Elveszett a terápiánál az érintés hatalma

„Mindannyiunkra rendkívül nyomasztó hatással van a járvány, hiszen ez nem egy mindennapi helyzet. A tapasztalataink azt mutatják, hogy a beszűkülő lehetőségek és a korlátozások sokszor kétségbeesést, reménytelenséget, kilátástalanságot generálnak a szenvedélybetegekben” – mondta lapunknak Kohári Szilvia, a RÉV Főegyházmegyei Karitász Központ Eger intézményvezetője. A szenvedélybeteg-ellátással foglalkozó civil szervezet nehéz helyzetbe került. A rehabilitációs intézetek és drogambulanciák nem fogadnak új klienseket, így nem könnyű az olyan szenvedélybetegeknek segítséget találni, akiknek megítélésük szerint erre volna szükségük, fejtette ki az intézményvezető. A RÉV azonban ilyen esetben is keresi a megoldást, és természetesen továbbra sem küldenek el senkit, hanem próbálják a számukra legmegfelelőbb ellátási formát javasolni e nehéz helyzetben is.

A legfontosabb a terápia során a személyesség, de az érintés hatalma elveszett, ami óriási veszteség mindannyiunknak, a változásért küzdő szenvedélybetegeknek pedig különösen. A krízisben lévőknek, így a bántalmazottaknak vagy a szenvedélybetegek családjainak azonban még mindig jól tudunk segíteni, az ellátórendszer ez ügyekben továbbra is gőzerővel működik –hangsúlyozta Kohári Szilvia. Az egri RÉV-ház jelenleg ügyeleti időben tart nyitva (8–12 óráig), de személyesen csak kiemelten fontos ügyben tud klienst fogadni.

A segítői munkát sikeresen és gyorsan át tudták állítani online tanácsadásra, ahol pedig elengedhetetlen, ott személyesen is beavatkoznak, krízishelyzetben munkatársaik kimennek a segítséget kérő lakhelyére.

Az összes munkatársuk online és telefonos elérhetőségét nyilvánossá tették Facebook- és weboldalukon, hogy a segítséget kérők, illetve a náluk felépülésben lévők gyorsan és gördülékenyen kapjanak időpontot és támogatást.
Mindenre igyekszenek megoldást találni.

A hosszú terápiás lehetőségekben és az addiktológiai kórházi ellátás kapcsán azonban tapasztalnak nehézségeket, az ilyenekre váró klienseikkel ezért gyakoribb online kapcsolatot tartanak. Ez persze nem ugyanaz, mint a korábbi személyes kontaktus, de egyelőre ez a lehetőségük maradt. A felépülésben az ellátottaknak korábban számos csoportos és közösségi lehetőséget biztosítottak, ezek jelenleg nem működnek. A közösségi és csoportos programok elmaradása azért okoz nehézséget, mert a szenvedélybetegség kapcsán fontosak a józan közösségek, valamint hogy a felépülő szenvedélybeteg ne magányosodjon el, megtalálja az örömét új életében. Erre most kevés alternatíva kínálkozik. Országszerte elindultak a skype-os önsegítő csoportos gyűlések, de időbe telik, mire ezt elfogadják az emberek.

Ez az időszak minden mentális betegségben szenvedőnek ártalmas, sokkal veszélyeztetettebbek, kitettebbek a visszaesésnek, és előbb kerülhetnek válságba is. A magányosság érzése, az elszigeteltség a szenvedélybeteg családját még jobban megviseli, a bántalmazások még inkább előfordulhatnak a megnövekvő indulatok miatt. Mindenki érzékenyebb lett, és sokkal több törődést igényel. Tapasztalataik szerint a fiatalokat az átlagosnál is jobban megviseli a bezártság. Nekik a kortárs kapcsolatok, a közösségi programok, a közösségi érintkezés hiánya olyan veszteség, amit nagyon nehezen tudnak feldolgozni. Segítőik az online térben és az iskolai rendszereken (szülői csoportokban vagy a Krétán keresztül) veszik fel velük a kapcsolatot, és próbálják őket támogatni.

Úgy gondolom, hogy sok függő most még mélyebbre kerül, meglévő nehézségeik még nagyobbak lesznek, de valódi válaszokat majd csak később kapunk arra vonatkozóan, hogy ez a helyzet milyen károkat okoz – összegzett Kohári Szilvia.
Az Ökumenikus Segélyszervezet többféle szenvedélybeteg-ellátást is működtet. A bevezetett korlátozó intézkedések megnehezítik a szakemberek munkáját, át kellett gondol­niuk, az egyes tevékenységeket, hogyan tudják továbbra is végezni. Ezek a feladatok sok új kihívással járnak a munkatársaik számára. Hogy melyik központban, mit és hogyan valósítanak meg, illetve milyen szolgáltatások, megoldások bizonyulnak jobbnak, attól is függ, hogy lakótelepen, kisvárosban vagy falun történik a segítségnyújtás.

A Szenvedélybetegek Nappali Intézményei­ben a személyes tanácsadás a veszélyhelyzet idejére nem engedélyezett. Le kellett állítani a mosási, fürdési lehetőségeket is, az ellátottak étkezni sem tudnak. Krízis-élelmiszercsomagokkal, higiénés szerekkel próbálnak nekik segíteni.

Mindenki másképpen reagál ezekre az intézkedésekre, ugyanúgy, mint azok az emberek, akik nem vesznek igénybe ilyen ellátási formákat – magyarázta Rácsok Balázs, a segélyszervezet szociális igazgatója arra a kérdésünkre, hogyan viselik a szenvedélybetegek a megváltozott élethelyzetet. Az ellátottakat nagyon foglalkoztatja a járvány, sokat beszélnek róla. Vannak, akiket nyugtatni kell, mások nagy bajba kerültek, mert elvesztették az állásukat. Közöttük is sokan vannak, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek, az alkohol vagy drog miatt legyengült az immunrendszerük. Őket nagyon féltik a szakemberek. Az is látható, hogy a szerencsejáték-függők számára a négy fal közötti lét nehezen viselhető, esetükben a feszültségek visszaeséseket hozhatnak a gyógyulás útján. Ezért is nagyon fontos, hogy a szakemberek elérhetősége biztosított legyen.

Ha egy Audiból Trabantba kell átülni, és megkérdezik, ugyanolyan volt-e az utazási élmény, egyértelmű a válasz, hogy nem, viszont a Trabanttal is el lehet jutni a célig. Megváltoztak a körülmények, új eszközöket kell kipróbálni, a szociális szakembereink odaadóan oldják meg az újabb és újabb nehézségeket, problémákat azért, hogy segítsünk az ellátottakon – festette le a jelenlegi körülményeket Rácsok Balázs. Senkinek nem engedték el a kezét annak ellenére sem, hogy a személyes kontaktusokat mellőzniük kell. Ezért begyűjtötték minden ellátottjuk telefonos, e-mailes, illetve egyéb online elérhetőségét, hogy a szakemberek továbbra is kapcsolatban tudjanak maradni velük. A munkatársak minden héten körbehívják az ellátottakat, és így segítenek továbbra is egyedi helyzetek megoldásában (például gyógyszerkiváltásban). A közösségi oldalak segítségével csoportokat is létrehoztak, ahol próbálnak hasznos információkat megosztani a kliensekkel.

Március 13-án ment haza a gyógyítós csoportunk, így március 16-tól a felvételi zárlat miatt nem indulhatott új csoport – közölte lapunkkal Némethné Balogh Katalin, a Református Iszákosmentő Misszió vezetője. Némethné, aki egyben a Magyar Kékkereszt Egyesület dömösi szenvedélybetegek átmeneti otthonának vezetője, hozzátette: megszervezték a munkatársak között a ház ügyeleti és lelki segítségnyújtási rendszerét. Mindenkit megkeresnek telefonon, aki az utóbbi hónapokban náluk járt, illetve készült Dömösre menni. Aki igényli, azzal rendszeres kapcsolatot tartanak.

A szervezet megjelent a Facebookon napi áhítatokkal, és körleveleket küldenek a csoportjaiknak. Az országban közel negyven helyen található utógondozó csoportjaik a heti vagy ritkább alkalmaikat különböző módon megtartják a médiaeszközök segítségével. Sok helyen telefonon keresztül támogatják egymást. Bátorítanak mindenkit, hogy kérje ezt a fajta segítséget, hogy a folyamatosságot fenntarthassák.

„Ez a megpróbáltatás arra is lehetőséget ad, hogy a keresztyén hitünkben megerősödjünk. Erre bátorítunk mindenkit, hiszen annak az Istennek a szeretetét, gondoskodását tapasztalhatjuk meg különös módon, aki meggyógyított minket az alkohol rabságából” – fogalmazott Némethné Balogh Katalin.