Belföld

Folyamatosan emelkedik Magyarországon a gyermekvállalási kedv

A 2010-től elindult célzott és pronatalista családpolitika – az adókedvezmények, a családvédelmi akcióterv, az otthonteremtési program – hatására nő a termékenységi arányszám

A gyermekvállalás hosszú távú döntés, az állami támogatások bevezetésének eredményei nem mérhetők azonnal, ám idővel megmutatják hatásukat. Míg a Bokros-csomag, majd a Gyurcsány–Bajnai-kormány megszorításai komoly visszaesést hoztak, az Orbán-kormányok családokat támogató politikája folyamatosan növeli a gyermekvállalási kedvet.

Folyamatosan emelkedik Magyarországon a gyermekvállalási kedv
Fotó: MH

Az ország népesedési mutatóit tekintve a gyermekvállalási adatokban egyértelműen pozitív irányba haladunk. A múlt év előzetes népesedési adatait a napokban publikálta a KSH, a várakozásoknak megfelelően ismét a gyermekvállalási kedv növekedésének lehetünk szemtanúi.

Több házasságkötés

A szakirodalom a gyermekvállalási kedvet termékenységi arányszámként említi, 2020-ban 1,56 volt, tavaly pedig 1,59-re emelkedett. Magyarországon a 2011-es mélypont (1,23) óta emelkedik ez az arányszám, és várhatóan a következő években is további növekedést fogunk látni. A gyermekvállalási kedv további növekedését ösztönözte a 2019-ben bevezetett családvédelmi akcióterv, majd a 2021-es otthonteremtési program vagy a már évek óta elérhető családi adókedvezmény, az első házasok adókedvezménye, a gyed és egyéb intézkedések – ezek mind-mind a 2010-től elindult célzott és pronatalista családpolitika részei.

A gyermekvállalást segítő és a csa-ládok védelmét szolgáló intézkedések eredménye tehát a legfrissebb adatokból egyértelműen látszik. Érdemes azonban mindezt nemcsak az ország határain belül nézni, hanem nemzetközi viszonylatban is. Az elmúlt két évben a koronavírus-járvány hatására a gazdaságra nehezedő nyomás és a társadalmat feszítő anyagi és lelki terhek a családokat rendkívül nehéz helyzetbe hozták, és ennek első jele, ha a családok a gyermekvállalással kapcsolatos döntésüket elhalasztják, vagy rosszabb esetben le is mondanak róla. Ezt a tendenciát láthatjuk több európai országban is: folyamatosan csökken a születésszám.

Demográfiai szempontból itt az egyik „előzménymutató” a házasságkötések száma: hazánkban a 2010-es évtizedben duplájára emelkedett – Európában nálunk történt a legnagyobb növekedés –, és legutóbb 1986-ban volt a mostaninál több esküvő Magyarországon, ennek következtében a gyermekvállalási kedv is pozitív irányba mozdult el. Ráadásul hazánkban egy ideje már úgy nő a házasságkötések száma, hogy közben csökken a válásoké: 2010-ben száz házasságkötésre még 67 válás jutott, 2020-ban már csak 22. A válások száma legutóbb majdnem hat és fél évtizeddel ezelőtt, 1958-ban volt ennél alacsonyabb.

A termékenység kérdéskörében nem lehet megkerülni a gyermekvállalási korú női népességet. Tíz év alatt kétszázezer fővel – több mint nyolc százalékkal – csökkent a 15–49 éves nők létszáma. Sajnos ez a tendencia az évek előrehaladtával folytatódni fog, mivel a Ratkó-unokák népes korosztálya kezd kifutni a termékeny korból. Sőt, még ha a statisztikai besorolás szerint a negyvenévesnél idősebbek bele is tartoznak a termékeny korba, itt már alacsony szintű a gyermekvállalás gyakorisága. Habár az elmúlt évtizedben megduplázódott körükben a vállalt gyermekek száma, ez még mindig csak a születések valamivel több mint öt százalékát jelenti.

Tehát a folyamatosan emelkedő termékenységgel párhuzamosan a szülés szempontjából csökkenő létszámú aktív női korcsoportot látunk. Ehhez hozzátartozik, hogy míg korábban a fiatalok elvándorlása jellemezte Magyarországot, addig az utóbbi években már többen térnek haza, mint amennyien elhagyják az országot, nagyrészt a termékeny korúak.

Sokakat meglepett Elon Musk kijelentése, amely 2021. december elején járta be az internetet: „If people don’t have more children, civilization is going to crumble, mark my words.” (Ha az embereknek nem lesz több gyermekük, a civilizáció összeomlik. Jegyezzék meg a szavaimat!) Fontos megnyilvánulás volt ez egy komoly befolyással rendelkező személy részéről, nemcsak gazdasági, de messzemenő társadalmi és demográfiai, illetve családtervezési kérdések feszegetésével is jár, amennyiben ezeket továbbgondoljuk. Szerteágazó kérdések egy egyértelmű állításból.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) tavaly nyáron végzett felmérése alkalmával azt figyeltük meg, hogy mi, magyarok a demográfiai kérdésekben, különösen az országot érintő kérdésekben a családot, a gyermekeket látjuk a legfontosabbnak, és a legtöbben úgy gondoljuk, ha több gyermek születne hazánkban, az megoldást jelentene nemcsak a népesedési, hanem a környezeti problémákra is. Tízből heten az egész világot érintő globális problémának tartják a túlnépesedést, a magyarok kétharmada szerint pedig a társadalom elöregedése és a kevés gyermek születése is nehézséget jelent. Sokszínűek a válaszok, de a népesedés helyzete egyértelműen foglalkoztat bennünket mind nemzeti, mind pedig nemzetközi viszonylatban.

