Belföld

Válságszituációban felértékelődik a kormányzóképesség

Tartóssá vált az ellenzékváltó hangulat – Karácsony úgy tesz, mintha külső szemlélő lenne, ám ő a budapesti baloldal arca

Hagyományainkhoz híven ezúttal is két politológust – Deák Dánielt és Kiszelly Zoltánt – kérdeztünk meg az elmúlt fél esztendő pártreferencia-változásairól, amit különlegessé tesz, hogy az április 3-i országgyűlési választás egy nagymintás közvélemény-kutatásnak is beillett, továbbá a voksolásig az ellenzéki összefogásban megbúvó pártokat a választás óta már külön-külön mérik, így szembesülhetnek valós támogatottságukkal. A legújabb felmérések szerint a baloldal pártjaiból teljesen kiábrándultak a szavazók.

Válságszituációban felértékelődik a kormányzóképesség
A kormánypártok támogatottsága az országgyűlési választások óta tovább növekedett
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Szoros eredményt mért a Fidesz–KDNP és a baloldali összefogás pártjai között januárban a közvélemény-kutató cégek többsége, még olyan is akadt, amely a baloldali szövetség előnyét állapította meg, aztán az országgyűlési választás a kormánypártok fölényes győzelmét hozta, a Nézőpont Intézet júniusi mérése szerint pedig a Fidesz–KDNP a választók 55 százalékára számíthatna. Mindössze három ellenzéki párt jutna be a parlamentbe: Gyurcsány Ferenc baloldalon legerősebbnek számító pártja, a DK (hat százalék); ugyancsak hat százalékot kapna a Mi Hazánk, illetve a parlamenten kívüli Kétfarkú Kutya Párt öt százalékra számíthatna. A Jobbik és a Momentum négy-négy százalékon, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd egy-egy százalékon áll. Mindez a baloldal teljes összeomlására utal.

Domináns pártrendszer

Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója lapunknak úgy fogalmazott: a sorozatban negyedik parlamenti kétharmaddal záruló voksolás a hatpárti baloldali összefogás teljes kudarcát hozta, amiből a további pártok húztak leginkább politikai hasznot. Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője úgy véli, a közvélemény-kutatások egy kicsit megviccelték a nyilvánosságot a választási kampányban, ugyanis azok alapján azt gondolhattuk, kiélezett a verseny a nemzeti oldal és a baloldal között. A valóság ezzel szemben az, hogy a Fidesz–KDNP fényévekre van a balliberális összefogástól, legalább egymillióval több szavazójuk van a kormánypártoknak. Az azóta eltelt időszakban a különbség csak még tovább nőtt, az időközi választások és a frissen közölt közvélemény-kutatások alapján a Fidesz–KDNP támogatottsága hatvan százalék körül, míg a balliberális oldalé huszonöt százalék körül van jelenleg.

A folyamatok értékeléséhez Kiszelly Zoltán szerint mélyebbre kell menni az eltelt fél évnél. A hatpárti baloldali összefogás 2021 őszén kapott lendületet, aminek okát Márki-Zay Péter két ígéretében kell keresni: Hódmezővásárhely polgármestere ellenzékváltást ígért és a „kiábrándult fideszes szavazók” megszólítása által választási győzelmet. Ez az előválasztás második fordulójára 230 ezer ellenzékváltó szavazót mozgósított. Amint azonban kiderült, hogy Márki-Zay azzal a Gyurcsány Ferenccel és bukott baloldallal köt választási szövetséget, amely nem engedte meg neki a hetedik, az ellenzékváltó párt megalapítását és egyenrangú félként kezelését, a varázs és a lendület is odaveszett.

Deák Dániel leszögezte: domináns pártrendszer alakult ki, amiben a centrumpozíciót egyértelműen a Fidesz–KDNP foglalja el, és tőle jobbra és balra is található egy-egy kisebb ellenzéki erőcsoport. Ez hasonlít a 2014-es állapothoz, amikor a választáson a Fidesz–KDNP csak 44 százalékot kapott listán, azonban mivel volt egy koa­lícióképtelen jobb- és baloldali ellenzéke, így is kétharmadot tudott szerezni. Most, 2021 végén a kutatások fej-fej melletti állást mutattak, azonban vélhetően már ekkor is nagyobb volt a különbség a két tábor között. Erre enged következtetni, hogy a baloldal egy belső kutatása napvilágra került decemberben, ami majdnem az áprilisi választási eredményhez hasonló arányokat mutatott a két oldal között.

