Belföld

Kiválóan vizsgázott az egészségügy

Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy Magyarországon nem lesz olyan vészes a járvány, mint egyes nyugati országokban, azonnal megindult az elkülönített kórházi ágyak „visszaadása” – mutatott rá Kollár Lajos érsebészprofesszor

Nem lehet, és nem is kell a Föld minden lakosát beoltani a koronavírus ellen – hangoztatta a lapunknak adott interjúban Kollár Lajos érsebészprofesszor. Kásler Miklós miniszteri tanácsadója utalt rá, a magyar egészségügy kiválóan vizsgázott. Ugyanakkor azt is aláhúzta, ahhoz, hogy a járvány esetleges második hullámát elkerülhessük, fokozott felelősség hárul minden állampolgárra.

Kiválóan vizsgázott az egészségügy
„Az emberek egy-két hét után kellő fegyelmezettséggel követték a kormány tanácsait”
Fotó: MH/Purger Tamás

– Az oltástagadó mozgalmak már most hangosan ágálnak a valóságban még nem is létező, koronavírust gyógyító vakcina ellen. Mit lehet a gyógyír az ilyen sületlenségek ellen?

– Amikor ilyenről hallok, kínomban nevetnem kell. A világban számos eszme, áramlat, vallás és szekta létezik, s ezek egy része kimondottan szép, emberbarát szempontok mentén szerveződik, ám sajnos akad, amely életveszélyes nézeteket terjeszt, ilyenekben hisz. Ezek közé sorolhatóak az oltásellenes mozgalmak is. Történik mindez annak ellenére, hogy pontosan tudható, ha nem adunk be bizonyos vakcinákat, akkor annak katasztrofális következményei lesznek. Csak pár példa, gyermekbénulás, kanyaró, halálos gyermekbetegségek előzhetőek meg a kellő időben végrehajtott oltásokkal.

– Az ellenzők szerint sok a kockázat, s ez lesz a vakcinánál is.

– Kétségtelenül igaz, minden oltás esetében lehetnek kellemetlen szövődmények, ezek azonban a ma használt vakcinák esetében egészen elenyésző számban fordulnak elő. Ez a vita amúgy réges-régen eldőlt, s épeszű ember ma már nem is vitatja az oltások hasznosságát. Épp ezért úgy gondolom, a még nem is létező Covid-19 vakcina kapcsán bizonyos internetes fórumokon kialakult és gyakorta túlhajtott hisztéria teljesen nevetséges. Pont annyira, mint a koronavírus ellen kínált „alternatív gyógymódok”.

– Pedig azokból is akad bőven.

– Sajnos igen. De ez egy ismert jelenség. Az arany- vagy a visszeret nem kell operálni, mert a műtét helyett tökéletes alternatíva a réti „akármi” bevitele. A „mindenre is” hatásos csodaszerek a bokorban és annak tövében teremnek, pedig milliószor bebizonyították, hogy az összes ilyen „információ” vagy eleve velejéig hazug, vagy minimum vaskos csúsztatásokon alapszik. Mondok egy extrém példát: sajnos konkrét tudomásom van arról, hogy egy bizonyos daganatféleségben szenvedő beteggel gázolajat itattak, mondván, az megöli a rákot. Azt persze nem tették hozzá, hogy őt magát is elpusztítja. Az ilyen és ehhez hasonló felvetésekkel nem tudok mit kezdeni. A koronavírus kapcsán pedig érdemes megjegyezni, bizonyos emberek szervezete önmagában is képes legyőzni az egészsége ellen irányuló támadást, míg mások csak külső segítséggel képesek ugyanezt az eredményt felmutatni. És szomorú, de akadnak, akiken az orvostudomány mai állása szerint a legnagyobb jóindulatunk mellett sem vagyunk képesek segíteni.

– Hogyan nyugtatná meg mégis az aggodalmaskodókat?

– Minden reménybeli eljárás kipróbálása széles körben és az átlagpolgár számára hihetetlenül szigorú körülmények között történik. Azért van erre szükség, hogy minél jobban kizárjuk, minimalizáljuk a komplikációk lehetőségét. Ez sok időt és rengeteg anyagi forrást emészt el. Ugyanakkor az efféle intézkedések és beruházások pont azért szükségesek, hogy a reménybeli oltás biztosan segítsen.

