Belföld
Hazatért a magyar kontingens Afganisztánból
A magyar katonák 540 személyt menekítettek ki, vannak köztük amerikaiak, magyarok, osztrákok és afgánok is.
Benkő emlékeztetett: az afganisztáni missziót, műveletet a 2001-es terrortámadás hívta életre, Magyarország 2003-ban csatlakozott a folyamathoz.
„A NATO deklarálta, hogy együtt megyünk be és együtt jövünk ki Afganisztánból, ezt sikerült is teljesíteni. Azonban amikor Joe Biden amerikai elnök bejelentette, hogy szeptember 11-ig véget ér a csapatkivonás, áldatlan állapotok, káosz és anarchia alakult ki az országban. Erre reagálva a magyar kormány úgy döntött, hogy segít azokon a családokon és katonákon, akik segítették az Afganisztánban szolgáló magyarok életét” - tudatta a miniszter, akinek elmondása szerint a mentés során a honvédségnek először létre kellett hozni a mentőcsapatot, ki kellett képezni az érintett személyeket.
Akiket meghatározott helyen nem sikerült elérni, azokon is megpróbálnak segíteni - tette hozzá.
A miniszter elmondása szerint a honvédelmi tárca augusztus 17-én kapta a kimenekítésre vonatkozó feladatot a kormánytól és 18-án délutánra már készen állt az ehhez szükséges katonai erő, technikai eszköz és a repülőgépek, majd a diplomáciai engedélyek beszerzését követően augusztus 19-én hajnalban indult el az akció, amely hét napig tartott.
A katonák a kint töltött hét nap alatt 14-szer tették meg az utat a Magyar Honvédség két Airbus A319-es repülőgépével Afganisztán és Üzbegisztán között, ez utóbbi országgal állapodtak meg ugyanis, hogy ideiglenesen fogadja be kimenekítetteket - ismertette a miniszter. Üzbegisztánból pedig civil gépek - a Wizz Air és az üzbég légitársaság repülői - hozták Magyarországra három alkalommal a kimenekített embereket.
Azon magyarok 100 százalékát sikerült hazahozni, akiről volt tudomásuk és jelezték, hogy haza akarnak jönni. Hozzátette: a magyar katonákat az elmúlt 18 évben segítő afgánok közül szintén mindenkit sikerült kimenekíteni, aki időben felvette a kapcsolatot a magyarokkal. Összességében a „magyar érdekeltségű” afgánok 87 százalékát hozták ki, 57 afgán családot, 180 gyermeket - tette hozzá a miniszter.
Benkő Tibor kiemelte: sem a katonák, sem a kimenekítettek nem szenvedtek sérülést az akció során.
A miniszter megköszönte a külügyminisztérium és a belügyi tárca segítségét és közreműködését az akcióban és gratulált a magyar katonának a sikeres, eredményes munkához, hogy szervezetten, fegyelmezetten és bátran, „fegyverropogás közepette” hajtották végre a kimenekítési feladatot.
Kérdésre válaszolva a miniszter megerősítette: a kimenekítési művelet véget ért, de azt még nem tudja megmondani, hogy a jövőben milyen felkérést kap Magyarország a NATO-tól. Úgy vélte: ez az akció bizonyítja, hogy a honvédségnek vannak képességei és kiválóban kiképzett katonái, akikre bármilyen körülmények között számítani lehet.
Ugyancsak kérdésre válaszolva hangsúlyozta: minden magyar állampolgárt, akiről volt tudomásuk, kimenekítettek, de nem a tárca kompetenciájába tartozik annak ismerete, hogy vannak-e még magyarok kint. Szerinte ugyanakkor a magyar kormány mindet megtesz annak érdekében, hogy ha egy magyar állampolgár haza akar térni Afganisztánból, akkor ezt megtehesse.
Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka úgy értékelt: a magyar katonák, a magyar honvédség történelmet írtak, nem emlékszik olyan kimenekítési műveletre múltból, főként a közelmúltból, amikor ilyen kihívásokkal kellett szembenézni.
A parancsnok elmondta: az akcióra különleges műveleti osztagot hoztak létre, amelyben részt vett egy különleges műveleti csoport, rohamlövész alegység, a légierő gépeinek kezelő személyzete és fenntartói, valamint a titkosszolgálat kollégái és tolmács.
Ruszin-Szendi Romulusz - aki kérdésre válaszolva azt is elárulta, az akció az „Operation Sámán” nevet viselte - beszámolt arról, hogy az engedélyek megérkezése után az első lehetséges időpontban landoltak a magyar gépek Kabul repülőterén, valamint létrehoztak egy előretolt műveleti bázist Üzbegisztánban, illetve meg kellett szervezni az ellátást és a szállást a magyar műveleti csoportnak és a kimenekítetteknek is.
Emellett - folytatta - meg kellett szervezni a repülők kiszolgálását is, hiszen a kabuli reptér infrastruktúrája már nem volt alkalmas erre.
Elmondta: a leszállást követően először csak 30 percig maradhatott a kabuli betonon a repülőgép, később előfordult, hogy ennél tovább maradhattak, ugyanakkor a segédhajtóműveknek bekapcsolva kellett maradniuk, ezért úgy kellett összegyűjteni a menekülteket, hogy lehető legrövidebb időn belül fel tudjanak szállni.
Arra is figyelni kellett, hogy aki nem hozzánk tartozik, az ne kerüljön fel a gépre - hangsúlyozta. Megjegyezte, hogy egy másik nemzet a repülőgépén a kimenekített már „bombát szerelt a vécében”, de ez a magyar akció esetében nem fordult elő.
Azt is kiemelte: kezdetben egy beléptetési pont volt a kabuli reptérre, de a magyar katonák a biztonsági szabályok betartásával „kreatív és alternatív megoldásokat” kerestek annak érdekében, hogy mindenkit fel tudjon szállni a magyar repülőkre.
Fontosnak nevezte a nemzetközi együttműködést, szerinte az, hogy magyar katonák évtizedek óta hiteles tagjai a szövetségeknek, most a magyarok előnyére fordult. „A művelet végén a többi szövetséges jött oda a mi katonáinkhoz, hogy hogy csináltátok” - fogalmazott a parancsnok, aki szerint ha figyelembe veszik, hogy más nemzeteknek hány embert sikerült kimenteni, és mennyi a lakosságszámuk, akkor biztos, hogy „érmes” a magyar honvédség.
Kérdésre válaszolva közölte: nem volt fegyveres összetűzés az akció során a magyarok és a tálibok között.