Márki-Zay kártétele

Az elemzők egyetértenek abban, hogy a baloldalon a folyamatokat két főszereplő személyén keresztül érdemes vizsgálni. Kiszelly kifejtette: a pártok támogatottságát a valósághoz való viszony határozta meg leginkább: amikor a negyedik covidhullám lecsengése után az emberek nem az életüket, hanem a pénztárcájukat féltették, Márki-Zay Péter „világpiaci energiaárakról” és „fizetős egészségügyről” prédikált. A Fidesz–KDNP a 2021 ősze óta növekvő energiaárak kezelésére fókuszált, ami a novemberi benzinárstop, majd a januári élelmiszerárstop által vált kézzelfoghatóvá.

Amikor kitört az orosz–ukrán háború, az emberek ismét az életüket és biztonságukat féltették, amire a kormánypártok a béke követelésével és az ukrán háborús menekülteknek nyújtott humanitárius segítségnyújtással jobb választ adtak, mint Márki-Zay és számos baloldali politikus, akik sokadszorra a globalista álláspontot közvetítették, és fegyvereket, sőt katonákat akartak a háborúba küldeni. A kampányban Márki-Zay Péter „rezisztens volt a tanácsadásra”, a hat baloldali pártnak úgy kellett kampányolni, hogy a nevükben megszólaló listavezető több kommunikációs kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott.

Ugyanebben az időben a baloldali térfél legnagyobb pártjaként a DK szövetséget kötött az akkor még második-harmadik helyre mért Jobbikkal, aminek két fő oka volt: ketten „erősebbek” a potenciálisan az ellenzékváltó erőket maga mögé sorakoztatni képes Momentum Mozgalomnál, illetve e két radikális párt nagyjából azonos szavazóbázison osztozik. Az érdekszövetségből és a visszalépésekből a DK jött ki jobban, pláne azért, mert az alig két éve a megyei ligából a Jobbik élére átigazolt Jakab Péter a közösségi médiában a saját imázsát építette, és nem a pártjáét. Az anyapártból több hullámban távozó nemzeti radikálisok által alapított Mi Hazánk a covid-intézkedések támadásával amolyan „harmadik erőként” ajánlotta magát a kétpólusú pártrendszer kialakulásától tartóknak és a protestszavazóknak. A baloldali összefogásból szintén kimaradó Magyar Kétfarkú Kutya Párt is harmadik erőként pozicionálta magát, ám az ő nagyvárosi szavazóik jóval kevesebben vannak.

Deák Dániel kijelentette: Márki-Zay Péter katasztrofális teljesítménye és a balliberális összefogás gyengesége konzerválta a decemberre kialakult támogatottsági különbséget, a háború kirobbanása pedig bevitte a kegyelemdöfést a balliberális oldalnak. Az ilyen válságszituációban ugyanis még inkább felértékelődik a kormányzóképesség kérdése, ami egyértelműen a jobboldal tulajdonsága, miközben a sokpárti baloldali koalíció a kormányzóképességnek még csak a látszatát sem tudja felmutatni. Nem meglepő, hogy Karácsony Gergely is úgy fogalmazott egy választás utáni interjúban, megérti, miért nem szavaztak az emberek az ellenzékre.

Amíg a háborús válságot a kormány határozott intézkedésekkel kezeli, addig a baloldal továbbra sem képes szembenézni a választási kudarcával – hangsúlyozták a politológusok. Deák Dániel közölte, az a fura helyzet állt elő, hogy a válsághelyzet nem gyengíti, hanem erősíti Orbán Viktort és kormányát belpolitikai téren. A választók ugyanis ilyenkor még inkább vágynak a cselekvőképes, stabil és határozott politikai vezetőkre, a magyar kormányfő személyében pedig ezt látják. Értékelik továbbá azt is, hogy válsághelyzetben sincsenek megszorítások, és díjazzák azokat a lépéseket, amelyek mérséklik például a háborús inflációt. Az emberek figyelik a geopoliti­kai folyamatokat, és tudják, mi és ki a felelőse a mostani válságnak, emellett értékelik azt a rengeteg erőfeszítést, amit a kormányzat tesz a válság negatív hatásainak csökkentése érdekében.