A tavaly ősszel megrendezett IV. Budapesti Demográfiai Csúcs előtt a KINCS ezerfős reprezentatív felmérést végzett arról, milyen demográfiai problémákat látunk, és mennyire ismerjük ezeket a nehéz-ségeket. Jelenleg a fejlett világban, a nyugati országokban az egyik legnagyobb kérdés, hogy a természetes reprodukciót miért nem érik el ezek a nemzetek, és miért nem születik elég gyermek. A koronavírus-járvány 2020 tavasza óta új kérdések elé állította a családokat, és egyáltalán nem tette könnyebbé a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseket, sőt sok szempontból még nehezebb lett a párválasztás, a párkapcsolat létesítése és így a gyermekvállalás is.
 

Termékenységi arányszám változása 1998 és 2021 között

Soktényezős döntés

A képlet nem egyszerű. Egyértelműen meghatározza a gyermekvállalást a párkapcsolat megléte és minősége, az anyagi biztonság, a saját lakás, a jövedelem, a kiszámítható és hosszú távon is elérhető családtámogatások, a párok lelki és egészségi állapota, valamint a családalapításhoz támogatóan vagy éppen elutasítóan viszonyuló tágabb, illetve szűkebb környezet. Nem szabad megfeledkezni a testvérek, nagyszülők szerepéről sem.

De meg kell említeni akár a szülés körülményeihez kötődő tapasztalatokat, élményeket, amelyek ha nehezen mérhető módon is, de szintén megerősíthetik vagy eltántoríthatják a gyermeket tervező párokat. Figyelembe kell venni a gyermek felneveléséhez kapcsolódó lehetőségeket, környezetet (bölcsőde, óvoda megléte, biztonságos környezet és hasonlók), de még számos tényezővel lehetne folytatni a sort, hiszen annyi minden hat erre a döntésre, hogy nincs egyértelmű és egyszerű válasz.

A gyermekvállalás nem úgy működik, mint egy kávéautomata, ami akkor és ott, olyan minőségben, mennyiségben adja ki a gyermeket, amennyi pénzt bedobunk. Ez ennél bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb, hiszen nem minden esetben kapják a szülők azt a gyermeket és nem utolsósorban annyi gyermeket, amennyit szerettek volna. Viszont azt le kell szögezni, hogy a gyermekvállalás akadályainak a lebontásában a kormányzat családbarát politikája komoly szerepet játszik, és amire van ráhatása, abban a támogató környezetet biztosítja is, ezáltal a születésszámot is jelentősen tudja alakítani.

Mivel a gyermekvállalás hosszú távú döntés, ezért az állami támogatások bevezetésének eredményei nem mérhetőek azonnal, ám idővel megmutatják hatásukat, és ez már látható a korábbi évek és a 2021-es előzetes termékenységi mutatószámon is. Bebizonyosodott: a családtámogatások ösztönzik a gyermekvállalást.

Egyértelmű trend

Azt se felejtsük el, hogy a termékenység alakulása nem egyirányú folyamat, amelyet csak az állami támogatások mozgatnak, de az egészen biztos, hogy a szükséges keretet, feltételeket megteremthetik. Fontos, hogy a gyermekvállalási korban lévők szándéka is abba az irányba mutasson, amelyet a családtámogatások megcéloztak, mert csak így fognak a vágyott gyermekek megszületni.

Kopp Mária vizsgálataiból ismerjük, hogy a vágyott gyermekszám magasabb a ténylegesen megszületett gyermekek számánál. Az utóbbi években a KINCS kutatásai 2,3 körüli értéket mértek, amely meghaladja a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es szintet. (Ez azt jelenti, hogy száz termékeny korban lévő 15–49 éves nőnek 210 gyermeket kellene vállalnia.) Ebből is látszik, hogy még bőven van mozgástér a gyermekvállalási kedv emelkedésében.

Az utóbbi évtizedekben negatív és pozitív példát is láttunk a termékenységre hatással lévő intézkedésekre, nevezetesen a Bokros-csomag, majd a Gyurcsány–Bajnai-kormány megszorításai komoly visszaesést hoztak, míg az Orbán-kormányok családokat támogató politikája folyamatosan növeli a gyermekvállalási kedvet. Az eredmények magukért beszélnek – kisebb időeltolódással –, a gyermekvállalási mutató jól követte ezeket az intézkedéseket.

Vannak, akik megkérdőjelezik az intézkedések közvetlen és közvetett hatásait, időnként kritikaként fogalmazódik meg, hogy nincs elég adat, vagy nem telt el elég idő ahhoz, hogy egy jelenséget, folyamatot vizsgálni lehessen. Ez kétségtelen, viszont egy évtized már kellőképpen hosszú idő, és elegendő adatot szolgáltat ahhoz, hogy a magyarországi termékenység iránya ne legyen vita tárgya.

Idén lenne nyolcvanéves Kopp Mária, aki napjainkban örömmel olvasná, hogy a magyarok gyermekvállalási kedve tovább emelkedett, és a termékenységi rés évek óta csökken: az ideálisnak gondolt gyermekek száma és a ténylegesen meg is született gyermekek száma egyre inkább közelít egymáshoz. Van még mit ledolgozni, hiszen a fenntartható népességhez szükséges arányszámot még nem értük el, de az irány látható. Reméljük, ez a következő években is megmarad, és még több vágyott gyermek születik meg hazánkban.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatási vezetője

Kapcsolódó írásaink