Péterfalvi: Politikai cirkusz folyik az ügynökakták körül

Múlt héten a parlament ismét leszavazta az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát célzó LMP-s törvényjavaslat napirendre vételét. Péterfalvi Attila ugyanakkor csak politikai cirkusznak tartja az újabb és újabb próbálkozásokat. A NAIH elnöke lapunknak hangsúlyozta, eleve figyelembe kell venni az erre vonatkozó szabályozás kialakulásának hosszú történetét, amelyet több alkotmánybírósági döntés is befolyásolt. Péterfalvi szerint a hatályban lévő szabályozás alkotmányos és jogszerű. Mindenki megismerheti a róla szóló anyagokat, azt, hogy ki adott információkat, ki jelentett róla az állambiztonságnak. Azonban az akták egyáltalán nem teljesek, sokat megsemmisítettek közülük. De a dokumentumokban számos, a megfigyelt személyen túli név is szerepelhet, személyes adatokkal együtt, akiknek semmi közük az adott ügyhöz – említett egy újabb érvet Péterfalvi, feltéve a kérdést: ki végezné el ezen személyek és ada­taik anonimizálását? „Ha nyilvánosságra hozunk egy listát, olyan alapproblémák is előkerülhetnek, hogy több azonos nevű személy szerepel rajta” – tette hozzá. Önmagában egy név nem mond semmit, sőt voltak, akiket megzsaroltak, hogy együttműködjenek az állambiztonsággal. A NAIH elnöke úgy véli, alapkérdés lenne tisztázni, hogy kit tekinthetünk egyátalán ügynöknek.

Péterfalvi hangsúlyozta: az is fontos, az elmúlt évtizedek alatt egy-egy Országggyűlés hogyan nyúlt hozzá ehhez a kérdéshez, amit az objektív körülmények mellett befolyásolt a társadalmi és politikai hozzáállás is. Magyarországon lusztrációs szabályozás alakult ki, azaz meghatározták azokat a pozíciókat, amelyek betöltéséhez előírás volt, hogy az adott személy nem volt a hálózat része. Ha mégis, akkor megvolt a lehetősége, hogy lemondjon posztjáról. Amennyiben pedig ezt nem tette meg, szankció­ként megjelenenhettek róla ezek az információk. Ez történt például Horn Gyulával. A szabályrendszer azonban megváltozott, amikor nyilvánosságra került Medgyessy Péter miniszterelnök SZT-tiszti múltja. Az akkori, baloldali többségű Országgyűlés módosította a törvényt úgy, hogy nem átvilágítóbírák állapították meg az érintettséget, hanem az lett a főszabály, hogy ez közérdekű adatnak minősül. Bár az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából már akkor is bárki kikérhette a rá vonatkozó adatokat, de hogy valaki a levéltár adatait kutassa, ahhoz engedély kellett. Bár a közfeladatot ellátóknál erre nem volt szükség, és nyilvánosságra lehetett hozni az adatokat, hacsak az adott személy nem jelentette ki magáról, hogy nem tartja magát közszereplőnek.

Péterfalvi kitért a Medgessy által felkért Sólyom-bizottság munkájára, amely véleményezte az ügynöktörvényt. Ez a bizottság is kimondta, hogy a teljes nyilvánosság nem valósulhat meg, részben azért, mert az adatok nem teljes körűek. Péterfalvi megjegyezte: a jogalkotók a rendszerváltozáskor sok mindent megtehettek volna, akár kizárhatták volna a hatalomgyakorlásból azokat, akik részt vettek az előző rendszer és annak titkosszolgálatának működtetésében.