Belföld

Többszörös támogatás a kutatóintézeteknek

A magyar tudomány sok területen előbbre tart, mint a magyar ipar – állítja a kutatási hálózat elnöke

A működési forrásokon túl harminchatmilliárd forint áll rendelkezésre kifejezetten az elavult infrastruktúra megújítására – mondta lapunknak Maróth Miklós
 

Többszörös támogatás a kutatóintézeteknek
„A kutatóintézetek mellett az egyetemi műhelyek költségvetését is megemelte a kormány”
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Idén átlagosan harmincszázalékos béremelést tervezünk, de mindenképp lesz folytatás. A reményeim szerint folyamatosan bővülő anyagi lehetőségeink ezt végre lehetővé teszik – nyilatkozta lapunknak Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke.

– Nagyjából egy év telt el azóta, hogy a kutatóintézetek átkerültek a Magyar Tudományos Akadémiától az újonnan felálló Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz. Bevált a nagy felzúdulást kiváltó átszervezés?

– Úgy látom, hogy az első időszak, azaz a fenntartóváltás időszaka zökkenőmentesen lezárult. A korábban az Akadémia kivéreztetését vizionálók vagy a tudományos élet függetlenségét féltők is megnyugodhattak, hiszen a politika semmilyen módon nem telepedett rá a tudományos életre, mindeközben a kormány által ígért jelentős többletforrások is megérkeztek.

– A pénzről még beszélünk, de milyen kép rajzolódik ki az intézményrendszerről az elmúlt egy év tapasztalatai alapján?

– Vegyes. Fontos leszögezni: akad néhány műhely, amely a világ élvonalában van, ilyen többek között a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet, azaz a KOKI vagy a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet és még jó néhány másik intézet. Ugyanakkor vannak sajnos jelenleg kevésbé sikeresek is. Végiglátogattam valamennyit, s bizony akadt, ahol a központi támogatás csupán a büdzsé negyedét fedezi, a többit pályázatokból szerzik meg. Óhatatlanul sok energiát köt le, von el a tudományos munkától ez a kényszerű forrásszerzés. Márpedig hiánygazdaságban nem lehet nagy eredményeket elérni. Úgyhogy az elsődleges tapasztalat az volt, hogy stabilizálni kell az anyagi hátteret.

– A minap Palkovics László innovációs miniszterrel közösen tettek bejelentést a pluszforrásokról. Pontosan mekkora összegről van szó?

– Még az idén tizenegymilliárd forintos kiegészítést kapunk, jövőre pedig huszonkétmilliárddal egészítik ki az Akadémiától „örökölt” évi tizenhét és fél milliárdot. Vagyis a kutatóintézeti hálózat költségvetése több mint kétszerese lesz a korábbinak. Ezen felüli forrásokat is megcélzunk majd, de ezek eléréséhez már elengedhetetlen lesz a hatékonyság növelése is.

– Hogy lehet lemérni a hatékonyságot? Régi elvárás az állam részéről, hogy jobban hasznosuljanak a tudományos eredmények. Ez továbbra is cél?

– Alapvetően igen, látni kell azonban, hogy a tudománynak különböző területei vannak. Egy matematikai felfedezés például egészen máshogy hasznosul, mint egy latin szöveg lefordítása vagy mondjuk az atombomba feltalálása. Ha pedig az innováció gazdasági következményeit nézzük, meg kell jegyezni, hogy a magyar tudomány sok területen előrébb tart, mint a magyar ipar. Csak egy példa: a SZTAKI eredményei az önvezető autók technológiájának kidolgozásában nem itthon, hanem Nyugaton, például Németországban hasznosulnak. Szóval ez bonyolult kérdés. Ráadásul ott vannak a nemzeti önismeret erősítésével foglalkozó tudományok is, amelyeknek nyilván nincs ilyen egyszerűen forintosítható vetülete.

– Akkor mi az elvárás az intézetekkel szemben?

– Minden intézmény esetében más, nem lehet mindenütt a gyakorlati hasznosulás az első és egyetlen cél. Sokszor elmondtam már én is, szükség van az alapkutatásokra, ám ezek elválaszthatatlanok az alkalmazott kutatástól. Az észszerűbb működés azonban mindenképp fontos.

– Egy éve említette, szükség van béremelésre. Mire lehet számítani?

– Fontos, hogy a szorgalmas munkát, a teljesítményt anyagilag és szakmai előrelépéssel is kellő mértékben el tudjuk ismerni. A kezdő fizetés a kutatóintézetekben azonos a minimálbérrel. Az egyik igazgató úgy fogalmazta meg a problémát, hogy akiktől a legnagyobb hozzáadott értéket várjuk el, azok kapják a legalacsonyabb juttatást. Igaza volt, ez nyilvánvalóan tarthatatlan helyzet, ezért még idén változtatni kell. Idén átlagosan harmincszázalékos emelést tervezünk, de mindenképp lesz folytatás. A reményeim szerint folyamatosan bővülő anyagi lehetőségeink ezt végre lehetővé teszik.

– Amikor az átszervezés ellen szónokoltak tavaly egyesek, nem említették az alacsony béreket mind védendő értéket.

