Belföld

Veszélyes korban élünk, nyugodt, kiszámítható vezetés kell az országnak

Orbán Balázs: Márki-Zay Péter gyurcsányabb lett Gyurcsány Ferencnél is

Ha áprilisban sikerül újra vereséget mérni a Gyurcsány–Bajnai-korszakban kinövő és szellemi hátországát azóta is onnan nyerő baloldalra, akkor végre létrejöhet egy olyan magyar politika, amelyben a különböző ideológiai beállítottságú pártok nemzeti alapon képesek együttműködni – mondta a lapunknak adott interjúban Orbán Balázs. A miniszterelnök politikai igazgatója, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kuratóriumának elnöke szerint a baloldal háborús fenyegetettségbe sodorja az országot ahelyett, hogy felelősséggel segítené a bajba került kárpátaljai magyarokat. Kiemelte azt is: ha érvényes és eredményes lesz a gyermekvédelmi referendum, utána biztosan jogalkotás következik.

Veszélyes korban élünk, nyugodt, kiszámítható vezetés kell az országnak
„Az érkezőknek tudniuk kell, hogy Magyarország barátként várja őket”
Fotó: MH/Török Péter

– Már csak egy hónap, és döntenie kell az országnak. Ön szerint mi az áprilisi választások tétje? Miért szavazzanak az emberek ismét bizalmat a polgári kormánynak?

– Induljunk ki napjaink valóságából: sajnos a világ körülöttünk nem egyszerű és nem is biztonságos. Veszélyes korban élünk: a járványok, a népvándorlás, az energiaválság és a gazdasági bizonytalanságok után most a háború is újra itt van velünk. Erre a helyzetre a magyar politikának kétféle válasza van. Az egyik a politikai irány: amit az elmúlt tizenkét évben követtünk, biztonságot kínál a magyaroknak. Ne feledjük, sikeresen megküzdöttünk a gazdasági válsággal, a migrációval és a koronavírus-járvány káros hatásai­val is, sőt megerősödve kerültünk ki a bajból. A most következő történelmi periódusban még talán ennél is fontosabb, hogy kompetens, nyugodt, kiszámítható, hatékony vezetése legyen az országnak. Ezt képviseli a Fidesz–KDNP.

– Ehhez képest milyen az ellenzéki másik út?

– Éppen az ellenkezője. Kipróbált és bizonyítottan kudarcos alternatíva. Emlékezzünk csak vissza: legnagyobb részben a baloldalnak volt köszönhető, hogy hazánkat ennyire eltalálta a kétezerkilences pénzügyi válság, és azóta is minden döntő ponton – ahol egységet kellett volna mutatni – a saját politikai pecsenyéjüket sütögették. Támadták a rezsicsökkentést, a migrációs politikánkat, sőt még a járvány elleni védekezésnél is fontosabb volt számukra a kamuvideók készítése és az ország nemzetközi fórumok előtti befeketítése, mint a nemzeti összefogás.

Most, az orosz–ukrán konfliktus kapcsán – ha ők lennének kormányzati pozícióban – háborús fenyegetettségbe sodornák az országot, céltáblát rajzolnának a mellkasunkra. Reméljük, hogy áprilisban sikerül döntő vereséget mérni a Gyurcsány–Bajnai-korszakból kinövő és szellemi hátországát azóta is onnan nyerő baloldalra. Ha ez sikerül, utána talán végre létrejöhet egy olyan magyar politika, ahol a különböző ideológiai beállítottságú pártok nemzeti alapon képesek együttműködni. Ehhez azonban most nem kormányváltásra, hanem ellenzékváltásra van szükség.

– Könnyű, fölényes győzelemre számítanak?

– Inkább arra, hogy nehéz lesz. Mert lehet, hogy a baloldal szörnyű szervezeti állapotban van, lehet, hogy a politikusaik borzalmas dolgokat mondanak és iszonyatos a kampányuk, de nagyon komoly erők állnak mögöttük. Igazából sosem ők maguk voltak az igazán veszélyesek, hanem az a nemzetközi támogatással bíró média-, NGO-, politikai és gazdasági hátország, ami a baloldal mögött mozog. Én nagy politikai küzdelemre készülök.

– Említette, hogy a baloldal felelőtlen nyilatkozatokat tesz az orosz–ukrán háború kapcsán. Márki-Zay Péter például magyar katonákat akar a frontra küldeni. Ehelyett mi az észszerű, valódi teendője most a magyar kormánynak?

– A legfontosabb, hogy Magyarországnak ki kell maradnia ebből a háborús konfliktusból. Mi békét akarunk, minden mozgásunk ebből a testtartásból értelmezhető. Természetesen elítéljük az orosz agressziót, és támogatjuk az uniós egységet, de azt nem szeretnénk, hogy ennek a háborúnak a magyarok igyák meg a levét. A baloldal minden olyan nyilatkozata, ami ezzel ellentétes, csak a háborús retorikát erősíti, a feleket hergeli és Magyarország biztonságát kockáztatja. Értjük, hogy választási kampány van, értjük, hogy nekik valami mást kell mondaniuk, mint amit a kormány mond, de azért itt mégsem szakpolitikai különbségekről van szó, hanem háborúról, emberi életekről. Ezért megfontoltságot javaslok. Ajánlom figyelmükbe a régi mondást: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.

– Mit szól ahhoz, hogy a baloldal még a kárpátaljai magyarokat is támadja, akik a háború elől menekülnek?

– A háborús helyzet kiváló alkalom lenne arra, hogy a baloldal újragondolja a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáját. Most el lehetne felejteni azt a méltatlan politizálást, amit a külhoni nemzettestvéreink megtapasztalhattak tőlük az elmúlt évtizedekben. Sajnos nem ezt látjuk, hanem azt, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltje most is azt vizsgálgatja, hogy a menekülők közül ki a fideszes és ki nem az. Márki-Zay Péter ezzel gyurcsányabb lett Gyurcsány Ferencnél is. A magyar választók áprilisban az urnáknál tudják kinyilvánítani, hogy elég volt ebből a hangszínből a magyar politikában.

– Milyen segítséget tud nyújtani a kormány a kárpátaljaiaknak?

– Egyértelművé tettük, hogy ez a helyzet teljesen más, mint a déli határt ostromló illegális bevándorlás. Lehet, hogy a déli határsértők szintén nehéz helyzetekből jönnek, de ők a világ másik tájáról, embercsempészek segítségével, békés országokon keresztülmasírozva jutnak el idáig oly módon, hogy közben támadólag lépnek fel a hatóságokkal szemben. Itt viszont egy szomszédos országról, nyílt háborús konfliktusról van szó, ezért a humanitárius kötelezettségeinknek minden értelemben eleget fogunk tenni. Az érkezőknek tudniuk kell, hogy Magyarország barátként várja őket. Kárpátaljának a magyar állam egyébként is nagyon komoly segítséget biztosít már hosszú évek óta – magyaroknak és nem magyaroknak egyaránt. Ezeket az erőfeszítéseket természetesen folytatjuk.

– Áprilisban népszavazás is lesz, méghozzá a gyerme­keink védelméről. Milyen eredményre számít, és milyen politikai következményt hoz majd ez a véleménynyilvánítás?

– Remélem, hasonló egységben gondolkodnak majd a kérdésről az emberek, mint kétezertizenhatban a migrációs népszavazás esetén tették. A következmény pedig, hogy meg tudjuk állítani a genderideológia nyomulását. Magyarország szabad ország, felnőtt emberként mindenki azt csinál, amit akar, de a gyerekeket indokolt megvédeni a különböző érzékenyítő tartalmaktól, amiket Nyugaton a médián keresztül és az oktatás révén öntenek rájuk. Szerintünk a népszavazás megfelelő eszköz arra, hogy annak eredményeként a mindenkori kormány hatékonyan tudja képviselni a magyar álláspontot nemzetközi fórumokon.

– Gondolja, hogy az eredmény visszaveti majd a brüsszeli, külföldi támadásokat?

– Bizonyosan. Ha érvényes és eredményes lesz a referendum, utána biztosan jogalkotás is következik. Az emberek véleménye nagyon erős demokratikus legitimáció, amely erőt ad a brüsszeli tárgyalások során. Jelen pillanatban ugyanis zsarolás alatt állunk. Most a legkülönbözőbb területeken próbálnak uniós forrásokat visszatartani azért, mert másként gondolkodunk erről a kérdésről, mint ők. Azt reméljük, a népszavazás egy ütőkártya, amit a következő konfliktusos időszakokban – mert lesznek ilyenek – elő tudunk húzni.

– A hazánkban és a lengyeleknél már teret nyert nemzetállami gondolkodás ön szerint kialakíthat-e egy sajátos kelet-európai tömböt, ami eredményesen szállhat szembe Brüsszellel?

– Szükségszerű, hogy így legyen. Sok tényező van, ami Közép-Euró­pa felértékelődését mutatja. Az egyik ilyen például a Brexit, amely ugyan sajnálatos, de mégis ennek köszönhető, hogy egy egységes álláspontot képviselő Közép-Európa a mérleg nyelve tud lenni a francia–német vetélkedésben. Felértékelődött a pozíciónk. Ugyanezt mutatják a gazdasági változások is. Közép-Európa erősödik, míg más blokkok – például a déli országok csoportja –, amelyek eddig komoly lobbit tudtak kifejteni, gyengülnek. Minden jel arra mutat, hogy Közép-Európának érdemes összefognia. Nem kell persze mindenben egyetérteni, de látni kell a fától az erdőt: mindannyiunk érdeke, hogy Brüsszelben egységes fellépést mutassunk.

