Belföld

Orbán leiskolázott mindenkit Brüsszelben

Az európai politikát közelebbről figyelők köreiben egyre gyakrabban találkozni azzal a véleménnyel, miszerint ha el kell valamit intézni, azt majd a magyarok Orbánja megteszi. E lényeglátó gondolat érvényessége a kétnapos brüsszeli csúcson elért magyar siker fényében úgy tűnik, tovább szilárdult - írta Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője a kontra.hu-n megjelent cikkében.

Orbán leiskolázott mindenkit Brüsszelben
Orbán Viktor miniszterelnök érkezik az európai uniós csúcstalálkozóra
Fotó: Nicolas Economou / NurPhoto /

Nemcsak Magyarországon, hanem minden bizonnyal Szlovákiában, valamint Csehországban is komoly megkönnyebbülés övezte azt a kedd hajnalban ismertetett hírt, miszerint Orbán Viktor kitartásának és megkerülhetetlen lobbierejének köszönhetően Brüsszel a hatodik szankciós csomagja kapcsán lemondott abbéli tervéről, hogy az Oroszországból csővezetéken keresztül érkező kőolaj is importtilalom alá essen, szögezte le Sümeghi, hozzátéve: a gazdasági racionalitást teljes mértékben nélkülöző brüsszeli kezdeményezés – amely egyebek mellett tartalmazza a Sberbank SWIFT rendszerből való kizárását lehetővé tevő intézkedéseket, három nagy orosz állami tulajdonú műsorszolgáltató uniós szolgáltatásának a betiltását, valamint az Ukrajnában elkövetett háborús bűnökért felelősök megszorító intézkedések alá vonását – eredetileg azt tűzte ki célul, hogy mindennemű orosz kőolajimport tiltás alá kerüljön, függetlenül attól, hogy az milyen mértékű energetikai, ellátásbiztonsági vagy gazdasági csapást mérne az egyes tagállamokra.

A javaslat azon tagállamokat sújtotta volna aránytalanul, amelyek nem rendelkeznek tengerparttal, így tengeri kikötővel sem, amely logisztikai értelemben e csomagban foglalt tilalmat áthidalhatóvá tette volna.

„Mondani sem kell, a javaslat meglebegtetésének idején a magyar kormányfő már a nulladik pillanatban jelezte Brüsszel felé, hogy mivel a magyar kőolajimport 58 százaléka Oroszországból származik, egy teljes importtilalmat tartalmazó javaslat nem lesz elfogadható” - írta Sümeghi.

A vezető elemző rámutat: érdekesség, hogy míg Szlovákia ebbéli kitettsége Oroszország felé még nagyobb (96 százalékos), valamint Csehországé is számottevő (50 százalékos), Orbánon kívül egyik fél sem merte érdemben felvállalni a Brüsszellel való konfrontációt.

Hogy e szankciós csomag egyébként mennyire sokat jelentett mind a bürokratáknak, mind pedig a velünk folyton konfliktust kereső nyugati tagállamoknak, hűen érzékeltette az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek a budapesti látogatása is, amelynek egyetlen célja az volt, hogy bele próbálja kényszeríteni Orbánt egy, a magyarok – és a régió – számára hátrányos helyzetbe, hangsúlyozta Sümeghi.

Ugyanis túl azon, hogy Brüsszel indokolatlan mértékben ápol megfelelési kényszert Kijev irányába, természetesen a nyugati tagállamok gazdasági versenyhátrányának kérdése is meghúzódott Orbán sarokba szorítási kísérlete mögött.

Ugyanis egyes tagországban felmerült a kérdés, amennyiben Magyarország valamilyen oknál fogva kivételt képez majd az olajembargó alól, a hosszútávon megkötött olcsó orosz olajimport-szerződésének köszönhetően versenyelőnyre fog szert tenni az EU-n keresztül exportált finomított termékeinek köszönhetően, mutat rá az elemző.

„Ám ahogyan az lenni szokott, Brüsszel, valamint néhány piaci versenyelőnyét féltő nyugati tagállam ismét komoly félreértésben volt Budapesttel kapcsolatban. Hiszen a magyar kormányfő nem azért kapott zsinórban negyedszer is kétharmados felhatalmazást, hogy az idegen követeléseket a magyar érdekek felé helyezze” - emlékeztetett Sümeghi, aki szerint éppen ennek okán jelezte Orbán ismételten, immár a Bizottság elnökén keresztül is jelezte, hogy Magyarország nem fogja feladni azokat a magyarokat segítő, szinte egyedülálló intézkedéseit, mint a rezsicsökkentés vagy a benzinárstop, pusztán azért, mert Brüsszel a közép-európai régióra egy gazdaságilag öngyilkos szankciós politikát szeretne ráerőltetni.

„Így a magyar álláspont a kezdetektől fogva megingathatatlan volt, hiába nehezedett a kormányra közel egy hónapon keresztül hatalmas nyomás. E következetességet, illetve magabiztosságot tükrözte az is, hogy a kétnapos brüsszeli csúcs nyitótárgyalását megelőző, legfeszültebb pillanatokban is Orbán egyértelműen beszélt nemcsak hozzánk, magyarokhoz, hanem a brüsszeli bürokratákhoz”.

Az elemző emlékeztetett a kormányfő szavaira, aki leszögezte: „az uniós szankciókból profitot a nyugat-európai olajcégek gyűjtenek be elsősorban, ami azt jelenti, hogy ők a szankciós politika legnagyobb nyertesei. Magyarország extraprofithoz nem tud jutni, mert olyan beruházásokat, köztük csővezeték építését és az olajfinomítók átalakítását kellene végrehajtania, ami nagyon sok pénzbe kerülne. A termék pedig végül drágább lenne a magyar embereknek, mint a mostani. Ezt nem engedjük, hogy bekövetkezzen”.

Így Orbán cselekvőképességének és megkerülhetetlen vezérszerepének köszönhetően, az imént említettek nem is következtek be. Mi több, Magyarország a tárgyalások fényében több olyan országtól is elismerő szavakat kapott, amelyeknek alapvetően nem fűződött közvetlen érdekük a csővezetékes importtilalom feloldásához.

  • Míg Mark Rutte holland miniszterelnök a tárgyalások után elismerte, hogy e kérdésben „Orbánnak igaza volt”,
  • addig az osztrák kancellár, Karl Nehammer már a megbeszélés előtt hangsúlyozta, hogy „Ausztria támogatja Magyarországot, és azt, hogy anyagi kompenzációt kapjanak a magyarok”, majd Orbán Viktorhoz hasonlóan hozzátette, hogy a kialakult helyről az Európai Bizottság tehet.

„Tehát, a magyarok Orbánja - ahogyan a migrációs válsággal kapcsolatosan a gyors és határozott határvédelmi stratégiájával, illetve a koronavírus okozta egészségügyi válság kapcsán az innovatív, keleti vakcinapolitikájával, úgy most - a háborús, gazdasági, valamint energetikai válsággal összefüggésben a kiemelkedő lobbierejével, ismét megoldotta azt, amit meg kellett. Mi ez, ha nem tankönyvbe illő cselekvőképesség?” - veti fel Sümeghi.

Kapcsolódó írásaink