– Feltételezem, nem ezeket az állapotokat védték, hanem a kormány felvázolt elképzeléseit akarták támadni, függetlenül annak konkrétumaitól és a tudományos világ érdekeitől. Sokaknak ez bizonyára csak ürügy volt egy alapvetően ideológiai vagy éppen politikai akcióhoz. Mások pedig megalapozatlan vagy félinformációk alapján ellenezték olyan látványosan akkor az átszervezés megkezdését. Úgy vélem, a kutatásokon dolgozók többségét azóta sikerült megnyugtatnunk.

– A tiltakozók tisztogatásról is beszéltek. Leváltottak akár egyetlen intézetvezetőt?

– Először is: az átvétel óta nem tapasztaltam, hogy a kormány rátelepedett volna a tudományra. Sőt emelték az egyetemek költségvetését, ahogy a kutatóintézetek is egyre nagyobb támogatáshoz jutnak, miközben az elvárások nem lettek nagyobbak. Ami a konkrét kérdést illeti: könnyelműség lenne bárkit lecserélni, amíg nem látjuk tisztán a képet. A politikai nézetek nem számítanak, csak az, hogy ki mit tesz le az asztalra. Jelen állás szerint azt mondhatom, mindenütt rátermett és elkötelezett vezetők irányítanak.

– Valóban megszűnhet a kutatóintézeteknél dolgozók közalkalmazotti státusa?

– Ilyen döntés egyelőre nem született, ám megjegyzem, az intézményvezetők kezét jelentős mértékben megköti a jelenlegi állapot, a rögzített bértábla miatt nem tudják honorálni a teljesítményt. Ezért vannak olyan igazgatók, akik szeretnének ebben is változást elérni, már többen tettek erre javaslatot az elmúlt hónapokban. Tehát nem az én ötletem, de ha a többség ezt szeretné, képviselni fogom ezt az elképzelést. Hozzáteszem, valamennyi vezető átlagosan félmilliárddal több forrást is szeretne az intézete működéséhez, amit biztosítani is tudunk számukra, ezzel is növelve a kutatás tervezéséhez szükséges szabadságukat.

– Korántsem volt békés az elválás az Akadémiától, Lovász László leköszönő s Freund Tamás, a megválasztott új elnök is ellenezte a változásokat. Milyen most a viszony?

– Azért, mert a nyilvánosság elé került egy vita, nem jelenti azt, hogy ne volnánk szívélyes viszonyban egymással. Lovász elnök úrral nézetkülönbségeink ellenére is kifejezetten jól alakult a kapcsolatom, és már utódjával, Freund Tamás elnök úrral is egyeztettünk az együttműködések lehetőségeiről. Az ELKH irányító testületében számos akadémikus ül, jómagam is az vagyok, vagyis a kapcsolataink egész egyszerűen nem tudnak megszakadni. Nincs is ilyen szándékunk.

– A magyar tudományosság elsőrendű érdeke kikerülni a politikai konfliktusokból, mondta lapunknak kinevezése után. Sikerült?

– Abban az értelemben talán igen, hogy elhallgattak a korábban aggodalmaskodók, ám fontos tisztázni, létezik egyfajta egymásrautaltság. Tudomásul kell venni, hogy amennyiben az állam nem támogatja a tudományt, az nem tud ilyen széles területet lefedve működni. Ha a tudomány haszna kézzelfogható, úgy nagyobb a társadalmi és a politikai támogatottsága is.

– Hogyan vizsgáztak a kutatóintézetek a koronavírus elleni védekezés során?

– A tudománynak mindig idő kell, ha például felbukkan egy új kór, nem várható el a tudósoktól, hogy azonnal előálljanak a megoldással. Nem olyan ez, mint amikor bedobjuk a pénzt, s az automata kiadja a kávét. Mondjuk a szegedi biológiai intézetben már kifejlesztettek egy vírustesztet, vannak egyéb ígéretes kutatásaink, de mivel a hálózatunknak nincs farmakológiai intézete, így mi nem tudunk gyógyszert fejleszteni.

– Visszatérve a következő időszakra: az említett bejelentésben egy harminchatmilliárdos támogatásról is szó volt. Azt a pénzt mire költhetik?

– Ez a keret kifejezetten az elavult infra­struktúra megújítására áll rendelkezésre. A KOKI a világ egyik legjobb intézete, alighanem megérdemel egy újabb épületszárnyat, ahogy az eszközparkot és a személyi állományt is bővíteni kell. A csillagászati kutatóintézet esetében hasonló a helyzet, ők Csillebércen kapnak egy új létesítményt. A tervek évek óta megvannak, most végre pénz is lesz rájuk. Fejlesztések, illetve építkezés előtt áll a szintén méltatlan körülmények között működő martonvásári mezőgazdasági kutatóintézet is, ahogy a KFKI ötvenes években, politikai foglyok által felhúzott épülete helyett is újat kell építeni. A fizikai kutatások további irányairól külön bizottság tárgyal, az ő feladatuk ezzel párhuzamosan meghatározni, pontosan milyen infrastrukturális körülményekre lesz szükségük. Mindezek mellett a hálózat központosított adminisztrációjának elhelyezését is rendezhetjük végre. Tehát mindez együtt, az átlagosan harmincszázalékos béremelés, az intézetenkénti átlagosan félmilliárdos plusz, valamint az építkezések egy­értelműen támogató légkört jeleznek. Az idei év az alapozásé. Nemcsak a bérek, hanem a teljesítmény és a versenyképesség tekintetében is ideje felzárkózni a Nyugathoz. Ez egész Magyarország érdeke. 

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom