Belföld

A cél, hogy Magyarország a térség békéjének és biztonságának meghatározó tényezőjévé váljon

Benkő Tibor: A terrorizmus és az illegális migráció délről érkezik, mi pedig itt vagyunk Közép-Európában, az „átjáróház közepén”, ezért kezdeményeztük a Többnemzeti Hadosztály-parancsnokság létrehozását

A katonai képességek kialakítása, a NATO lehetőségeinek alkalmazása nem lehet pártpolitikai kérdés – hangsúlyozta lapunknak Benkő Tibor. A honvédelmi miniszter elmondta, a napokban kapott levelet az új amerikai védelmi minisztertől, aki hosszan részletezte, hazánk mennyire jól teljesít mind a haderőfejlesztés és a katonai együttműködés, mind pedig a missziós feladatok ellátásában.

A cél, hogy Magyarország a térség békéjének és biztonságának meghatározó tényezőjévé váljon
Vonzók vagyunk a fiatalok számára, tavaly különösen megugrott a honvédséghez csatlakozók száma, a cél a harmincezres létszám elérése – mondta a miniszter
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– A közelmúltban új elnöke lett az Amerikai Egyesült Államoknak. Mennyiben hozhat ez változást akár a NATO jövőjében, akár hazánk és Amerika kapcsolatában?

– A NATO-nak van egy politikai és egy katonai döntéshozó szervezete. A szervezet politikáját nyilvánvalóan meghatározza, hogy a legerősebb tag, azaz az Egyesült Államok milyen kül-, bel-, biztonsági, együttműködési és védelempolitikát kíván folytatni. Amikor az előző elnököt, Donald Trumpot megválasztották, szinte azonnal bejelentette, hogy országa hátrébb lép, többek közt kivonja a csapatokat Európából is, de ez nem valósult meg teljesen.

Az új elnök, Joe Biden teljesen másként tekint az Egyesült Államok szerepére a világban, így a NATO-n belül is. Ám nekem elsősorban a saját tárcámat kell néznem. A katonai kapcsolatok a korábbi adminisztrációk idején is kiválók és meghatározók voltak, holott tudjuk, hogy akadtak súrlódások a politika terén bőven. A jó viszony Trump regnálása alatt is fennállt, és most sem tudok semmiféle negatív változásról beszámolni. Az Egyesült Államok és Magyarország közötti katonai kapcsolatok továbbra is erősek és meghatározók lesznek.

– Nincs itt ellentmondás? A honvédség fejlesztése mintegy öt éve kezdődött. Akkor is megvolt az ön által említett össz­hang, amikor nem jutott pénz a haderő modernizálására?

– A katonai teljesítményünk színvonalával szemben nem fogalmaztak meg kritikát, de az kétségtelen, hogy rendre szóvá tették a fejlesztések elmaradását. Ezzel kapcsolatban viszont érdemes megjegyezni, hogy a napokban kaptam levelet az új amerikai védelmi minisztertől, aki hosszan részletezte, hazánk mennyire jól teljesít mind a haderőfejlesztés és a katonai együttműködés, mind pedig a missziós feladatok ellátásában. Úgy látja, nagy lépéseket tettünk, méltatta a haderőfejlesztési programot, ami megvalósul. Ilyen rövid idő alatt ilyen volumenben és ilyen széles spektrumban felfutó modernizálásra nemigen akad példa a NATO-n belül sem.

– Ukrajna ügye, azaz néhány állam által szorgalmazott NATO-csatlakozása nem lehet jövőbeli konfliktusforrás?

– Ugyan mind az EU, mind a NATO szövetséges nemzetek, államok alkotta együttműködés, ez nem egyenértékű azzal, hogy ebből a körből bárki önként lemondjon a saját, jól felfogott érdekeiről. A nemzeti érdekek szem előtt tartása mellett kell, kellene megtalálni az együttműködés kereteit. Ha valaki NATO- vagy EU-tagságra pályázik, akkor számos feltételnek meg kell felelnie.

Mi nem azért tiltakozunk, mert, mondjuk, az ukrán nyelvtörvény „csak” a magyarok ellen irányul, hanem azért, mert az említett szabályozás az általános emberi jogokkal összeegyeztethetetlen, azokkal megy szembe. Nálunk minden nemzeti kisebbség megkapja az őt természetszerűleg megillető jogokat. Ukrajnában ez vajon miért nem megvalósítható?

– „Műsoron kívül” amerikai katonai vezetők rendre aggodalmuknak adnak hangot Ukrajna lehetséges NATO-tagsága kapcsán, míg a politika erről mintha nem igazán óhajtana tudomást venni…

– Nem szabad elfeledni, hogy Ukrajna miként jött létre, milyen nemzetek alkotják, és mennyi ideig volt a Szovjetunió része. A Krím félsziget ügye bebizonyította, hogy ezek a törésvonalak a mai napig rendkívül élesen tűnnek föl a térségben, és különböző fokú nehéz­ségeket és kihívásokat tartalmaznak. Ezen érdemes mélyebben elgondolkodni, ahogy
a politikai stabilitáson és megbízhatóságon is. Nyilvánvaló, hogy a NATO-nak van valamiféle elképzelése a jövőről. Ahhoz ugyanis, hogy az Oroszország elleni fellépése még határozottabb és kiterjedtebb legyen, Ukrajnára valamilyen formában szüksége van.

De ez azért nem annyira egyszerű, mint egyesek láttatni szeretnék, és ezzel a többi tagállam és a NATO vezetése is tisztában van. Mi azt mondjuk, segítjük az euroatlanti integrációját, de elvárjuk, hogy Ukrajna feleljen meg azoknak az alapkövetelményeknek, amelyeket másoktól is megkapunk, illetve elvárunk. A két ország közötti
katonai együttműködés amúgy jó, elegendő példának felhozni a 2002-ben létrehozott Tisza Műszaki Zászlóaljat, amelynek része Ukrajna is.

– Oroszország és a NATO működési struktúráját összehasonlítva szembeszökő különbségeket láthatunk. Míg mi havi szinten azon vitázunk, hogy a Magyar Honvédség – vagy Németországban a Bundeswehr – kimehet-e bizonyos napokon egy adott lőtérre gyakorlatozni vagy sem, addig az oroszoknál ez fel sem vetődik. E vitákat elnézve olyan érzése támad az embernek, hogy a nyugati társadalmak egészen szürreális feltételeket támasztó jogszabályokkal kötik gúzsba a saját államuk hadseregeit, aztán csodálkoznak, hogy versenyhátrányba kerülnek.

– Az adott nemzetnek az önbecsülése, önnön megítélése dönti el, mit tekint fontosnak. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy bármelyik védett növénynek vagy állatnak szükségszerűen kárt „kell” okozni valamiféle nagyobb célért, hanem azt, hogy kell a józan kompromisszum. Aki fontosnak tartja a saját hazájának békéjét és biztonságát, az tudja, ezt nem adják ingyen. Ez nem egy magától értetődő, bárkinek járó alapjog, hanem keményen dolgozni kell érte, aminek része a felkészülés is. Annak, hogy az emberi életet, magát az embert is képesek legyünk megvédeni, nem „csak” az élővilágot, annak meg kell teremteni a feltételeit. Ez általában pártpolitikai csatározást szokott kiváltani mindenütt.

– És a szimulációs rendszerek? Nem nyújtanak erre a kérdésre megoldást?

– Egy határig igen. De egy kizárólag számítógépen megalkotott és „lefőzött” ebéddel ki lakott már jól?

– Áttérve a beszerzésekre, mi várható a közeljövőben?

– A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programmal, amelyet még Zrínyi 2026-ként hirdettünk meg, de ma már sokkal messzebb, 2030-ra, 2032-re tekintünk, egy olyan általános fejlesztési folyamatot indítottunk el, amelynek köszönhetően a Magyar Honvédség teljesen megújul. A modernizálás minden részletre kiterjed, de legfőképpen magára az emberre, a katonára fókuszál. A társadalmi kapcsolati tőke, a képzés, az oktatási és tartalékos rendszer, valamint az életpályamodell mind-mind bővül, alakul, fejlődik.

A történet másik eleme pedig a haditechnika, amely nemcsak az új és rendkívül korszerű eszközök beszerzését és rendszerbe állítását jelenti, hanem ehhez szorosan hozzákapcsolódik a kutatás és a fejlesztés, valamint a magyar hadiipar felfuttatása is. A kézifegyverekkel kezdtük, utána jött a kiképző-, aztán a szállítógépek vásárlása, ezt követik a H–145M és H225M helikopterek 2022–24-ben. A világ legjobb, német gyártású harckocsijai, a Leopard 2A7HU-k kerülnek 2022–23-ban Tatára, a PzH–2000 önjáró lövegekkel együtt.

De említhetném a hazai sajátosságokhoz igazított Gidrán páncélozott szállítójárműveket is, amelyekből hamarosan negyven darabunk lesz, míg a többit Kaposváron fogjuk gyártani, a Lynx harcjárműveket pedig Zalaegerszegen. És ne felejtsük ki a légvédelmi rakétakomplexumokat vagy a radarfejlesztést. Minden típushoz, minden eszközhöz szeretnénk megteremteni az önállóságot, hogy Magyarország független legyen.

– Lesz erre elég ember, aki mindezt kezelni képes?

– Azt gondolom, hogy igen. A pandémia jelentősen átrendezte az emberek hétköznapjait, lehetőségeit, de egyebek mellett arra is rávilágított, hogy a Magyar Honvédség egy kiszámítható, biztos munkahelyet jelent a tagjai számára. És ez a felismerés látszik a honvédséghez csatlakozni kívánók számán is. Vonzók vagyunk a fiatalok számára, tavaly különösen megugrott, de az elmúlt években már folyamatosan nőtt a honvédséghez csatlakozók száma.

Sokat segített ebben az is, hogy a járványhelyzet első hullámában a magyar kormány által kidolgozott gazdaságvédelmi akcióterv részeként – segítve a járvány miatt munka nélkül maradt emberek helyzetén – elindítottuk a speciális önkéntes tartalékos szolgálati formát, amely egy egyszerűsített alkalmassági vizsgálat után hat hónapos kiképzés keretében munkát és fizetést ad a jelentkezőknek. Ezzel eddig ezerháromszáz embernek tudtunk segíteni. A jelentkezők húsz százaléka ráadásul a Magyar Honvédségnél maradt, és átkérte magát más szolgálati formába.

A program tehát sikeres, és folytatni kívánjuk. A cél egyébként a harmincezres létszámú honvédség kialakítása. Az állományba fektetett tőke megérte, és büszkén mondhatom, három éve jelentős pozitív szaldóval zárjuk az éveket, azaz többen jönnek hozzánk, mint amennyien távoznak.

– Még egy pillanatra térjünk vissza a Gidránokhoz. Nem okoz feszültséget, hogy ezt a járművet nem egy, az Erdogan família körébe tartozó cég, hanem egy azzal konkurens családi vállalat állítja elő?

– Nem. Hiszen a Gidránokat nem kizárólag a törökök fogják előállítani, hanem egy vegyesvállalat Magyarországon, Kaposváron. Ha minden jól megy, német–magyar–török kooperációban. Ugyanis a Gidránban olyan, messzire mutató, 21. századi haditechnikai fejlesztési lehetőségek rejlenek, amire a német ipar prominensei is felkapták a fejüket.

– Az átlagember előtt kevéssé világos, hogy miért pont negyvennégy Leopardot, huszonnégy önjáró löveget vagy kétszáz Gidránt rendszeresítünk, és nem, mondjuk, ezen mennyiségek másfélszeresét?

– Mi a honvédség feladata? A haza védelmének garantálása, nemcsak a szárazföldön, vízen és levegőben, hanem újabban a kibertérben is. Fejleszteni egészséges elvek mentén kell, és azt gondolom, mi e téren jól kalkuláltunk. A feladataink ellátásához ennyi eszközre van szükség ezekből. Emellett a világ egyik legerősebb katonai szövetségének vagyunk a tagjai, ennek szintén akadnak elfogadható igényei, amikor azt mondja, Magyarországnak legyen bizonyos katonai képessége.

Természetesen a nemzeti érdeket előtérbe kell helyezni, de a szövetségi szempontok is fontosak, hiszen az erőnk éppen a közösségben rejlik. Mit mond a washingtoni szerződés 3. cikkelye? Minden nemzet köteles olyan képességeket építeni és fenntartani, amellyel meg tudja oltalmazni saját békéjét és biztonságát. Ezt követi a híres 5. cikkely a kollektív védelemről. Tehát itt is az első a nemzeti érdek.

– Tehát Magyarország egyértelműen arra törekszik, hogy a közép-európai régió meghatározó államává váljon?

– Honvédelmi miniszterként úgy fogalmaznék, arra törekszünk, hogy a térség békéjének és biztonságának meghatározó tényezőjévé váljunk.

– Elég nekünk az a feltételrendszer, amit a NATO felvázol?

– Nem. Hiszen nekünk a keleti fenyegetettség mellett ott a déli is, amit, mondjuk, a NATO csak két évvel később jelentett ki, azután, hogy a keletiről elkezdett beszélni.

– Vegyük például a Balkánt. Lassan úgy tűnik, hogy a horvátok és a szerbek rájönnek, ha nem fognak össze Boszniában,
a muszlimok a fejükre nőnek.


– Így én nem fogalmaznék, de az biztos, hogy az instabil államok – legyenek azok bárhol a világon – súlyos veszélyt jelentenek a biztonságunkra. Nem csak a miénkre. A terrorizmus és az illegális migráció délről érkezik. Mi pedig itt vagyunk Közép-Európában, az „átjáróház” közepén. Ide a NATO nem tervezett vezetési elemeket, ezért kezdeményeztük
a Többnemzeti Hadosztály-parancsnokság létrehozását. E lehetőséget felajánlottuk a szlovákoknak, szlovéneknek és a horvátoknak is, így velünk együtt négy nemzet tudja garantálni a térség nyugalmát.

A horvátok már csatlakoztak. Mindezt azért szeretnénk, hogy a NATO-n belül Kelet-Európában meglévő hiányokat pótolni tudjuk. És igen, a Balkán békéje és stabilitása nekünk kulcskérdés, elemi érdek. Hazánk épp ezért adja a legnagyobb erőt a Nyugat-Balkánon, nemcsak katonailag, hanem elkötelezett politikával is. Ugyanis ha fennmarad a párbeszéd, akkor esély nyílik a különböző nemzetek közötti gondok békés rendezésére is.

Kissé távolabbi példa, de eléggé lényeges, még a NATO is azt mondja, Oroszországgal szemben az elrettentés politikáját kell folytatni, ugyanakkor a kontaktust is fenn kell tartani. A koszovói KFOR-erők élén pedig 2021 novemberétől először lesz magyar parancsnok. Azt gondolom, ez is a hazai törekvéseknek és az elvégzett munkának a méltatása.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom