Belföld

„A Jobbik gyurcsányabb akar lenni Gyurcsánynál”

Volner János: A kerítés megépítésének ötletét azzal utasították el az elnökségen belül, hogy Magyarország a trianoni határra nem építhet vasfüggönyt

Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere egy vesztes, tönkrement brand alól próbált kimenekülni, nem adja a nevét hozzá, nem szeretné, ha a Jobbik tönkremenetele őt is roncsolná – mondta a lapunknak adott interjúban Volner János független országgyűlési képviselő, korábban Jobbik-alelnök. Ha tippelnie kellene arra, ki lesz a következő kilépő, akkor Budai Lórántra, Jászberény polgármesterére vagy Janiczak Dávidra, Ózd polgármesterére voksolna.

„A Jobbik gyurcsányabb akar lenni Gyurcsánynál”
A párt értelmiségi holdudvara gyakorlatilag eltűnt. A legutolsó értelmiségi találkozón már a CEU alapítója tartott előadást. Ezeken a megbeszéléseken már jó ideje vattaembereket kellett beültetni az apparátusból, a párt tisztségviselőiből, hogy a létszám nagyobbnak tűnjön – mondta Volner
Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Ami ma a Jobbikban történik, politikai értelemben haláltusaként értékelhető. A párt egykoron legnépszerűbb politikusaként hogyan összegezné azt a folyamatot, ami ide vezetett?

– Nem kérdés, hogy a lejtőn a kezdő lökést a Vona Gábor által már 2013-ban elindított néppártosodás adta meg. Ez fokozatosan vezetett el a tartalmi kiüresedéshez, a második fázisában pedig a balliberális oldalhoz történő közeledéshez. Én 2014 nyarától, egy évvel a határkerítés megépítése előtt szorgalmaztam az elnökségnél, hogy a migrációs kérdésben az ország megvédése legyen a Jobbik fő üzenete. Ám az elnökségben felülkerekedett az az álláspont, hogy a Jobbik néppártos politikáját keresztülvágja ez a radikálisnak tartott gondolat. Azzal utasították el a javaslatot, hogy Magyarország a tria­noni határra nem építhet vasfüggönyt. Holott ekkor már tízezrével jelentek meg migránsok a déli határainknál. A migráció megállításának kérdésében ez a félszívű hozzáállás a tartalmi kiüresedés legérzékelhetőbb jele volt.

– Vona Gábor sokáig dicsekedett azzal, hogy a határkerítés megépítése a Jobbik javaslata volt. Ez csak színház volt?

– Ezt még a saját szavazóink sem hitték el, a Jobbik szimpatizánsai elkezdtek elpártolni, a veszteséget pedig nem kevés baloldali szavazóval pótoltuk. Az emberek világosan látták, hogy a Fidesz következetes álláspontot képvisel az illegális migráció megfékezése érdekében, míg a Jobbik részéről csak mismásolást láttak. A tartalmi kiüresedésnek ez volt az első fázisa, amelyben a Jobbik számára fontos identitásképző elem veszett el. Később, már 2016-ban maga Vona Gábor fogalmazta meg, hogy pártelnökként ő volt az, aki elvette a Jobbik lelkét.

– A migráció mellett milyen témák vették még el a Jobbik lelkét?

– A magyar–cigány együttélés problémája is olyan téma volt, ami a Jobbik népszerűségét magasan tartotta. A Jobbik ezzel a kérdéssel is teljesen felhagyott. Amikor pedig Magyarország szuverenitását kellett volna megvédeni az Európai Unió túlhatalmával és bürokráciájával szemben, akkor a korábbi markáns és határozott álláspontunk szintén elveszett.

– A balliberális oldalhoz történő közeledésnek mik voltak az első jelei?

– Felbukkantak a párt körül olyan emberek, akiknek a nemzeti oldalhoz nem sok közük volt. Nem tudtuk, honnan jöttek, kik ők. Többször kértem az elnökségi üléseken, hogy osszák meg velem az értelmiségi tábor listáját, mert szeretném őket szakterületenként becsatornázni, hiszen rám bízták a kormányzati szerepre történő felkészülés menedzselését. A listát ennek ellenére sem adták oda.

– Titkolóztak a párt második embere előtt?

– Ezt nyugodtan kijelenthetjük. Amikor azt láttam, hogy az iránymódosítás tartalmi kiüresedésből átcsap a balliberális erőkhöz történő közeledésbe, ellenkormányzásba kezdtem. Bármilyen furcsa is egykori frakcióvezetőként ilyet állítani, de az a négy év, a 2014 és 2018 közötti időszak számomra lényegében az ellenkormányzásról szólt. A Jobbikban akkor még létezett pártfegyelem, kifelé nem kommunikáltuk a belső vitákat, én mindig lojális voltam Vona Gáborhoz. Próbáltam persze Vona bizonyos elképzelé­seit vissza­nyesegetni. Több dologról nem tudtam azonban, például arról, ami elvezetett a pártelnöknek a Spinoza-házba történő meghívásáig. Erről én is csak a sajtóból értesültem. Az ellenkormányzásom sikereként értékelem ugyanakkor ma is, hogy a 2018-as választások előtt nem történt meg a Jobbik összeborulása a balliberális erőkkel.

– Már akkor is megvolt erre a szándék? Vona közvetlenül a választások előtt még az őt az M3-as autópályán üldöző LMP-s Szél Bernadettel és Hadházy Ákossal is bújócskát játszott, annyira nem akart összefogni senkivel.

– Szerencsére nem lett belőle semmi. A párton belüli, a nemzeti politizálás megmaradását célzó ellenkormányzás erőteljes volt, a kongresszusokon például több szavazatot kaptam, mint a pártelnök. A háttérben azonban már elkezdődött az állomány lecserélése azokra, akik választmányi küldöttként Vona Gábor és a baloldali fordulat pártján álltak. Ezt első körben még meg tudtuk akadályozni.

– Ha így történt, ahogyan mondja, Vona lemondása után miért nem vállalta az elnökségért folytatott küzdelmet?

– Azt kell sajnos mondanom, hogy a Jobbik akkor már annyira rothadt erkölcsi és politikai értelemben egyaránt, hogy egyszerűen nem volt hozzá gusztusom. Úgy voltam vele, hogy inkább maradok a második ember, aki ha kell, gondolkodik az első helyett, aki ha kell, megakadályozza a tudomására jutó hibákat.

– Így került képbe Sneider Tamás?

– Igen. Sneider a nemzeti térfélről jött, s bevallom, ekkor még optimista voltam, hogy lehet a Jobbik számára visszafordulás a nemzeti politizálás felé. Egy skinheadvezérről nehéz lett volna feltételezni, hogy vele teljesedik be a Jobbik balliberális fordulata. Én 2018. október 5-én borítottam ki a bilit a választókerületi elnököknek küldött levelemben. Ebben feltártam négy, Soros Györgyhöz köthető embert, akikkel a Jobbik kapcsolatban van, s ezt fényképekkel, dokumentumokkal is igazoltam. Engem még aznap kivégeztek érte. Jellemző, hogy még akkor is tagadták az összefekvést, azt mondták, soha nem fognának össze a balliberális oldallal. Decemberre azonban végleg lehullt a lepel, a túlóratörvénnyel szembeni tiltakozáson már a DK-t dicsérgették, s közös színpadra is álltak. Akkor lett a közvélemény számára is egyértelmű, hogy megtörtént a teljes összeborulás.

– A Jobbik 2018 tavasza után húsz százalékról a parlamenti küszöbig zuhant. Ténylegesen hogyan fest ma a Jobbik helyzete, hátországa?

– Két dolgot említenék. A párt értelmiségi holdudvara gyakorlatilag eltűnt. A legutolsó értelmiségi találkozón már Teplán István, a CEU alapítója tartott előadást. De ezeken a megbeszéléseken már jó ideje vattaembereket kellett beültetni az apparátusból, a párt tisztségviselőiből, hogy a létszám nagyobbnak tűnjön. Már 2018-ban is jellemzően a párt és Simicska médiamunkatársai, valamint a Jobbik választókerületi elnökei alkották a többséget az értelmiségi találkozókon. Akiket én ebből a közegből miniszteri szerepre alkalmasnak, a nemzet ügyei iránt elkötelezetteknek tartottam, már elhoztam az általam alapított Európa Öröksége Intézetbe. A komoly szervezettségű tagság pedig már csak a régi jobbikos legendákban létezik. Az alapszervezetek többsége széthullott, a pártot 2018 decemberé­ben rengetegen otthagyták, amikor megtörtént az összeborulás Gyurcsányékkal. Az önkormányzati választáson már arra sem voltak képesek, hogy városok sorában egyetlen jelöltjük is legyen.

– Jakab Pétert ki találta ki?

– Hogy pontosan mi volt ennek hátterében, azt nem látom. Sneider Tamás politikai szempontból láthatatlan elnök volt. Az a triumvirátus, amelyet Vona Gábor elnök, Szabó Gábor pártigazgató és én alkottunk, még képes volt egyben tartani a pártot, ám miután ez eltűnt, harmad- és negyedkategóriás csapatból kellett valakit a párt élére állítani.

– Eger jobbikos polgármestere, a párt korábbi szóvivője, Mirkóczki Ádám már pártlogó nélkül, közös ellenzéki jelöltként indult az önkormányzati választáson, s most a kilépését is bejelentette. Mit üzen a Mirkóczki-ügy a Jobbiknak, illet­-ve az egyesült ellenzéknek?

– Azt látom, hogy a balliberális pártok közötti összefogás elértéktelenítette a politika brand értékét. Egy ellenzéki közleményből ma nem lehet eldönteni, hogy ki írta, momentumos, jobbikos vagy DK-s. Érdemi különbség sem a mondanivaló tartalmában, sem a stílusban nincs. Ez a fajta kiüresedés magával hozta azt is, hogy a Jobbik márkajegyei gyakorlatilag eltűntek, semmivé foszlottak. Mirkóczki pedig egy vesztes, tönkrement brand alól próbált kimenekülni, nem adja a nevét hozzá, nem szeretné, ha a Jobbik tönkremenetele őt is roncsolná. Ha tippelnem kellene arra, ki lesz a következő kilépő, akkor Budai Lórántra, Jászberény polgármesterére vagy Janiczak Dávidra, Ózd polgármesterére voksolnék.

– Lehet egyáltalán még jövője a Jobbiknak?

– A Jobbikot már csak a megszerezhető zsákmány mozgatja. Az önkormányzati képviselői helyekben, a városi cégek vezető tisztségviselői posztokban mérhető koncok ebben a parlamenti ciklusban még életben fogják tartani a pártot. A szerzési vágy motivációs erő, ám a nemzet szolgálata már csak lózung. A politikában tartósan működni azonban így nem lehet. Ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy elveszett annak az esélye, hogy a kormánynak nemzeti ellenzéke legyen. Az ország megérdemelne egy tisztességes, a nemzet ügyei iránt elkötelezett jobboldali ellenzéket.

– Jelenleg független parlamenti képviselőként dolgozik az Országgyűlésben, de a hírek szerint pártalapításra készül. Elképzelhető, hogy egy új politikai formáció színeiben indul a 2022-es parlamenti választáson?

– Az elmúlt időszakban rengetegen kerestek meg pártalapítási felkéréssel. Ez konkrétan úgy hangzott, csináljunk egy olyan pártot, amilyennek a Jobbiknak lennie kellett volna, ha kitart a 2003-ban lefektetett alapértékei mellett. Ezt az igény a legtöbben éppen azért fogalmazták meg, mert a baloldal által követett trollkodás, a gyurcsányi „gazemberezés”, az Orbán-fóbia visszataszító, ahogyan a fideszes hatalmi arroganciát sem fogadják el sokan. Minden hatalomnak szüksége van fékekre. A Jobbik gyurcsányabb akar lenni Gyurcsánynál, tartalom nélkül szidalmazzák a kormányt. A választók azonban nem erre kíváncsiak. Nem elég Orbán Viktort szidalmazni, meg kell fogalmazni olyan narratívát, hogy mit szeretnének az országgal kezdeni. Nekem személyesen is fontos, hogy a Fidesz-KDNP-nek legyen komolyan vehető jobboldali kihívója. Hosszú távon gondolkodom, tudom, hogy a szellemi megalapozás, az elvek lefektetése, a humán erőforrás megteremtése nélkül párt alapításába belevágni nem érdemes. Az elmúlt másfél évem azzal telt, hogy hozzáláttam ennek a szellemi holdudvarnak a megszervezéséhez. Százötven olyan értelmiségit gyűjtöttem magam köré, akikkel az említett cél megvalósítható. A pártalapítás még a jövő titka. Egy biztos: az országnak az tenne jót, ha nemzeti ügyek iránt elkötelezett ellenzéke lenne.

Kapcsolódó írásaink

Követi az MSZP-t a lejtőn a Jobbik

ĀHétértékelő. A 2010-es kormányalakítás tizedik évfordulóján is magas a Fidesz–KDNP támogatottsága, míg a baloldal legerősebb pártja is csupán tíz százalékot vonz

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom