során a szőlőskert szélét szentelt borral vagy szenteltvízzel öntözték meg. Ezen a napon a gazdának sok bort kellett innia, hogy bő legyen a termés. A nap szokásai közé tartozott még a jelképes szőlőmetszés, amikor a szőlőindákról úgynevezett vincevesszőt vágtak. A levágott vincevesszőt a szobában vízbe állították, és hajtásaiból jósoltak az új termésre vonatkozóan. A szőlőtermelő vidékeken hagyományosan a gazdák megáldják ültetvényeiket, majd pedig megkezdik a metszést.