Kontraszelektált baloldal

Az áremelkedések­ért a háború a felelős, az ellátási láncok egyszerűen megszakadtak, emellett az elhibázott brüsszeli szankciók is csak tovább mélyítették az európai krízishelyzetet. Jó példa erre az olajembargó ügye, amelyet úgy harangoztak be Brüsszelben, hogy azzal majd meg lehet állítani Oroszországot, ehelyett még inkább felhajtották a nyersanyagok árát, így az oroszok drágábban tudják eladni a kőolajukat és a gázukat, rengeteg pénzt keresve ezzel. A baloldal mindezt nem érti vagy mindez nem érdekli – fűzte hozzá Deák. – Továbbmennek azon az úton, amely az április 3-i történelmi vereségüket is eredményezte.

Nincs kapcsolatuk a valósággal, nem értik az emberek igényeit, és egyre inkább kontraszelektált politikusokból állnak. Így fordulhatott elő az, hogy az elmúlt hetek időközi választásain már nemcsak ott tarolt a Fidesz, ahol április 3-án is nyerni tudott, hanem olyan baloldali fellegvárakban is, mint Budapest vagy Szeged. Ez világos jelzés a baloldalnak, hogy rossz úton járnak, még az ellenzéki szavazók sem elégedettek a teljesítményükkel.

Kiszelly Zoltán is a baloldal tanácstalanságában látja a változások fő okát. Megjegyezte: a baloldal pártjai optimalizáltak, így mindegyiküknek jutott parlamenti frakció, ezzel a most kezdődött ciklus végéig releváns pártnak és a költségvetési támogatás címzettjeinek számítanak. A korábbi törpepártok, mint az LMP és a Párbeszéd mellé töpörödött az MSZP és immáron a Jobbik is, amelyek a Nézőpont Intézet június végi felmérése szerint önállóan már be sem jutnának az Országgyűlésbe. A Momentumnak sem tett jót az elnökváltás, a korábbi tíz százalék körüli támogatottságból küszöb körüli táncolás lett. A DK számít továbbra is vezető erőnek, a tudatos építkezés és szervezeti háttér most fizetődik ki igazán. Ezzel az ellenzéki térfélen továbbra is a legnépszerűtlenebb magyar politikus, Gyurcsány Ferenc diktálja a tempót, a töb­bieknek hozzá kell viszonyulniuk. Ebből változatlanul a Fidesz, illetve az olyan formációk húznak politikai hasznot, mint a Mi Hazánk és a Kutyapárt.

Deák Dániel felhívta a figyelmet arra, hogy Karácsony Gergely mindennek a főszereplője. A miniszterelnök-jelöltként már kétszer is megbukott főpolgármester az elsők között próbálta értelmezni a június 26-i időközi választások eredményét, és úgy tett, mintha csak külső szemlélő lenne. A pártokat és a jelölteket kezdte el hibáztatni. Érthető stratégia: minél inkább távol akarja magától tartani a sorozatos kudarcokat, hatalomban akar maradni 2024 után is. Ez azonban nem lesz neki könnyű, ugyanis ő nem külső szemlélője az eseményeknek, hanem aktív részese, alakítója. Ő a budapesti baloldal arca, minden egyes fővárosi politikai eseményért ő a fő felelős.

A budapesti időközi választások eredményei az ő teljesítményéről állítanak ki bizonyítványt, ez pedig igenis elégtelen. A friss felmérések és választási eredmények alapján a budapesti ellenzéki szavazóknak is elegük van belőle, így reális esély van arra, hogy két év múlva egy sikeres kampánnyal és egy megfelelő jelölttel visszavegye a balliberális oldaltól a fővárost is a nemzeti oldal, véget vetve ezzel annak a baloldali ámokfutásnak, ami szörnyű állapotba sodorta Budapestet.

Országos listák támogatottsága (százalék)

Kapcsolódó írásaink