A puccs, ami hatalomra segítette Gyurcsányt

Regénybe illő az az ármánykodási folyamat, amelynek eredményeként Medgyessy Péter miniszterelnök főtanácsadójából 2004 őszére miniszterelnökké lett Gyurcsány Ferenc, a jelenlegi baloldali összefogás vezére.

Az 1980-as években a politikai kapcsolatait kiépítő Gyurcsány Ferenc az Apró család és a volt kommunista utódpárt, az MSZP hálózatának köszönhetően a 90-es évek végére milliárdossá vált. A Horn-kormánynak köszönhetően cége, az Altus 1995 novemberében megszerezte az akkori legnagyobb hazai alumíniumipari vállalat, a Motim többségét, a vásárláshoz szükséges 705 millió kifizetéséhez pedig attól a Magyar Hitel Banktól kapott hitelt, amelynek elnöke Gyurcsány anyósa, Apró Piroska volt. Az offshore-korszakban az Altus Luxemburg S.A.H. nevű érdekeltségen keresztül ellenőrizte több hazai vállalkozását, többek között a Motimot is.

A sikeres vagyonosodást követően 2000-ben csatlakozott az MSZP-hez, és 2002-ben már Medgyessy tanácsadói között találjuk, majd a következő évben a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium vezetését kapta meg. A rá jellemző gátlástalanságot itt sem leplezte, amikor egy háttérbeszélgetésen kijelentette, hogy a sportfinanszírozásban attól kezdve sem a múlt, sem a jelen eredménye, sem a népszerűség nem mérvadó – azaz indulhatott a szabad mutyi.

A törtető politikus még saját pártjának vezetésében sem aratott sikert, így amikor Medgyessy Pétert a gazdasági miniszter, Csillag István menesztése, majd az SZDSZ korrupciós ügyeinek felemlegetése miatt a liberális párt Kuncze Gábor vezetésével megpuccsolta, az MSZP elnöksége Kiss Pétert szánta utódnak. A háttérben azonban Gyurcsány Ferenc ügyesebben szervezkedett, és a néhány nap múlva összeülő kongresszus már őt jelölte kormányfőnek.

„Amikor megismertem Gyurcsány Ferencet, tényleg azt hittem, hogy egy jó képességű, komoly perspektívájú fiatalember. Hát, az ember tévedhet” – fogalmazott a távozó Medgyessy Péter.

Első nevezetes tetteként a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról tartott népszavazás előtt 23 millió románnal riogatva szembefordította egymással a magyarokat, majd 2005 februárjában terroristának nevezte a szaúd-arábiai labdarúgó-válogatott tagjait. Erről az időszakáról úgy vallott 2006-ban az őszödi beszédben: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”

A végighazudott másfél-két esztendő nyomán – már a beszéd nyilvánosságra kerülése előtt – megkezdődtek a megszorítások, a kampányban beígért adócsökkentés helyett új adófajták bevezetését kezdték meg, ám a gazdasági krízisnél is nagyobb társadalmi feszültségeket keltett, amelyekre már előzetesen is készült: „Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”

A következő esztendőben már dübörgött a megszorítás, ezért a Fidesz és a KDNP népszavazást kezdeményezett a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséről, és miután a márciusi voksolás elsöprő erővel döntött a „különadók” eltörléséről, az SZDSZ is magára hagyta Gyurcsányt. Miniszterelnökként kitartott, és folytatta a hazudozást – „minket csak a válság szele fog érinteni”, szédítette az embereket –, ám közben már megkezdődtek egy rekordnagyságú hitelfelvétel előkészületei.

A világ már nem hitt Gyurcsánynak, a magyar adósságot csak horribilis felárral finanszírozták volna a befektetők, ezért 25,1 milliárd dolláros kölcsönt kellett felvenni az IMF, az Európai Unió és a Világbank alkotta triumvirátustól. Az ár kategorikus megszorítás volt. Az eladósodás nyomán bezuhant a gazdaság, 7 százalékkal csökkent a GDP, 10 százalék fölé nőtt a munkanélküliség, zuhant a forint, és a végighazudott másfél-két esztendő idején az emberekkel felvetetett devizakölcsönök – a forintalapú kölcsönöknek már korábban is magasak voltak a kamatai – szinte fizethetetlenné váltak. Befagyasztották a béreket a közszférában, a 13. havi bért visszavonták, a 13. havi nyugdíj kifizetését pedig korlátozták.

A drasztikus intézkedések azonban kevésnek bizonyultak, 2009 februárjában további elvonásokra, áfaemelésre, adóemelésekre tett javaslatot, ami már az MSZP-nek is sok volt. A teljes politikai bukás helyett 2009. március 21-én inkább lemondott, Bajnai Gordonra hagyva a „feketelevest”: a nyugdíjak befagyasztását, a 13. havi nyugdíj teljes felszámolását, a gyes és a gyed időszakának csökkentését, a táppénz csökkentését, a lakástámogatási rendszer felszámolását, a gázár- és távhő-kompenzáció megszüntetését, a tömegközlekedés támogatásának csökkentését, az EU-s agrártámogatások nemzeti kiegészítésének csökkentését, az önkormányzatok adósságba taszítását.

Gyurcsány Ferenc a miniszterelnöki székből távozva 2011-ben már az MSZP-t osztotta meg, hogy látszólag megtisztulva új pártjával, a Demokratikus Koalícióval szerezze vissza a hatalmat.