Mindezt úgy, hogy közben a különbségeinket toleráljuk, és nem akarjuk rákényszeríteni egymásra a saját akaratunkat. Itt, a térségben ez szépen működik, jó lenne, ha egész Európában működne. Szomorú, hogy a magyar baloldal szereplői politikai gondolkodásukban máig csak a különbségek hangsúlyozására, azok felerősítésére koncentrálnak. Ők semmilyen módon nem foglalkoztak a V4-es, illetve kelet-európai együttműködésekkel, egy-szerűen nem tudnak mit kezdeni a legszűkebb értelemben vett szövetségi rendszerünkkel sem.

– Nemrég Szilágyi Áron olimpikonunktól idézte azt a jelmondatot, hogy „Ami ma elég, az holnap kevés”. Lehet ez mottó a kormányzásban is? Hogyan érvényesítenék, ha nyer a Fidesz?

– Nagyon szeretjük ezt a mondatot itt, a Karmelita környékén. Jól kifejezi, ahogy mi gondolkodunk. Hadd utaljak a miniszterelnök úr programadó kongresszusi beszédére, amelyben példákat is hozott erre. Az egyik, hogy gazdasági teljesítmény alapján a világ hatvankilencedik helyén állunk, humán fejlettség tekintetében pedig a negyvenedik helyen. Vannak, akik erre azt mondják, elég. Hogy nem rossz pozíció, ahová eljutott az ország, ezt a szép eredményt kell megőriznünk. Mi nagyon nem így gondolkodunk.

Az egész kormányzásunk logikája az, hogy hogyan lehet még jobb eredményt elérni, hogyan lehet bekerülni a legjobbak közé. Túlzás persze, de addig nem lehet megállni, amíg Magyarországból nem lesz a létező világok legjobbika – ahogy Voltaire híres művében mondják. Lehet, hogy ez a magasztos cél nem fordítható le négyéves terminusokra, hanem egy jóval hosszabb perspektívát feltételez, de amíg a választópolgárok bizalma kitart, addig nem szabad ennél alább adni.

– A Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézménye, a Matthias Corvinus Collegium huszonöt éves lett. Kuratóriumi elnökként mire a legbüszkébb az elért eredmények közül?

– Két dologra is nagyon büszke vagyok. Az első két évtized annak a speciális tehetséggondozó logikának és szervezetnek a kiépítéséről szólt, ami immár évek óta egyedülálló volt Magyarországon. Ezekre az eredményekre épült a parlament kétezerhúszas dönté-se, amely nemzetstratégiai intézménnyé emelte az MCC-t, és jelentős anyagi támogatást biztosított számára. Az elmúlt másfél év kapcsán pedig arra vagyok a legbüszkébb, hogy meg tudtuk szolgálni ezt a bizalmat: hamar sikerült léptéket váltani, és egész Közép-Európában egyedülálló tehetséggondozó intézménnyé fejleszteni az MCC-t.

Szerte a Kárpát-medencében sorra nyílnak a központjaink, huszonhárom helyszínen vagyunk jelen ötezer fölötti diáklétszámmal. Számos külföldi oktatónk van, komoly magyar akadémiai kört alakítottunk ki, sorba alakulnak az intézetek, nemzetközi konferenciáink, hazai könyvbemutatóink egymást váltják, szóval pezsgő szellemi közegben élhetik a diákok a mindennapjaikat. És ez még csak a kezdet.

– Mi a fő célkitűzés a következő időszakra?

– Az MCC a nemzetért és a szűkebb közösségükért tenni akaró, lelkes fiataloknak ad lehetőséget arra, hogy képességüket kibontakoztassák, a legkitűnőbb hazai és külföldi oktatóktól tanulhassanak, illetve térítésmentesen, földrajzi és anyagi helyzettől függetlenül egy nagy alkotó közösség tagjai legyenek. Harmincöt helyszínen, összesen tízezer fiatallal szeretnénk foglalkozni pár év múlva. Emellett számos lépést tervezünk, amely mind azt szolgálja, hogy a következő generációkban is legyenek olyan magyar fiatalok, akiknek helyén van a szívük, és a legnehezebb nemzetközi versenyben is megállják a helyüket.

Kapcsolódó írásaink

A baloldal nem változott

ĀA járványhelyzetben is mindig fontosabb volt a baloldalnak a kormány támadása, mint a védekezés – emlékeztetett Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára a Faktumban