– Ha megvan a vakcina, mennyi embert lenne célszerű beoltani?

– Nem lehet, és nem is kellene a Föld minden lakosát beoltani a koronavírus ellen. Hiszen a mostani trendek is azt mutatják, hogy a társadalmaknak csak egy része, relatíve kis százaléka fertőződött meg. Annyi oltóanyag vagy gyógyszer kell, amivel a klinikai és a gyanús eseteket, illetve a fertőzöttek esetleges kontaktjait be lehet oltani. Ehhez persze az is szükséges, hogy az adott beteg kapcsolati hálóját alaposan felderítsük.

– Sokan még ma is úgy vélik, a meghozott szigorú intézkedések céltalanok voltak, a tudományos körök feleslegesen keltettek pánikot, továbbá túl nagy árat fizettünk a védekezésért. Mit lehet ezekre a felvetésekre válaszolni?

– Sajnos minden társadalomban felfedezhető az a réteg, amely túl a nyilvánvaló hozzá nem értésen, merő rosszindulatból tiltakozik és ágál bármi ellen, ami a többség számára hasznos. Magam csak a tényeken alapuló gyógyításban hiszek, ezért nagyon furcsállom, amikor bizonyos, orvosi képzettséggel hírből sem rendelkező emberek be-bekiabálnak mondjuk Kásler Miklós ablakán azért, hogy ezt vagy amazt „másként csináljon”. Például itt van az ágyfelszabadítás kérdése...

– Ami azért eléggé nagy vihart kavart még a politikában is.

– Pedig erre nagyon egyszerű a válasz. Amikor azok az intézkedések történtek, még nem volt annyi információnk a vírusról és annak terjedéséről, mint manapság. Akkor azokat a riasztó adatokat láttuk Olasz- és Spanyolországból, Portugáliából és az Amerikai Egyesült Államokból, amitől az ember haja az égnek állt. Az egészségügy ellátó kapacitása mindenütt alatta maradt a hirtelen támadt igényeknek. A betegek kiszorultak a kórtermekből, s a folyosókon, a melléképületekben, néha egyenesen az utcán feküdtek. Sőt, nem egy ponton már a halottak elhelyezése is súlyos közegészségügyi, és ami legalább ennyire fontos, erkölcsi aggályokat vetett föl. Abban a pillanatban azonban, amikor kiderült, hogy Magyarországon nem lesz ilyen vészes a járvány, azonnal megindult az elkülönített ágyak „visszaadása”.

– Elkanyarodva kissé az orvostudománytól, miként ítéli meg a magyar lakosságnak a korlátozó intézkedésekhez való viszonyát?

– Én pécsi vagyok, alapvetően ott élek, s ha tehetem, most is rendre hazatérek oda Budapestről. A járvány kitörésekor az emberek kissé elhanyagolták a szigort, de egy-két hét után azt tapasztaltam, hogy már kellő fegyelmezettséggel követték a kormány és az egészségügyi vezetés tanácsait. Engem ez a jelenség nagy megnyugvással töltött el. Ez a folyamat amúgy a fővárosban is ugyanígy zajlott le. Összességében úgy vélem, a magyar lakosság megértette, hogy valóságos vészhelyzetnek a részese. Ugyanakkor azt is érdemes nyomatékkal aláhúzni, ahhoz, hogy a járvány esetleges második hullámát elkerülhessük, fokozott felelősség hárul minden állampolgárra. Ezt tanácsos észben tartanunk. S akad még egy roppant fontos aspektus.

– Éspedig?

– Az, hogy a hazai egészségügyi rendszer kiválóan vizsgázott, ráadásul annak ellenére, hogy az elmúlt harminc-negyven évben nem került ilyen kihívás elé. Ha a jelenlegi emelt szintű állapotot nem szüntetjük meg, hanem egyfajta alvó állapotban tartjuk, akkor történjen bármi, mindenképp felkészülten várhatjuk a jövőt.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom