„Nem dughatjuk a homokba a fejünket”

„A pedofiltörvénynek nevezett salátatörvény, amely a gyermekvédelmi törvény mellett egy sor más törvényt is módosított, véleményem szerint a pedofil bűncselekmények potenciális elkövetőire komolyabb elrettentő hatást fog tudni gyakorolni a korábbinál” – nyilatkozta lapunknak Puskás Balázs közoktatási szakjogász, a Don Bosco Szalézi Társasága gyermekvédelmi felelőse. Szerinte ez egyrészt a büntetési tételek jelentős megszigorítása miatt várható, más-részt azért, mert a kiskorúak szülei számára bizonyos, jól körülhatárolt körülmények között lehetővé teszi a büntető nyilvántartáshoz való hozzáférést.

A jogalkotók körültekintően jártak el: ameddig a büntetőjog eszközei elmehetnek ennek a bűncselekménynek a megelőzése érdekében, addig el is mennek – véli Puskás Balázs, aki egyetért azzal is, hogy törvény korlátozza a gyermekekre irányuló szexuális propagandát. Mint emlékeztetett, a gyermekek, fiatalok szexuális nevelésére irányuló nagy, az 1950-es években Svédországban kidolgozott kísérlet – az úgynevezett átfogó szexuális nevelés – statisztikailag kimutathatóan nem hozta meg a várt eredményeket.

A program célja az volt, hogy ítéletmentesen, a szexualitást etikai és morális tartalmaitól majdnem teljesen megfosztva, a szexet egészségügyi és szabadidő-töltési cselekedetként kezelve neveljék a fiatalokat. Azt tették meg kiindulópontnak, hogy a serdülők mindenképpen szexelni fognak, az egyetlen jó megoldás tehát az, hogy minél előbb meg kell nekik azt mutatni, hogy hogyan csinálják, és mivel védekezzenek.

S hogy a nevelési irány milyen változásokat hozott, arra Puskás Balázs az Amerikai Egyesült Államok példáját hozza, ahol ezt a módszert alkalmazták a legelterjedtebben. Az eredmények lesújtóak: a tinédzserkori terhességek száma húsz százalékkal nőtt, az abortuszoké majdnem megduplázódott az átfogó szexuális nevelés bevezetését követő első évtizedben. A nemi betegségek a tinik és a korai húszasok között a legmagasabbak: a teljes lakosság ötven százaléka, ugyanakkor ez a korosztály a lakosságnak csak a negyedét teszi ki. A nemi betegségek rendszeresen előforduló típusainak száma pedig csaknem megtízszereződött az 1950-es évek óta.

A mai, homoszexualitást és transzgender problematikát az óvodákba és az iskolákba bejuttató propaganda tulajdonképpen az átfogó szexuális nevelés „2.1-es” változata – hívja föl a figyelmet. Ahogy fogalmazott, az eddig megszokott oktatási elemek csak kiegészültek ezekkel az új tartalmakkal, úgy, hogy az állami iskolákban a szülőknek sokszor tudomása sincs arról, hogy a gyermeküket kik, milyen szervezetek, és pontosan mire oktatják a szexuális élet terén.

Ami a törvényi szabályozást illeti: az Egyesült Államokban a jog eszközei a legtöbb államban nem védik a szülőket ezekkel a „felvilágosításokkal” szemben, így a szülők egyetlen eszköze az aktív rezisztencia marad: egyrészt tiltakozások, másrészt pedig az, hogy aki megteheti, olyan magániskolába íratja a gyerekét, ahol nincs ilyen, aki pedig nem, az otthon oktatja a gyermekét. Utóbbi csak Magyarországról nézve tűnhet furcsának: Puskás Balázs elárulja, Amerikában több mint hárommillió gyermeket oktatnak otthon.

A gond az, hogy ahol a jog eszközei ennek a nevelésnek nem szabnak gátat, ott ez egy idő után normává, majd kodifikált joggá, az elszenvedése pedig kötelességgé válik – mutat rá, Kalifornia példáját idézve. A nem is olyan távoli világban, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásában is az szerepel, hogy a négyéves gyermekeknek már joga kell legyen a nemi identitás felfedezéséhez, illetve négy- és hatéves kora között meg kell ismerkednie az azonos neműek közötti kapcsolatokkal és a különböző családtípusokkal.

Puskás Balázs szerint a következő probléma, amit ez a típusú nevelés okoz, az a magukat „transgender tinédzsernek” vallók számának exponenciális növekedése: amíg korábban a gender disphoria a két és négy éves közötti kisfiúknál jelentkezett leginkább, és tízezerből egy gyermeket érintett, addig ma leginkább a tizenéves lányok kérnek nemváltást az Egyesült Államokban a szülői beleegyezés nélkül felkereshető genderklinikákon.

Hozzánk közelebb, az Egyesült Királyságban a nemváltás témája szintén komoly propagandában részesül, ennek eredményeképpen 2009 és 2016 között a nemváltást kérő 3–17 év közötti fiatalok száma meghússzorozódott: 2009-ben még kilencvennégyen voltak, 2016-ban pedig már majdnem kétezren. Az tehát a számok tükrében vitathatatlan, hogy ez a nevelés komoly változást indukált és indukál a tinédzserek körében, és ez a változás az esetek túlnyomó többségében nem a személyiségüket, egyéni boldogulásukat építő irányban hat – figyelmeztet Puskás Balázs.

A szaléziak gyermekvédelmi felelőse szerint ez nagyon forró téma, amely a szalézi iskolákban is fölmerül, ezért a következő tanévben szakmai konferencia megszervezését tervezik. Elárulta: óriási a nyomás a fiatalokon, a gyerekeken, a szülőkön, pedagógusokon, nem dughatjuk a homokba a fejünket.

Mint ismert, a június végén elfogadott törvény célja, hogy a szülő kizárólagos joga és felelőssége maradjon a gyermek sze­xuális nevelése. Ennek értelmében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti vagy megjeleníti. A jogszabály kitér a rendezett családi viszonyok védelmére és a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának érvényesülésére is.

Üzenjünk Brüsszelnek!